2008. november 4., kedd

Gyermekkor

Hát, ez most vegyes lesz, nem egyértelműen happy, mint ahogyan a gyermekkorom sem volt teljesen felhőtlen. Lehet, hogy csak a szépet kellene kitenni az ablakba, de én azt mondom, legyünk őszínték. Ha rólam akar valaki valamit megtudni, akkor biza lényemnek ezen része is az ismeret részét alkotja.
Ez egy játék, a benne való felkérés Kicsikatótól érkezett, s a következő a lényege: mondjunk valamit a gyermekkorunkról.

Szabályok:

1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyerekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbítanád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét!Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!

Szóval, rövid szösszenetek:

- amikor először varrtam (olyan 7 évesen) nagy összpontosítással egy fontos dolgot (értsd: egy négyzetet a másikhoz), odavarrtam a 2 négyzetet a nadrágom térdére
- amikor először fejtettem rejtvényt (olyan 9 évesen), akkor arra a meghatározásra, hogy " A kígyó csíp", én azt írtam, hogy "fáj" (ugye, a "mar" helyett)
- amikor először vitték az anyukámat kórházba, mert éppen... mindegy, akkor nagyon- nagyon megijedtem (mániás depressziós volt)
- amikor először tapicskoltam egy nyári melegben a leszakadó vihar után a földön összegyűlt tócsákban, az olyan élmény volt, hogy máig nem feledem (pedig)
- amikor először olvasták fel az osztályban az irodalomdolgozatomat, akkor azt hittem, író leszek (néha még ma is ábrándozom erről, a meglévő hiányosságaim ismeretének ellenére)
- és amikor először voltam szerelmes és a nagyok (akik mindent tudtak) elmondták, hogy a fogamzásgátlás legfontosabb eleme, hogy a Kalmopyrin-t nem szabad a térdeink közül kiejteni, akkor én elhittem... (na jó, ezt ma már nem)

Ilyen voltam. Vagy vagyok is?

Nos, a képet nem tudtam berakni, mindig rossz HTML-kódra hivatkozik, amit nem is értek: :(
Viszont az én választottaim:
évi36
Bea
B. Ildi
Gina
Fűszeres
Arcencil
Szömörce



4 megjegyzés:

  1. Ez nagyon kedves volt!!!!:)))

    Az írói vénád kiütközik a bejegyzéseiden,úgyhogy én bíztatnálak,hogy legalábba magad éscsaládod örömére írjál!
    Most olvasom Jane Austin naplóját,ő először csak a családjának olvasta fel a regényeit,amit azok nagyon élveztek.Aztán....De igazából nem is az a lényeg szerintem,hogy kiadják,hanem a családnak.

    VálaszTörlés
  2. Kösz, akkor sikeresen keresztbe hívtuk egymást. :)

    Nekem mind tetszett. Ez így emberi.

    VálaszTörlés