Életképek

Teljesen természetes és érthető, hogy ha az embernek gyereke (sőt: gyermekei) vannak, akkor meg kell tanulni főzni, hiszen a róluk való gondoskodás fontos részét képezi a fizikai táplálás. Nem beszélve Zoltánművészről, aki pedig vékony termetét meghazudtoló mennyiségeket képes eltüntetni a tányérról, igaz, ebben a családban mindenki vékony, kivéve engem és a kutyát. Szoktam is mondogatni, minek belétek, legalább látszatja lenne, hogy törődöm veletek, így viszont a konyhában töltött óráim száma fordítottan arányos az ő kilóikkal. :(

Azzal sem volt semmi bajom, amikor a Középső bejelentette, hogy akkor ő most inkább Vegán lesz, mert ez a mi mindennapi táplálkozásunk egy sorozatgyilkossággal is felér, amiben ő többet nem kíván részt venni. Én még akkor igen lelkes voltam, legfőbb feladatom a családomról való gondoskodás volt, gondoltam, majd én keresek recepteket, kitalálok újakat és egyébként is egy élelmiszertudós pontosságával fogom Luca gyerek elé tenni a minden fontos vitamint, fehérjét és ásványi anyagokat tartalmazó, ráadásul igen változatos kajákat. Igen ám, de ennek idestova 5 éve, a kezdeti lelkesedés némileg csökkent, mert amikor a legegyszerűbb lenne betolni a sütőbe pár csirkecombot, mellédobva néhány krumplit köret gyanánt- akkor mindig felmerül, hogy jó, jó, de mit eszik a Luca? Aki nem hajlandó a suliban enni, mert azok is min. tömeggyilkosok, és ő már a látványát sem bírja. Érzékeny lelke van, és hozzáteszem, megértő édeanyja, aki Zoltánművész szerint kicsit már dilis is. :(
De ez még belefért az életembe.

Ám amikor a Legkisebb (név szerint Virág) közölte, hogy teljesen felesleges befizetni a kollégiumi étkezést, mert ő azt a moslékot nem eszi meg, de ha engem az nyugtat meg, akkor fizessem csak ki az X forintot, de ő ugyan nem... nos, akkor már egy kicsit meglódult a fantáziám, láttam magam, amint fejem bekötve, mindkét kezemben fakanállal csak főzök, keverek, dagasztok, sütök, miközben csorog rólam a verejték.
Persze, azonnal feltámadt bennem a féltő aggodalom is és ráálltam, hogy majd én hétvégén főzök, bedobozoljuk és akkor ő házi kosztot ehet. Ez nagyon tetszett Legkisebbnek (Zoltánművész szerint az volt a cél, hogy ÉN ajánljam fel).
Ennek megfelelően hétvégenként ipari konyhává alakítom az egyébként is kicsi konyhánkat, listát írok, kinek, mikor, mit. Listám van arról is, hogy ha ez kijön a sütőből, akkor az be, de közben már kel a kalács és akkor helycserés támadás. És mindeközben annyi dobozt szereztünk be, hogy Őrnagy úr kutya füle hozzánk képest, dobozolunk is rendesen, büszke lehetne ránk. És mosogatunk. :((

Ennek megfelelően a következő ételek készültek el az elmúlt másfél napban:

- lecsó (idei utolsó, de ezt mondjuk 3 hét óta)
- töltött padlizsán, tömeggyilkosoknak hússal
- töltött padlizsán, feddhetetlennek azzal a gusztustalan szójával, miegymással
- Stefánia vagdalt
- citromos kuglóf
- fahéjas kifli
- párolt zöldborsó
- fűszeres, párolt alma
- sütőtökkrémleves fokhagymás kenyérkockával
- zöldborsóleves
- császármorzsa



Nem mellesleg estére egy kis fűszeres, pirított dió, hogy ne chips-et egyenek. Ami azért vicces, mert nálunk soha nem eszik senki ilyesmit, de milyen jól hangzik! Olyan családja egészségét féltő gonddal vigyázó anyának tűnök. A saját szememben. :)

És ha valaki megkérdezi, hogy vagyok, hát azt mondom, köszönöm, istenien. :)