2008. október 20., hétfő

Egy kis zöld...

Eredetileg nem ezt a képet akartam felrakni, hanem azt, amelyiket Zoltán készítette a most elkészült ruhámról. Bizony ám, ilyen is van! Csak valahogy nem áll össze az összeköttetés a gépeinkben, én meg meguntam, s úgy gondoltam, a holnapi dili napra valami nagyon vidámítót szeretnék látni... Nem is akarok írni róla, majd, ha a kedves vendég elmegy. :(

Szóval: ezt a szép kis zöldet olyan 2-3 éve varrtam, amikor még több időm volt. Nagyon szerettem- szeretem, most is kint van a falunkon. Az külön öröm, hogy még harmadik helyezést nyertem is vele a Határtalanul-on.



Kézzel tűztem (nem véletlenül mondom, hogy ez még mindig gyorsabban megy, mint a szabad gépi tűzés), és roppantul élveztem. Egyébként is szeretek kézzel varrni. Valahogy olyan érzésem van, mint a kenyérsütésnél. Nem a dagasztókészülékkel, meg a kenyérsütőgéppel való sütés, hanem az, amikor a saját két kis kezemmel én dagasztom be a kenyeret. Mindig olyan érzésem van, hogy van ebben a tevékenységben valami ősi folytonosság, hogy ugyanazt csinálom, amit nők milliói csináltak- csinálnak évezredek óta. És ez nagyon jó.
Nos, valahogy így van ez a kézi varrással is. Persze, tudom én, hogy ez ma már nem dívik, mert nem praktikus, nem gyors. Nem ez és nem az, de mégis... öltögetés- nekem erről a szóról azonnal a kézi varrás jut eszembe, erre asszociálok. Csoda, ha lassan haladok a szabad gépi tűzés elsajátításával?






13 megjegyzés:

  1. A szívemből szóltál!
    A tűzés és a kép is csodás!
    Újra el kell olvasnom a soraidat...annyira másfele akar sodorni az ár,de mi azért is ár ellen úszunk,mert ez az ár,már nem az az ősi,folytonossságos...

    VálaszTörlés
  2. Elképesztő, csodaszép... és ezek a színek!! Nem véletlen az a helyezés:)))

    VálaszTörlés
  3. Kedvesek vagytok! Igen, én úgy gondolom, kell valami kapaszkodó az ősihez, hogy megmaradjak a jelenben.
    Soha nem leszek művész, de ha jól érzem magam azzal, amit időnként alkotok- az nekem már elég. Lehet, hogy maradi vagyok (hitemben, lelkemben, erkölcseimben, érzéseimben), de ragaszkodom ahhoz, amit igaznak hiszek. Na, ez meg már túlvisz a témán. :)

    VálaszTörlés
  4. Gyönyörű a munkád is és a gondolataid is. Jó, hogy sok ilyen véleménnyel találkozom mostanában. Reményt ad!

    VálaszTörlés
  5. Nekem meg az, hogy nem vagyok egyedül! örülök, hogy más is így gondolaj,a hogyan én. de legalábbis hasonlóképpen.
    Na, megyek, ma van ez a rémes nap...
    Köszönöm, erőt adtok nekem...:)))

    VálaszTörlés
  6. A kézi varrás és tűzés mindig is szebb és bensőségesebb lesz. Abban érződik a szeretet, amit a munka folyamán belefektetsz. Az, hogy nem igen értékelik az egy más kérdés. Neked legyen kedves!

    VálaszTörlés
  7. Én is szeretek kézzel varrni. Azt lehet csendben, vagy a szabadban is.
    Sokkal bensőségesebb.

    VálaszTörlés
  8. Azt szeretem bennetek, hogy mindig megerősítetek. Ez, persze, önző dolog, de azért jó... ki ne szeretné? Mégis: van abban valami nagyon felemelő, ha az ember leírj, mit is gondol valamiről, s kiderül, nincs egyedül a vakvilgban.
    Kastanie, Katbó, Mammka, Kicsikató, Marianna, Ezkriszti...köszönöm!

    VálaszTörlés
  9. Álomszép! Hogy te miket tudsz!?

    VálaszTörlés
  10. Muszáj volt elkezdenem nézegetni, miket alkotsz, hogyan kezdődött Nálad a blogos-kreatívos élet - és mennyire igazad van! Élmény, ha kézzel készül valami (meg lélekkel), mégha nem is mindenki értékeli - aki nem, annak ez épp elég baj. De sokan igen! :)
    Döbbenetesen gyönyörű a patchwork munkád, a ritmusa megnyugtató pulzálás... Örülök, hogy láttam!
    Luca

    VálaszTörlés
  11. én pedig azt köszönöm, hogy eszembe juttatod és elém hozod ezeket a régi dolgokat, tényleg köszönöm!
    hogy képes vagy ily régmúlt időre visszanyúlni a blogomban, az pedig különdíjas :)

    VálaszTörlés