2011. október 20., csütörtök

Szeretném megmagyarázni,

amit én sem tudok.
Van ugye ez a blog, amelynek kategorizálása ellen én mindig tiltakoztam, ezért is éreztem jól magam a Goldenblog egyéb mezőnyében, tehát ez nem kreatív blog, nem kell hinni a szemeteknek, bár én abban bízom,   a rendszeresen olvasóknak ez már feltűnt. Aki nem az, annak most mondom.
Az, hogy időről időre  feltűnnek  táskákról és egyebekről készült fotók, az az aktuálisnak (pl. vásárok) köszönhetőek, a hangsúly azonban nem ezen van, még akkor sem, ha olybá tűnik. Biznisz tekintetében a FB-kal jobban járok, tehát ez aztán nem akadályozná meg a bolt blog bezárását.

Ha pedig már FB, akkor elmondom, hogy van ez a három dolog, hogy blog, személyes FB oldal, biznisz FB oldal, nem szeretném összekeverni a hármat, ezek különálló oldalak, s nyilván van bennük közös pont (mondjuk én), meg átfedés, de valahogy úgy, ahogy a halmazok egymásba kapcsolódnak. A biznisz oldalt nem kell magyarázni, gondolom én. A személyes FB néha bizniszes is, meg cikkmegosztós, néha belinkelek egy-egy blogbejegyzésemet is, például a könyveseket, nagyjából ennyi az aktivitásom, egyre jobban fáraszt(anak az emberek). Én bajom, tudom. Ha valaki úgy érzi jól magát, hogy kiír mindent, hogy belinkeli minden posztját, tegye. Közöm? Semmi. Csak néha fullasztó. Nekem.
A blog viszont más, ott nekem terem van és levegőm, ide azt írok, amit akarok, arról, amiről akarok, s bár elméletileg ez sokkal nyíltabb, hiszen jöhet bárki, nincs kontroll, valahogy mégis azt érzem, itt én vagyok otthon. Már kitaposott, már elkopott, de néha még foszladozik is, ettől nekem meg még kényelmesebb.

Viszont, hogy ne legyen egyszerű, elvégre akkor mi a bajom, mindezt nézhetem másképpen is, tehát mondhatom azt,  hogy ez egy napló, nem egy igazi, de mégiscsak napló, írok bele, véleményt mondok, aggódom és örülök, ahogy azt kell, ám mégiscsak van egy szűrő, amin keresztül engedem át a dolgokat, nem önthetek mindent a publikum elé és akkor előáll az a helyzet, hogy vagyok én, aki gondol/érez/dühöng/örül... és vagyok én, aki a szűrőt tartja, vagy éppen én magam vagyok a szűrő. Az emberek szeretnek szépet olvasni, szépet látni, nincs ebben semmi megvetendő, én is azt szeretek, én azonban nem vagyok sem kívül, sem belül szép, és akkor felmerült bennem, hogy kinek kell ez és kell-e egyáltalán valakinek. Mármint rajtam kívül, persze, mert nekem kell. 
És most nem a visszajelzésekről, meg a kommentekről van szó, hagyjuk ezt, hanem, hoyg baromi haszontalannak érzem magam, úgy általában, meg úgy teljes mélységében, s ennek a fentiekkel való összefüggése lehet, hogy nem világos még számomra sem, de kell lennie valami földalatti összekötő csatornának, ha ez így jött elő. Bennem.
És akkor most keresem a csatorna bejáratát. Vagyis még itt vagyok.
Vagy mit tudom én. És akkor ez egy kellőképpen érthetetlen poszt kellőképpen érthetetlen, ám illő végszava.

22 megjegyzés:

  1. :-O Olyan jót misolyogtam miközben olvastalak. Hónapok óta gondolkodom, mit gondolkodom egyenesen vívódok, hogy kell ez ? Jó ez? Nálam nincsenek nagy varázslatok mint más emberek blogján. Nincsenek művészi fotók, frappáns bejegyzések. de aztán arra jutok, hogy kell az én blogom is. Igen, egyenlőre. Nekem. Miközben egyre inkább bezárok (talán az ősz??) szeretném megmutatni magam, de aztán meg inkább nem. Néha magam sem értem. Te most értetted amit leírtam??:-) Minden esetre köszönöm, hogy elolvastad.

    VálaszTörlés
  2. Csatlakozom az előttem szólóhoz. Én sem vagyok sem frappáns, sem szellemes, nincs írói vénám és csodákat sem tudok mutatni, de...

    Vannak dolgok, amik csak akkor tűnnek fel ha hiányoznak, ha elvesznek. Mert létük oly természetes mint egy lélegzetvétel, ha ott van a szemünk előtt és megfogható közelségben, akkor kevesen veszik észre - na, Te nem ez a kategória vagy!:-)
    Én is szeretem mutogatni az alkotásaimat, de engem is sokszor elfog a kétely, hogy jó ez most, kell ez most...
    ...egyelőre kell...igen, nagyon...

    VálaszTörlés
  3. Én értem, mert átéltem. Nem személyesen, hanem egy másik személyen keresztül aki már nincs.(gondolom sejted mire, kire gondolok) Tehát érzem és átérzem azt mikor a hullámvasúton az éppen lejtős részhez érünk. Kicsi kitartás, lelkierő és megint felfele megy a vonat.
    Az emberek legtöbbje fárasztó, nehezen elviselhető, önmagát szerető és másokon áttipró.(ide jön még az érthetetlen, az akaratos, a zsarnok, az öntelt.....s még mondhatnám.)Nehezen viselem őket, de hát még is ők vesznek körül bennünket, s néha nekünk kell alkalmazkodni, mert sokan képtelenek.
    Nyugi...ne válaszolj a levelekre, keveset beszélj másokkal, helyette azt csinálj, amit szeretsz, s majd csak jobb lesz!

    VálaszTörlés
  4. Ja és most odamennék hozzád, megölelnélek, és puszit nyomnék a homlokodra! (ez lemaradt)

    VálaszTörlés
  5. Csak csatlakozom a többiekhez.

    Meg, hát...sajnálnám, ha abbahagynád. ;-D

    VálaszTörlés
  6. Az előző bejegyzésedet olvasva jutott a következő az eszembe:
    "-De miért? Ne tedd!
    -Közöd?"
    Aztán most elolvastam ezt a bejegyzést.:-) Talán értem,mégis szomorú lenne ,hiányozna a humorod és az életről alkotott nézeteid,amik az alkotásadban is benne vannak,de én csak egy névtelen olvasó vagyok...Erika

    VálaszTörlés
  7. Rám egy kicsit rámijesztettél azért.

    VálaszTörlés
  8. Én ,bevallom, szeretem olvasni, hogy más sem csupa lila ködben él.Nem rosszindulatból, csak mert nekem is vannak szürke napjaim. Néha kétségbeesek, mert tudom, hogy akkora baj nincs, hogy orvoshoz kellene fordulnom, de a gyerekeimet mégsem traktálhatom a lelki nyügjeimmel. És olyankor jó olvasni arról, hogy más is szokott a hullámvölgy alján járni.
    Lehet, hogy rosszul fogalmaztam, de remélem érted a lényeget!

    VálaszTörlés
  9. Nos, Kriszta, nálam baj van, orvosi eset vagyok, erről ennyit.

    Viszont: ijesztgetni nem akartam senkit, dehogyis, magamnak is írtam,amit írtam, hogy visszaolvasva könnyebb legyen majd. De nem az.

    Maradok,magam miatt, hogy magamnak használok, talán azért. Néha másnak Is? jó lenne.

    VálaszTörlés
  10. a lényeg meg csak lemaradt:köszönöm.

    VálaszTörlés
  11. Azt, hogy én nem szorulok orvosra, saját magam állapítottam meg. Tény, hogy többször szürkék a napjaim mint kellene. És egyre kevesebbszer használ a struccpolitika.
    Te pedig jó, hogy vagy. Nekem jó!

    VálaszTörlés
  12. Én akkor kezdtem a blogomat, amikor orvosi eset voltam... És sokat segített. És szomorú lennék, ha neked nem segítene.... de valami lehet a levegőben, mert hetek óta érzem ezt a haszontalan, reménytelen... valamit...

    VálaszTörlés
  13. Jaj, ne viccelj már, annyira jó olvasni ezeket a fanyar humorral átszőtt rögeszmélkedéseidet! És ez se a külső, se a belső szépséggel nem korrelál. Szerintem szeretjük egy páran. Remélem, hogy csak rossz napod volt. Egyébként meg hogyan tudósítanál különben a kutyáról???

    VálaszTörlés
  14. Akkor ez most egy jó kis terápiás bejegyzés volt, ami hatott jó? Én várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  15. Nagyon kérlek, folytasd a blogolást!!! Nem ismerjük egymást, sosem találkoztunk, egy barátom ismertette meg velem a munkáidat, így jutottam el hozzád még év elején. Azóta, és ezt komolyan mondom, minden este találkozunk (amikor csak tehetem). Van, hogy kuncogok; van, hogy hahotázom; van, hogy megyek megkeresni a könyvet, amiről regélsz; vagy éppen csak azt vágyom megkóstolni azt a sütit/ételt, amiről írtál... Ez már része az életemnek. És szurkolok, hogy vegyék a táskát, a tárcát, a tartót és mindent, amit alkottál. És várom, hogy ma éppen mi történt veled... Ha tudod, akarod, úgy érzed, szeretnéd... legyen tovább!!!

    VálaszTörlés
  16. Nagy megkönnyebbülés,hogy nem hagyod abba! Remélem hamarosan túl leszel a "válság"-on :)!

    VálaszTörlés
  17. Most ez, holnap meg az, ki érti ezt.De talán ettől érdekes az egész. Zazikám talán írhatom Neked azt így ismeretlenül is, hogy csak tedd a dolgod ahogyan eddig is, ne gondolkodjál és pötyögjél olyan gyakran ahogy csak tudsz, látod várjuk sokan. Na csak ennyi.

    VálaszTörlés
  18. nna akkor megnyugodhatunk. Maradsz. Ez jó és erőt ad, nekem is.

    VálaszTörlés
  19. Értelek, együttérzek Veled. Csöndben kivárom, hogy kitisztuljon számodra a jövő és írj.

    VálaszTörlés
  20. Én ugyan csendben, de minden bejegyzésednél itt vagyok, megértelek. Én már rég tisztáztam magamban, hogy ha napló, akkor az csak magamnak, másnak semmi köze hozzá. Ha üzlet és azt akarom megmutatni ,hogy mit készítek, kínálok a portékáimból, akkor többnyire a valós nehézség, kétségek kimaradnak. Az is én vagyok, csak nem tartozik a publikumra. Nem is kíváncsi rá senki. Én tulajdonképpen nem a virtuális ismeretségi kör segít megoldani. Más a szakmai biztatás, kritika, dicséret. Arra nagy szükség van. Én eztán is nagy kedvvel olvaslak!Ágó

    VálaszTörlés
  21. helyasbítés: ÉS tulajdonképpen
    Ágó

    VálaszTörlés
  22. hát lányok,azt tudom mondani, hogy ha belül rend van, akkor kívül is. bennem nincs rend belül.
    feltételezem, ez érződik a blogon is.

    VálaszTörlés