2011. május 5., csütörtök

Az a

tegnapi ebéd, vagyis a hagymaleves friss bagettel, finom sajttal, a maga egyszerűségében, illatában, ízében párizsi utazásainkat hozta el, óh, áldott emlékű Párizs, veled ver szívem, nem feledhetlek.

6 megjegyzés:

  1. Szeretem az egyszerű ételeket, mert azokat kihívás igazán jól elkészíteni. A családom viszont nem leveses, sajnos...Én a köménymagos levesért is odavagyok, apai nagyanyám remekül készítette, betegségeknél pedig kúraszerűen alkalmazta.

    VálaszTörlés
  2. az a tojásos leves vagy az más? ezer éve nem ettem....

    VálaszTörlés
  3. Jaj, kora reggel éhgyomorra ilyet írni nem szép dolog.

    VálaszTörlés
  4. A hagymaleves nálunk is menő, a finnyás 11éves is imádja sajtos pirítóssal.

    A tojásleves a Nagyim specialitása volt, az is gyakran készül. Rántottleves alapról kell indítani, amibe az ember beleüti óvatosan a tojglikat és egészben hagyja szépen megfőni, utána tejfölözni.

    :)

    VálaszTörlés
  5. Az, amiről én beszélek az nem tojásos leves...Bár van aki ahhoz használja alapnak. Ez egy barnarántásos leves - nem zsemlyeszínű -,benne pirított köménymag és a levesbetét valami nagyon apró vajgaluskához hasonlatos finomság volt. Sajnos nincs receptleírás. Tudom sokan nem szeretik a köménymagot, de én nagyon szerettem ezt az ételt.
    Ja, a tojáslevest is szeretem!

    VálaszTörlés
  6. A pirított köményes rántottleves az igen!

    A vajgaluskás variációt nem ismerem, a betét nálunk pirított kenyér vagy zsemlekocka volt.

    :)

    VálaszTörlés