Én azt szeretem, ha lineárisan haladunk előre, ha A van, akkor B is lesz, rendes, kiszámítható jövőképet szeretnék, ilyen vonalas és merev vagyok, mit tegyek, gondolom, a kor előrehaladtával ez nem javul, hanem merevedik, rámsül majd ez az élettel szembeni elvárás, bár most még küzd a másik fél, hogy bizonyítsa, nem úgy van az, ahogy én, hanem ahogy ő.
Például, ha elindulok ragyogó kék éggel és vakító napsütéssel, akkor nem fordul meg a fejemben, hogy 40 km-rel arrébb szemerkélő, majd ömlő esőbe futok, de nem ám, elvégre nem Oroszországba illő távolságot futok le, a futást kéretik jól érteni, de semmiképpen nem szó szerint. És ha esik, akkor azt gondolom, hogy ember a lábát szabadtéri vásárba ki nem teszi, mert magamból indulok ki, hogy én az orromat sem, ezzel erősítem a merev vonalamat, ami csak belülről merev, kívülről nagyon is puha, sajnos. És ha a fél társaság összepakol, akkor az a logikus, hogy a többi is azt tegye, egy, mert a kimondatlan, közös vélemény az, hogy esőnap van, kettő, hogy minél kevesebben maradunk, annál kevésbé vágynak a látogatók betérni hozzánk, három, hogy minél kevesebb a látogató, annál kevesebb a vásárló, a nagy számok törvénye alapján ez így logikus.
Avagy mégsem, mert ez így mind nem jött be, maradtunk is, látogatók is voltak, vásárlók is (bőséggel )voltak, én a teljes elképedés napját éltem meg, felborult a rossz idő - rossz vásár és majd nagyon szoknom kell a vasárnapok kiszámíthatatlanságát, nehéz ez nekem, bár most könnyen szoktam az új helyzethez.
A lélektanról meg annyit, hogy ott volt nekem ő, meg ő, (ismervén őket, lesz itt egy kis vérpezsdítő vita, a sorrendet illetően, jaj, de ismerem őket), meg ő, de ő is, meg a blogtalanok társasága is fellépett, és hogy én életemben ilyen szép párt nem láttam, a világ az ömlő esőben szépen kiteljesedett, ennyit az én merev és vonalas elvárásaimról. Egy- null a javára.
nahát...meg hű meg ha, vagyishogy aszta....amúgy én is bolháztam tegnap esőben, úgyhogy biztosíthatlak róla, hogy elvakult vásárlókat (najó, esetemben guberálókat) nem tántorít holmi eső :)
VálaszTörlésa vásárlókhoz meg gratula!
Olyan jó, hogy mindenre van példa...,no meg az ellenpélda. :-)
VálaszTörlésÉn vagyok az ellenpélda. De majd legközelebb. És nagyon sajnálom.
VálaszTörléseso ide vagy oda, nekem nagyon megerte elmenni, azota is mutogatom mindenkinek a gyonyoru narancsszinu zalalea-kincsemet...
VálaszTörlésa szivet melengeto linkelesre meg nem talalok szavakat
(es bocsanat, hogy nem mutatkoztam be rendes nevvel, de meglehetosen zavarban voltam - de remelem, meg lesz alkalmam)
nálam jobban biztosan nem voltál zavarban, biztosan nem! és láthatod, a kor sem segít ilyenkor, az illem a sarokban :o)
VálaszTörlésén viszont őszintén írtam, amit írtam, én azóta is csak ezt mondogatom, hogy én ilyet tán még sosem, de legalábbis ezer éve, nekem ez akkora öröm volt, megvidámodott tőletek a szívem, no
Eszter: sose bánd, lesz még Gouba, leszek még én is, nagyon hideg volt, de nagyon...
VálaszTörlésÉs én is köszönök mindent Te drága, mert nem is tudod, hogy mennyire jót tettél velem... :-)))
VálaszTörlésRáadásul az éppen kezdődő reggeli elindulási mizéria ("Na most elég!") kirobbanását egy pillanat alatt elfújta, amint ránéztem a csodás szivárványosomra...Már egyből azon agyaltam mit vegyek fel hozzá, a többi meg már nem is volt érdekes... :-)))