2011. február 25., péntek

A mai napi

"ki rettent lep meg kit" versenyben én győzhettem mégiscsak, mert amikor a krisnás az első elutasításom ellenére is ott lihegett a nyakamon, s végső érvként bedobta a "mindenkit elér a túlvilág" szöveget, megfordultam, mélyen belenéztem a szemébe, s titokzatosan csak annyit mondtam, mit mondtam, búgtam, hogy "remélem", ezen elakadt a szava, ott is hagyott.
Na jó, nem búgtam, nem néztem mélyen a szemébe, viszont tényleg mondtam és tényleg otthagyott.

7 megjegyzés:

  1. Hehe!!.. Khmmm. Elnézést.:)


    Egyszer az akkor 80 éves Nagyimat is megtalálta egy ilyesmi -hogymondjammi... Nagyi egy darabig hallgatta a szöveget szigorúan a kerítésen keresztül, majd sarkon fordult és bement a házba. Azt azért még közölte hogy ő eddig kibírta ilyen duma nélkül, eztán is menni fog...

    Mindenki abban hisz amiben jól esik, de ne legyen kötelező .

    VálaszTörlés
  2. Amúgy bocsánat ha néha sok vagyok... :( /pironkodós emoticon./

    VálaszTörlés
  3. Magam elé képzeltem a jelenet hangulatát, szerintem rettegjen ő, ha eléri...

    VálaszTörlés
  4. mondjuk jöhetett volna még azzal a szöveggel, hogyha reménykedsz a túlvilágban, akkor tenned is kell valamit (pl legyél krisnás). Elég kezdő lehetett :D még pár hónap az utcán, és nem sikerül ilyen könnyen lerázni.

    De jó szöveg volt egyébként, nekem nem forog ilyen gyorsan az agyam.

    VálaszTörlés
  5. Ügyes!
    (na, most mondjam azt hogy valamelyik nap e-levélben közöltem egy térítő-társasággal, hogy hova menjenek, ha a szombat délutáni nyugalmamat zavarják, mire visszajött a válasz, hogy jó hogy a mai ifjúság is hisz valamiben...)

    VálaszTörlés