Egy nehéz nap éjszakája

Ez vár rám, remélem, pihentető alvással jutalmazom magam, amiért ezt a napot is túléltem. Elvittük a reptérre a Stockholmból érkezett vendégemet, aki elméletileg segíteni jött, gyakorlatilag meg ellenőrízni. Noha ismerem, találkoztam már vele, azért ez mégsem ugyanaz volt, mint nagy társaságban elvegyülve hallgatni őt. Miután a cég, ahol dolgozom, egy svéd nagyvállalat magyar leányvállalata, szerte a világban több, mint 30 országban vagyunk jelen (hagy legyek nagyvonalú), így aztán időről időre össze kell jönni, s nagy komolyan tanácskozni.
Nekem jutott az a feladat, hogy felelős vagyok a HR-ért és a kommunikációért, így aztán én gyakran utazom (2 havonta átlagban), gyakran okosodom...:))) Ezek az alkalmak viszont nagyon megterhelőek, azt szoktam mondani, hogy 10 évet öregszik a szívem minden egyes alkalommal és ez majdnem így is van. Állandóan aggódom az angolom miatt, a feladatok miatt, meg úgy mindenért. :(
Persze, mindig egy csomó munkát kapunk, éppen erről szólt a mai látogatás, hogyan sikerült ezeket elvégeznem, teljesítenem. Nos, jelentem, megfeleltem, egyedül az új levélpapír, fax, emlékeztető, meg ilyesmi központi mintája alapján kidolgozott magyar változaton kell még egy kicsit dolgoznom, az összes többiért megdicsértek. :) Reggel 9-től délután 4-ig voltam együtt Britt-tel, aki mellesleg brit, csak éppen Stockholmban él. A brit Britt...

És abban a ruhában voltam ma, amit a hétvégén hoztam össze, persze, nagyon össze kellett magam kapnom. Mint mindig.


Közelről, fentről:

Közelről, lentről:

Azt azért nem állítom, hogy a ruhán nem látszódik a kapkodás... A nyáron varrtam egy hasonlót egy türkiz anyagból, az valahogy jobb lett, nyugodtabban készült el. Most szombat este kezdtem neki! Mindegy, jól éreztem magam benne és ez a lényeg.
Meg az, hogy túl vagyok ezen a napon! Jöhet a hétvége, majd a hétfő, amikor Amszterdamba repülök.:(