2011. július 13., szerda

Sosem felejtem el

azt a döbbenetet és értetlenkedést, ami kiült az arcunkra, amikor a gyakorlatát nálunk töltő kistanítónéni (így) az állítmányt próbálta nekünk elmagyarázni, hogy mi is az és hogy találjuk meg, és hogy mindenképpen van, akkor is, ha olybá tűnik, hogy nincs, mi ezt nem nagyon értettük, mert azt, hogy a mit csinál -ra választ adjunk, az rendben volt, de mi az, hogy amikor nincs, akkor is van, legfőképpen pedig az nem fért a fejünkbe, hoyg amikor nem csinálunk semmit, csak vagyunk, csak létezünk, az hogy van, hiszen olyan nincs is, olyan nincs, hoyg az ember nem csinál semmit, mégis van állítmány, azaz mégiscsak tesz valamit. Felfoghatatlan volt ez akkor, emlékszem, nem értettük, az ember mindig csinál valamit, hát persze, a kis hét évesek mindig csinálnak valamit, soroltuk, hogy akkor is legalább fekszünk, hasalunk, alszunk (ilyennek képzeltük a nem-csinálást), a kistanítónéni pedig szépen elkezdett izzadni, láttuk a kínját, sosem felejtem el, azt hittük, legyőztük őt, volt egy kis mámor, akkor. Ma már nincs.
S hogy a közelgő születésnap, a forróság, vagy mindez együtt, ki tudja, de ez a rendkívül releváns emlék került ma napvilágra.

6 megjegyzés:

  1. Bennem is sok ilyen megmaradt. Mikor a vélt győzelemről kiderül, hogy nem az volt, s marad utána a keserű szájíz.

    VálaszTörlés
  2. Nekem is eszembe jutott valami:)
    már nem kisiskolás voltam,a tanár kiakadt vkire a mondatelemzéssel kapcsolatban,és ezt mondta:
    mit állítok?-vagyok.
    mi vagyok?-hülye vagyok,hülye vagyok!-már ordított....mi meg röhögtünk:)

    VálaszTörlés
  3. Bevallom hogy elsőre nem értettem pontosan...

    Aztán eszembe jutott hogy már két gyerekkel meg kellett vívnom a nyelvtani, történelmi és matematikai érthetetlenségeket.

    A harmadik folyamatban van és már nem mindíg tudok röhögni sem bizonyítás közben :(.
    És már nem is bizonygatom mindíg hogy én tudom jól a dolgokat. Ezen viszont egyenesen sírni kell.

    VálaszTörlés
  4. Kistanítónéni... jaj!!! Mi anno a képzőben kisóvónénik voltunk:-(((jaj de utáltam!...

    na látod, nekem meg ez jutott az eszembe az írásodról:-)))

    VálaszTörlés
  5. Te jó ég, hét évesen mondattant tanultatok? Egyébként nálunk a "mit állítok" volt a kérdés, ami persze általánosabb, de félrevezető is tud lenni. Magamat állítom ugyanis - fel a gép elől, hogy menjek már aludni. Na de ez hol állítmány? ;)

    VálaszTörlés
  6. jó,akkor nyolc, a kicsin van a hangsúly,meg hogy hogy láttuk mi a világot

    VálaszTörlés