2008. november 2., vasárnap

Életképek

Teljesen természetes és érthető, hogy ha az embernek gyereke (sőt: gyermekei) vannak, akkor meg kell tanulni főzni, hiszen a róluk való gondoskodás fontos részét képezi a fizikai táplálás. Nem beszélve Zoltánművészről, aki pedig vékony termetét meghazudtoló mennyiségeket képes eltüntetni a tányérról, igaz, ebben a családban mindenki vékony, kivéve engem és a kutyát. Szoktam is mondogatni, minek belétek, legalább látszatja lenne, hogy törődöm veletek, így viszont a konyhában töltött óráim száma fordítottan arányos az ő kilóikkal. :(

Azzal sem volt semmi bajom, amikor a Középső bejelentette, hogy akkor ő most inkább Vegán lesz, mert ez a mi mindennapi táplálkozásunk egy sorozatgyilkossággal is felér, amiben ő többet nem kíván részt venni. Én még akkor igen lelkes voltam, legfőbb feladatom a családomról való gondoskodás volt, gondoltam, majd én keresek recepteket, kitalálok újakat és egyébként is egy élelmiszertudós pontosságával fogom Luca gyerek elé tenni a minden fontos vitamint, fehérjét és ásványi anyagokat tartalmazó, ráadásul igen változatos kajákat. Igen ám, de ennek idestova 5 éve, a kezdeti lelkesedés némileg csökkent, mert amikor a legegyszerűbb lenne betolni a sütőbe pár csirkecombot, mellédobva néhány krumplit köret gyanánt- akkor mindig felmerül, hogy jó, jó, de mit eszik a Luca? Aki nem hajlandó a suliban enni, mert azok is min. tömeggyilkosok, és ő már a látványát sem bírja. Érzékeny lelke van, és hozzáteszem, megértő édeanyja, aki Zoltánművész szerint kicsit már dilis is. :(
De ez még belefért az életembe.

Ám amikor a Legkisebb (név szerint Virág) közölte, hogy teljesen felesleges befizetni a kollégiumi étkezést, mert ő azt a moslékot nem eszi meg, de ha engem az nyugtat meg, akkor fizessem csak ki az X forintot, de ő ugyan nem... nos, akkor már egy kicsit meglódult a fantáziám, láttam magam, amint fejem bekötve, mindkét kezemben fakanállal csak főzök, keverek, dagasztok, sütök, miközben csorog rólam a verejték.
Persze, azonnal feltámadt bennem a féltő aggodalom is és ráálltam, hogy majd én hétvégén főzök, bedobozoljuk és akkor ő házi kosztot ehet. Ez nagyon tetszett Legkisebbnek (Zoltánművész szerint az volt a cél, hogy ÉN ajánljam fel).
Ennek megfelelően hétvégenként ipari konyhává alakítom az egyébként is kicsi konyhánkat, listát írok, kinek, mikor, mit. Listám van arról is, hogy ha ez kijön a sütőből, akkor az be, de közben már kel a kalács és akkor helycserés támadás. És mindeközben annyi dobozt szereztünk be, hogy Őrnagy úr kutya füle hozzánk képest, dobozolunk is rendesen, büszke lehetne ránk. És mosogatunk. :((

Ennek megfelelően a következő ételek készültek el az elmúlt másfél napban:

- lecsó (idei utolsó, de ezt mondjuk 3 hét óta)
- töltött padlizsán, tömeggyilkosoknak hússal
- töltött padlizsán, feddhetetlennek azzal a gusztustalan szójával, miegymással
- Stefánia vagdalt
- citromos kuglóf
- fahéjas kifli
- párolt zöldborsó
- fűszeres, párolt alma
- sütőtökkrémleves fokhagymás kenyérkockával
- zöldborsóleves
- császármorzsa



Nem mellesleg estére egy kis fűszeres, pirított dió, hogy ne chips-et egyenek. Ami azért vicces, mert nálunk soha nem eszik senki ilyesmit, de milyen jól hangzik! Olyan családja egészségét féltő gonddal vigyázó anyának tűnök. A saját szememben. :)

És ha valaki megkérdezi, hogy vagyok, hát azt mondom, köszönöm, istenien. :)

15 megjegyzés:

  1. Huh, le a kalappal előtted! Mennyi finomság!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon humorosan írtad le a dolgokat, mosolyogva olvastam a családi gasztronómia-történelmét. Biztosan nehéz lehet, ennyifélét főzni, de nagyon jó, hogy a gyerekeid nem "Mekkis" kaját esznek, hanem odafigyelnek az egészségükre Neked meg kitartást a konyhában! :)

    VálaszTörlés
  3. Iparkodom, de néha úgy érzem, beborítanak a fazekak... :)))

    VálaszTörlés
  4. Igazán humoros leírás, de azért gondolom miközben ezek a remek eledelek elkészülnek, te kikészülsz?!

    VálaszTörlés
  5. Hát, kicsit elegem van a hétvégékből .....

    VálaszTörlés
  6. Zaza! Szeretem a humorodat és veled érzek.Élmény volt olvasni és bocsánat,de kissé megnyugtatott,hogy más nőnek se könnyebb az élete.:)Főleg a konyhában...:)
    Azok a fazekak.:((

    VálaszTörlés
  7. Ugye? :(( vagy :)), ha arra gondolok, van kinek főzni.Pillanatnyi kedélyállapot kérdése a hozzáállásom!

    VálaszTörlés
  8. Te egy hős vagy!
    Én is szoktam ilyeneket csinálni, de előre nem bírom bedobozolni, mert folyamatosan fogy el....
    Majd ne felejtsd el rászoktatni a családodat, hogy tanulják meg tőled ezt a szuper hozzáállást, és főzzenek ők maguk is. Én legalábbis, így szeretném nálunk. Néha működik. :-)

    VálaszTörlés
  9. Amikor 17 évesen fejembe vettem, hogy nem eszem húst, elkezdtem megtanulni főzni. Szerintem ez így korrekt. A lányok nem gondolnak ilyesmire? Elképzelem magam egy ilyen hétvégi főzés után, hát, szerintem már nem élnék. Nagyon jó szervező lehetsz!

    VálaszTörlés
  10. De, segítenek, ha éppen itthon vannak. :(
    Szervezni pedig muszáj egy ekkora családban, ezt Te is tudod... :)

    VálaszTörlés
  11. Hú, szerintem én nagyon nem vagyok jó szervező. Konkrétan ennyi fogást megfőzni nekem kábé három napba telne. Lefényképezésre meg aztán végképp nem gondolnék. Szóval minden tiszteletem!

    VálaszTörlés
  12. Ugyan, sosem fényképeztem kajákat (az apa dolga..), de most sajnáltatni akartam magam. :)))) Lássátok, hogy igazat szóltam, hát, nézzétek, ez az életem--- vagy valami hasonló. De nem, csak viccelek!

    VálaszTörlés
  13. Azért se sajnállak!Én is szeretek főzni,de egyre inkább sajnálom rá az időt.Azért még eleven emlékeim vannak róla,milyen isteni érzés,amikor mindez kész van.Egyetlen dologért tudlak sajnálni,az a mososgatás,brrr..,

    VálaszTörlés
  14. Na, abban aztán tényleg segítenek! :)
    Mellesleg: tessék igenis sajnálni!!!! :)

    VálaszTörlés
  15. Nem semmi. Ügyes. És csak egy félénk kérdés, de gondolom ezt is megoldod, mert a te életedbe minden belefér (vagy legalábbis minimum négyszer annyi mint nekem) ugye azért van időd közben velük is foglalkozni a hétvégén, nem csak az élelmezésükkel.

    Nagyon sok nagyon rossz példát látok ezen a téren, és ez olyan szomorú. :(

    Pedig biztosan van erre is valami jó megoldás, elárulod?

    VálaszTörlés