Nekem a veteményessel való viszonyom szélsőséges, jó nagy amplitúdókkal megspékelve, kellett néhány év, mire összhangba kerültünk.
Városból kitelepültként azt hittem, egy nagy kertet be kell vetni mindennel, no, meg a lelkesedés is vitt előre, bizonyos, a szomszédoktól jövő elvárás is, volt nekünk mindenünk, a borsót éjszakákon át pucoltam, krumplit is ültettem, mert az is kell, kell a fenét, de azt már csak ma mondom.
Amikor naponta jártam a fővárosba, már megszűnt a veteményes, lehetett volna pihentető kapálás és locsolás, de inkább csak fáradtságként gondoltam rá, még egy feladatként (jaj, még kapálni is kellene), abból pedig bőven volt enélkül is. Csak a paradicsom, a friss, naptól meleg paradicsom, az hiányzott. Meg a borsó. És a répa.
Most köztes állapot van, feltörtük az ugart, vagyis a füves részből kihasítottunk egy darabkát ZM-mel, de inkább csak ő, én irányítottam, de legfőképpen panaszkodtam és sóhajtoztam, mikor lesz nekem már kiskertem, lett is. Vannak megalomán gondolataim, hogy jövőre még nagyobbat és még több mindent bele, de azért ha tudok józan maradni, belátom, hogy ez a mostani helyzethez ideális, lehet kapálgatni, locsolgatni, gyomlálgatni, ad valamiféle kert élményt, meg pontosságot, hogy mit és hova és mivel társítok, voltak a faluban bolgár kertészek, nekem már csak ez maradt.
Van paradicsom, minden kerti szöszmötölés Oscar-díjasa, az ezzel való minden foglalatosság nem is munka, hanem öröm, a palántázása, a feleslegek letördelése, a kapálása, a locsolása, szoktam hallani a sóhajtásukat, hogy végre, meg a szusszanásukat, amikor a súlyos, érett terméstől megszabadítom őket. Ők pedig hallják az én szuszogásomat, amikor befalom, nem kiegyensúlyozott biznisz ez, haszonlesés, és a lesés szó szerint értendő.
És van spenót is, szezonja van, lesz is belőle rakott palacsinta, meg zöld galuska, meg főzelék, de saláta is. És van cukkini, meg répa, és hagyma, és kukorica, rossz nyelvek szerint ebből talán semmi nem is lesz, de azért én naponta ellenőrzöm, meg biztatom őket, mert miért is ne.
Így vagyunk.
Amikor naponta jártam a fővárosba, már megszűnt a veteményes, lehetett volna pihentető kapálás és locsolás, de inkább csak fáradtságként gondoltam rá, még egy feladatként (jaj, még kapálni is kellene), abból pedig bőven volt enélkül is. Csak a paradicsom, a friss, naptól meleg paradicsom, az hiányzott. Meg a borsó. És a répa.
Most köztes állapot van, feltörtük az ugart, vagyis a füves részből kihasítottunk egy darabkát ZM-mel, de inkább csak ő, én irányítottam, de legfőképpen panaszkodtam és sóhajtoztam, mikor lesz nekem már kiskertem, lett is. Vannak megalomán gondolataim, hogy jövőre még nagyobbat és még több mindent bele, de azért ha tudok józan maradni, belátom, hogy ez a mostani helyzethez ideális, lehet kapálgatni, locsolgatni, gyomlálgatni, ad valamiféle kert élményt, meg pontosságot, hogy mit és hova és mivel társítok, voltak a faluban bolgár kertészek, nekem már csak ez maradt.
Van paradicsom, minden kerti szöszmötölés Oscar-díjasa, az ezzel való minden foglalatosság nem is munka, hanem öröm, a palántázása, a feleslegek letördelése, a kapálása, a locsolása, szoktam hallani a sóhajtásukat, hogy végre, meg a szusszanásukat, amikor a súlyos, érett terméstől megszabadítom őket. Ők pedig hallják az én szuszogásomat, amikor befalom, nem kiegyensúlyozott biznisz ez, haszonlesés, és a lesés szó szerint értendő.
És van spenót is, szezonja van, lesz is belőle rakott palacsinta, meg zöld galuska, meg főzelék, de saláta is. És van cukkini, meg répa, és hagyma, és kukorica, rossz nyelvek szerint ebből talán semmi nem is lesz, de azért én naponta ellenőrzöm, meg biztatom őket, mert miért is ne.
Így vagyunk.
Ma reggel egyformán járt az agyunk :)
VálaszTörlés(csak az én kertem más..:( )
Miért más?
VálaszTörlésNézd meg nálam...ötödik emeleti kb 3nm-en nincs paradicsom, spenót...csak virág..lehet hogy jövőre zöldségeskertet csinálhatnék a muskátlik helyett? :)
VálaszTörlésHasonlóképp. :) Mindig nagyobb, szebb kertet szeretnék, aztán a meglévővel is meggyűlik a bajom. :D De a saját paradicsomnál tényleg nincs jobb! :)
VálaszTörlésEgyetértek! Tavaly még rettentő lelkes voltam, idén az "egy gonddal több" kategóriába sorolom, főként, hogy a vihar után alig maradt valami használható benne. Sajnos a pradicsom is eléggé oda van...:(
VálaszTörlés