Kikerült a

szobából a festőállvány, az udvaron álldogálva várja a festőket,de legalább a félkész táskákat.

Christmas/ 2

Ezkrisztinek, hálával! Amikor néhány hete megmutattam ezt a faliképet, még félkész állapotban volt, sok más társához hasonlóan. Érkezett néhány bejegyzés akkor, s Ezkriszti annyira (hogy is mondjam) józanul javasolta, hogy fejezzem már be, alig kell rajta dolgozni, hogy úgy éreztem, nem maradhatok szégyenben, lusta disznó lennék, ha nem tenném meg.... Amint egyébként vagyok is. :(


Nos, Ezkrisztinek jelentem, elkészültem, sőt, amit még soha nem tettem, varrtam rá gyöngyöket is (én, gyöngyöket!). Ily módon advent első napján kiteszem a konyha falára, vidulásul. Valahányszor ránézek, eszembe fog jutni az én házi tanácsadóm, s nagy-nagy boldogsággal fogok rágondolni...
Sőt, még az is megfordult a fejemben, hogy apránként felrakom ide a félkész munkák fotóit, hátha valaki mindig helyretesz, akkor én nekiállok, befejezem, s kihúzom magam...

Mellesleg jelentem, dolgozom a karácsonyi projekteken, de mint a csiga. Nagy- nagy örömmel nézegetem, ki miket varr, mindenki készülődik, mindenki szorgos hangya, én meg tervezgetek a buszon hazafelé, aztán hazaérek, ahol a család igényt tart rám (hála Istennek!), kötök a Híradó alatt 10 sort (ha addigra itthon vagyok), aztán meg nekiállok valami szakirodalmat olvasni- aztán meg el is alszom. Így vagyok én és a karácsony. Fejben viszont nagyon jó vagyok. :)

Újabb félkész termékek

Mint az üzletekben, a mirelit pultnál, lassan nálam is úgy sorakoznak a félkész termékek. Lehet, hogy árulni kellene őket, nem is rossz ötlet, biztos lenne rá piac. Szerintem mindketten jól járnánk vele, én még pénzt is keresnék vele, a vevő pedig, miközben befejezné a munkát, úgy érezné, hogy alkotott valamit. Szerintem csak jó marketing kellene hozzá, az ötlet eladható. Raktáron sokat tudnék mutatni az érdeklődőknek... :)))

A 2 mostani abban különbözik, hogy dolgozom rajtuk. Még. :) Még nem raktam félre őket, még itt vannak előttem, csak rettenetesen lassan haladok velük, ugye, az a napi 1/2- 1 óra, amit kiszakítok a relaxálásra, az nem sok mindenre elég. (Nem véletlenül védekezem azzal, hogy nálam a kikapcsolódást szolgálja a szöszmötölés, nem művészi babérokra törekszem.)

Az első a tegnap éjjel már említett kis kék- zöldem, amelyet a saját festésemből varrtam laza 1 hét alatt. :) Erre szeretnék valami szabad gépi tűzést illeszteni, ha a gépem is úgy akarná, de nem akarja, ugye. Arra gondoltam, hogy a zöldek (hegyek) valamit kapnak, még nem tudom, mit; a kékek (víz) pedig hullámosat. Ez igen, így fogalmaz egy kommunikációs munkatárs. :) Talán azért, mert még ő sem tudja, mit is akar. Pláne, ha amit nem tud, az nem is sikerül neki. (Lásd: előző bejegyzés.) Jelzem: nem ilyen ferde a széle, ez csak a fotózás miatt ilyen.

A másik egy pullóver, amit a Legnagyobbnak kötök úgy 1 hónapja. Szegény gyerek türelmes, nem úgy, mint a Középső, aki alig várja, hogy kész legyen, mert utána elkezdem az övét. Azért az nagy szerencse, hogy ebben a korban már nem nőnek, vagy nem nagyon. :) Ezzel mindent elárultam.

Közelről pedig ilyen:

Ez a bejegyzés így nagyon negatív, ezért elmondom, hogy ma sikerült 2 pihentető percet eltöltenem azzal, hogy a júniusban Amszterdamban (persze, nem nyaraltam, dolgoztam) vásárolt fekete mini-tulipánokat elültettem a számukra vásárolt kék- fehér kerámiába.


Remélem, tavasszal nagyon szépek lesznek, érezniük kell, mennyire szeretjük őket. :)

Befejezetlen munkák

Persze, sokkal elegánsabb lett volna azt írni, hogy félkészek, mert akkor abban még benne van a remény, hogy egyszer elkészülnek. Csak ismerem magam, minek áltassak másokat?
Lehet, hogy csak ki kellene jelölni egy olyan napot, amikor szilárdan eltökélem, hogy semmibe nem kezdek bele, hanem a már meglévőket csinosítgatom, ellátom kerettel őket.
Ez a kettő előttem van és mindig látom őket, azért tudtam lefotózni őket, de ennél sokkal több van. :(
Mindenesetre nem nyomasztanak. :)))

Ma festettem, most száradnak a szépségek, majd vasalás után bemutatom őket, még az is lehet, hogy ma.