Remek kelme, melyet felvehetek- de nem teszem

(A cím csak vicc, ezt hozta a gép.)

Az éjszaka nagy elánnal és még annál is nagyobb céltudatossággal befejeztem az 1 hete kiszabott és azóta apránként varrt blézert. Semmi kacifántosság, bár már varázsoltam rá gomblyukat is, tehát mégiscsak léptem egyet előre. Igaz, erről közelit még nem készítek és ez mindent elmond. Mutatni már nem is kell.

A néhány héttel ezelőtt bemutatott egyszínű szoknya mintás testvéréből készült, szerintem egészen helyre lett, ezt persze mindig a készítőhöz, meg annak varrástudásához viszonyítva kell mérni. Mindenesetre már lesz mit felvennem a holnapi ballagásra.


Már nem tudom eldönteni, hogy melyik fénykép készült vakuval, meg anélkül, ahogy az eredményt elnézem, oly mindegy. :o( Mert én annyira biztos fotós tudással bírok, hogy minden gombot megnyomok a kis vacakon, hátha valamelyik jó lesz. Nos, nem.

A másik remekmű, ami elkészült, egy könnyű, nyári felső, olyannyira laza anyagból, hogy az elejét duplán szabtam, hát... na...

Utóbbi beállítás azt próbálja szemléletesen bemutatni, milyen jó kis hippis ujjat rittyenttem, értsd: bővülő. Ezzel bizonyítom, hogy ugyan fényképezni nem tudok, de látványilag nagyon ott vagyok... :o)
Hozzáfűznivaló: kéretik az eredményt nem összehasonlítani Bea varrásával, a kész ruha méretével, az időlimittel, és akkor még a fényképezős tehetségemről nem is beszéltem.

Egy nehéz nap éjszakája

Ez vár rám, remélem, pihentető alvással jutalmazom magam, amiért ezt a napot is túléltem. Elvittük a reptérre a Stockholmból érkezett vendégemet, aki elméletileg segíteni jött, gyakorlatilag meg ellenőrízni. Noha ismerem, találkoztam már vele, azért ez mégsem ugyanaz volt, mint nagy társaságban elvegyülve hallgatni őt. Miután a cég, ahol dolgozom, egy svéd nagyvállalat magyar leányvállalata, szerte a világban több, mint 30 országban vagyunk jelen (hagy legyek nagyvonalú), így aztán időről időre össze kell jönni, s nagy komolyan tanácskozni.
Nekem jutott az a feladat, hogy felelős vagyok a HR-ért és a kommunikációért, így aztán én gyakran utazom (2 havonta átlagban), gyakran okosodom...:))) Ezek az alkalmak viszont nagyon megterhelőek, azt szoktam mondani, hogy 10 évet öregszik a szívem minden egyes alkalommal és ez majdnem így is van. Állandóan aggódom az angolom miatt, a feladatok miatt, meg úgy mindenért. :(
Persze, mindig egy csomó munkát kapunk, éppen erről szólt a mai látogatás, hogyan sikerült ezeket elvégeznem, teljesítenem. Nos, jelentem, megfeleltem, egyedül az új levélpapír, fax, emlékeztető, meg ilyesmi központi mintája alapján kidolgozott magyar változaton kell még egy kicsit dolgoznom, az összes többiért megdicsértek. :) Reggel 9-től délután 4-ig voltam együtt Britt-tel, aki mellesleg brit, csak éppen Stockholmban él. A brit Britt...

És abban a ruhában voltam ma, amit a hétvégén hoztam össze, persze, nagyon össze kellett magam kapnom. Mint mindig.


Közelről, fentről:

Közelről, lentről:

Azt azért nem állítom, hogy a ruhán nem látszódik a kapkodás... A nyáron varrtam egy hasonlót egy türkiz anyagból, az valahogy jobb lett, nyugodtabban készült el. Most szombat este kezdtem neki! Mindegy, jól éreztem magam benne és ez a lényeg.
Meg az, hogy túl vagyok ezen a napon! Jöhet a hétvége, majd a hétfő, amikor Amszterdamba repülök.:(