Louvre

Mindig hallottam arról, hogy a Louvre milyen nagy, mekkora a gyűjteménye, de sosem tudtam elképzelni. Amikor tavaly az egyik bejáraton bementem az épület által körbefogott udvarba, s amerre a szemem ellátott, épületek vettek körül... akkor kezdődött valami fogalom a fejemben.
Ez hát a Louvre!

Igazából másodszorra sem tudtam felfogni. Úgy érzem magam, mintha (csak viszonyításként) egy 1000 teremből álló épületben kb. 50 termet jártam volna be. Valami elképesztő. Nemcsak a mérete, hanem a benne látható hihetetlen, felbecsülhetetlen érték. Tudom, hogy sokan azzal vádolják a franciákat, hogy a fél világból lopkodták össze az itt felhalmozott kincseket - ami valószínűleg (részben) igaz. Igaz, de nem ugyanezt tették az angolok vagy a németek (az Istar-kapu Berlinben van, míg fél Görögországban a Tate-ben)? Arról nem is szólva, hogy sok minden nem maradt volna fent az utókornak, ha nem gyűjti be Napóleon. Nem lehet, de szerintem nem is kell ebben igazságot tenni. Én szimplán örülök, hogy csak a saját befogadóképességem szab határt a szépségek befogadásában...

Mondjuk, Suger apát amforájában. :) Természetesen vitrinben volt, azért ilyen a kép, de talán látszik belőle valami. Tavaly Egyiptomot, Mezopotámiát néztem meg, felejthetetlen élmény volt, de arról most nem írok, mindenesetre életem egyik nagy élményeként tartom számon. Idén a középkor volt a vágyam, a fent látható sasos amforát mindenképpen szerettem volna látni. De volt itt minden, ami a középkor idejére tehető, amforák, tálak, ruhák, ékszerek, hétköznapi tárgyak...

És amikor azt hittem, hogy vége, akkor betévedtem egy (mit 1, legalább 6-7) olyan terembe, ahol falikárpitok voltak a falra akasztva. Hihetetlen nagyságúak, megnéztem, némelyik 6-8 méter széles volt... Gyönyörűséges színekben pompáztak, elsősorban a barnás- bordós árnyalatokat kedvelték, de volt, amelyik kékes zöldben ragyogott, mint egy ékszer. Mint kiderült (ennyit megértettem), a középkor vége felé Brüsszelben működött egy híres falikárpit- gobelinkészítő manufaktúra, ott készítették Európa uralkodói számára a szebbnél szebb textileket.
Ezekről nem sikerültek a képeim, hiába, az én gépem csak egy kis játékszer, erre aztán végképp nem alkalmas. Zoltán pedig a festőket nézte meg, grafikus- szobrászként ez érthető. :)

Az épületet több évszázad alatt építették fel, kezdve Fülöp Ágost erődjénél, amely még a vikingek támadásait hárította el, ennek maradványait is meg lehet tekinteni. Mindig az az érzésem, hogy maga az épület története is egy önálló kiállítás tárgya lehetne, mint ahogy részben az is. A legutolsó építkezés az amerikai- kínai építész, I.M. Pei nevéhez fűződik, ő tervezte az üvegpiramist. Hát ez valami félelemetes! Egyáltalán nem egy idegen test a több évszados épületek között, hanem egy azokhoz illeszkedő építmény. Átengedi a fényt, a környező látványt. Mindemellett az alatta elterülő "előcsarnokot" is rejti. Nem tudom, hány főre tehető a napi látogatók száma, de nem volt sorbanállás, tolongás, lökdösödés. Az üvegpiramis alatt akkora tér van, hogy mindent elnyel.

Számtalan pénztárnál lehet jegyet venni, ezeknél elmagyarázzák, hogy a 9 eurós (!) jeggyel bemehetünk az állandó kiálításokra, akár ki is mehetünk az épületből ebédelni, sétálni egyet, s gond nélkül visszajöhetünk. Akár minden kiállítást megnézhetünk- ez csak első hallásra képzelhető el, nincs ember, aki csak végiggyalogolná ezt az irdatlan nagy épületet. Ha pedig még be is szeretni valamit fogadni... :)))

Viszont minden csak franciául van kiírva. Én szeretem böngészgetni a feliratokat, tudni, mi a címe egy-egy alkotásnak, mikor, milyen körülmények között készítették. Hát, ezt most csak találgattam. :) Igaz, lehet 6 euróért bérelni audioguide-ot, de én még soha nem tettem, ezt maghagyom a japánoknak. :))
Kárpótlásul bármit le leht fényképezni, vaku nélkül! Ez azért meglepetés, mert egyszer elmentünk egy kisebb textilmúzeumba vidékre, ahol amerikai patchwork kiállítás volt, na, ott semmit sem lehetett fotózni. Igaz, nem sok arra érdemes lett volna, mégis meglepő...

A Louvre ugyebár az egész világot vonzza, mindenhonnan érkeznek látogatók. Nyelvek keveredése volt hallható, egyfajta modern bábeli zűrzavar. Különböző életkorú, különböző nemű emberek sokasága kíváncsi mindarra, amit a franciák legnagyobb múzeuma kínál.

Megunhatatlan.

Holnap a Montmartre jön, izgalmas- enyhe kifejezés.