2011. július 2., szombat

Az egyébként

meditatív jellegű, de legalábbis pihentető kötés tegnap este idegtépő, a kiindulóállapotot (ami miatt úgy véltem, kötésre van szükségem) többszörösére fokozó, még inkább exponenciálisan növekvő állapottá varázsolta, ennek következtében a Swallowtail kendőt, aminél minden jó volt, igazából mégsem jött ki a minta, s amit eddig sem szerettem, mert untam, na, azt először (amikor a vér elöntötte az agyam) cafatokra akartam vagdalni, dehogy a kisollóval, a naggyal, hogy fájjon is neki, ne csak apró szúrások legyenek, hanem hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosság, aztán, amikor a vér némiképp már visszahúzódott, akkor elcsomagoltam, rá sem bírtam nézni még ma reggel sem.
Mert én ilyen intelligensen oldom meg a problémákat, persze.

2 megjegyzés:

  1. Én ilyenkor lebontom...Csinos kis gombócot csinálok belőle és a mintát elfelejtem, legalább egy fél évre...
    Mintha mi sem történt volna, utána mikor újból előveszem rácsodálkozom, ej de szép...meg kellene kötni.
    Erre egy jó példa a Traveling Woman...
    De majd adok én neki!

    VálaszTörlés
  2. Szeretem az intelligens megoldásokat....sokszor követek el én is ilyent, de én megteszem. Meg ám...majd bánom...lehetett volna jobb sora is a cafatoknak:)

    VálaszTörlés