2010. szeptember 2., csütörtök

Rezgések

Én valahogy nem érzem azt, hogy a Helyszínelők bármelyik része kevésbé lenne nyomasztó, mint Kafka, és akkor a vizuális hatásról még nem is beszéltünk, viszont nehéz többet és mélyebbre látnom egy-egy sztoriban, mint ami, ellentétben Kafkával, de bárki mással is (mint mondottam), akinél átszűrhetem magamon a(z) (sajátosan) elém tárt életet.
Amikor az előző bejegyzést írtam, semmi másra nem gondoltam, mint azt, hogy akár Kafkával, akár más regénnyel kapcsolatban lesznek megjegyzések, kinek mit jelentett egy adott mű, ki mit olvasott ki belőle, kinek milyen életszituáció volt ismerős, ki hogyan vonatkoztatta magára, mert (most is mondom) ettől lehet más és más (akár egyedi is) egy-egy mű értelmezése.
Erre voltam/vagyok kíváncsi, mert szeretem olvasni más gondolatait, hogy mit adott neki egy regény, mit értett meg belőle, mitől érezte magát benne a műben, meg ilyesféle haszontalanságok jártak a fejemben.

Annak, hogy érkeztek érdekes és elgondolkodtató megjegyzések, netalán más szereplő szemszögéből nézve, hogy felvetődtek kérdések, annak nagyon örülök.

Az pedig, hogy nekem Kafka jutott eszembe, hát Istenem, mégsem Sylvia Plath, örüljünk ennek, a regényt egyébként nem most olvastam, még csak nem is újraolvastam, ellenben bennem motoszkál.

Így akkor?

5 megjegyzés:

  1. Én több napja gondolok a bejegyzésedre, és a hozzászólásokra. Rögtön nem tudtam reagálni, át kellett gondolnom a Kafkához fűződő kapcsolatomat. Először gimis koromban találkoztam vele, és szó szerint kiröhögtem, vihogtam rajta a barátnőimmel. Egy boldog családban nevelkedő, a szerelemmel éppen megismerkedő tinilány számára, aki addig nem találkozott depresszióval, rossz emberekkel, gonoszsággal, öngyilkossággal, elfogadhatatlan volt a regény. Ma is úgy látom, hogy nem sokan értik gimis korukban (szerencsére!). Utána találkoztam Kafkával az egyetemen, és már egyáltalán nem röhögtem ki. Eltelt pár év, megismerkedtem az élet rossz oldalával is, tapasztaltabb lettem. Az Átváltozás akkor sem tetszett, de nagyon megérintett. Számomra akkor jó egy köny, ha utána is sokszor eszembe jut, foglalkoztat, tudok róla másokkal beszélgetni. Még ha nyomasztó is. Én viszolyogva gondolok a mai napig Gregorra. Bennem felmerült a kérdés, hogy miért jutott eszedbe? Talán a mai világ emlékeztet téged Gregor tehetetlenségére, vagy más oka van? Többen írták, hogy elolvassák, ill. újraolvassák most. Én még nem érzem elég érettnek magam, hogy újra belecsöppenjek a kafkai világba. Meg most nem is olyan az életem. Egy köny értelmezése, lelki földolgozása nagyban függ az életkorunktól, lelkünk állapotától, és a világ állapotától. Most pozitív élményekre vágyom. Ettől függetlenül jó regénynek tartom, ugyanúgy, mint Knut Hamsun Éhség-ét, ami szintén nagyon megviselt. A szorongás témáról ez a két könyv jut eszembe.

    VálaszTörlés
  2. Na, mondom!!!:) nagyjából így én is...:)

    VálaszTörlés
  3. Főkolomp: annak oka van, hogy eszemben van, gondolok rá, ezek szerint te nem ismered a másik blogom, ugye, jól gondolom?
    És igen, Kafka semmiképpen nem a középiskolásoknak való, ill. megismertetni lehet, az értelmezés későbbre marad, mint nálunk is.

    Kiseri: igen, tudom, erről beszélek, az adott élethelyzetről!

    VálaszTörlés
  4. Valóban nem ismerem. Megismerhetem?

    VálaszTörlés
  5. www.elek-lelek.blogspot.com
    (nem szép történet, csak elölről lehet érteni)

    VálaszTörlés