Másodlagosan kötöttünk is

Úgy kezdődött, hogy Monorierdőn felvetődött egy következő, esetleg többnapos együtt kötés ötlete, ez mutatja, hogy milyen is volt az egynapos kötésünk hangulata. Akkor ajánlottam fel Tihanyt, nem nagy, nem szép, viszont szívesen, később ez egyre inkább realizálódott, én meg egyre jobban aggódtam, hogy a ház nagyon kicsi, nagyon csúnya, nagyon messze van a víz, rengeteg a lépcső, ellenben szúnyogellátásunk, az igen, az rendben van. Nem riadtak meg a lányok, de még attól sem, hogy ablakot nem pucolok és a melegvíz ellátásban is adódnak gondok, utóbbira jellemző, hogy a csapat megérkezés napján a harmadik villanyszerelő megoldotta.
Pénteken 37 fokban, egy szál pendelyben kezdtük, vasárnap 17 fokban végeztük, mely nap a vastag Lamináriám létjogosultságát hivatott igazolni, meg is békéltem vele, megbocsájtottam vastagságot, rémes színt, mindent, beleszerettem, na.

Hogy mi is volt a két időpont között, azt nehéz elmondani, mert, persze, kötöttünk, meg tekertünk, meg csevegtünk, de ettünk és ittunk, és úsztunk is, én inkább azt mondom: együtt voltunk. Írtak erről a néhány napról már többen, ezért nem akarnám a programot ismételni, lényegesebb a hangulat, mint ahogy az minden más esetben is, ez a fontos, ezt visszük magunkkal. A Lutea, a bevásárlótáska, meg a Travelling woman, a pullóverek, meg a mittudomisén micsodák nem szignifikánsak, úgy vélem, a lényeg mélyebben van. És ez volt a nagyon jó.

Az, hogy szülinapom is volt, tortával, pezsgővel, ajándékkal, mindenféle ajándékkal, az meg olyan nekem, hogy arról írni nagyon nehéz, nem adja azt vissza a fotó, de a szavakat is keresem hozzá, még nem nagyon találom. Esetemben egy ilyen összeröffenésnek nagyobb jelentősége van, mint más, normális embernek, most tekerem vissza Ariadné fonalát (hogy a stílus maradjon) egy olyan úton, melyen csak az "elfele" irányt ismertem, talán van más irány is, igenis, ebben nekem a kötés pozitív töltettel bír, a tevékenységet képviselő emberek pedig még annál is többel.

Én felmutatni nem sokat tudok, eredményesség tekintetében van némi restanciám, de azért nekiláttam egy táskának, szokás szerint úgy 4-5-ször kezdtem el a rendkívül bonyolultnak nem mondható Travelling woman-t, így kezdek én minden kötést, nekem ez már ismertetőjegyem, úgy látszik, de ez nem számít.

Hogy a tábor után napokig hallani véltem a lányok nevetését, meg hogy arra gondoltam, ki is megy először fürdeni, meg arra, hogy jaj, nem fogok beférni már a konyhába, és az, hogy napokig ZM-et boldogítottam mindenféle sztorival, az sokat elmond. Meg az is, hogy lendületet vettem kívül, belül.