Befőzés XXIX. - szilvalekvár. sok. sokféle

"Szabó Gyuri bácsi a bükki füvesember azt is elmondta, hogy rákban nem lehet meghalni. Mert a szervezet öngyógyító, ilyenkor az immunrendszert kell erősíteni és az adott rákra való növényeket használni. Testünkben mindig vannak rákos sejtek és ezeket a szervezet normális esetben kordában tartja. Ha gyengül az immunrendszer, akkor képesek csak az elburjánzásra. Nagyon fontos, hogy higgyük, sőt, tudjuk, hogy a rák nem halálos ítélet. Abszolút gyógyítható.

Elmondta, hogy a székelyek mit használnak rákgyógyszerként, teljes hatékonysággal. És ezt tudóscsoportok nemrégiben be is vizsgálták, igazolva a gyógymód hatékonyságát. Tehát Erdélyben egy nagyon egyszerű orvosságot használnak a rák gyógyítására. Szilvalekvárt. Igen, szilvalekvárt. A szilva gyógyító erejű, kimagaslóan magas az antioxidáns tartalma. Frissen is érdemes szezonban sokat fogyasztani belőle, de aszalt szilvaként is hatásos, valamint lekvárként is. Nos, nem csak hungarikum a kiváló házi szilvalekvár, de csodálatos erejű rákgyógyszer is. "

internetes gyöngyszem, kár, hogy nem hiszek benne, mindenesetre rajtunk nem áll, mi megelőzésre használjuk majd :D

24 kiló szilva érkezett, de nem egyszerre. Két egymást követő nap. Továbbra is a zepter-ben* készítettem, a tűzhelyen, ill. a sütőben is, de csak ebben az edényben. Felraktam (beraktam) és magára hagytam, elrotyogott magában, néha (óránként) megkevertem, de nem azért, mert féltem, hoyg leragad, hanem, hogy megnézzem az állagát. A sütőben készülttel még ennyi gond sem volt, bedugtam a sütőbe, tettem rá fedőt, hat órán át békén hagytam, majd kivettem a sűrű masszát.

 házon belül kialakított szólás: áll, mint szilvában a kanál

(pedig itt friss, meleg volt a lekvár, dermedés után már nem készült fotó) 

 
Ami a sütőben készült, az recept alapján alakult, ahogyan eddig mindig, ami a tűzhelyen készült, ott nemcsak fűszerezésbeli, hanem időbeli különbségek is voltak, vannak  8, 10 és 12 órán át készültek, tapasztalatom szerint az utóbbiakat már érdemes figyelgetni, nagyon szépen koncentrálódott a gyümölcsben lévő cukor, ebben az esetben a kevergetés nem ártott, egyre erőteljesebben kellett tenni, ahogy sűrűsödött, úgy vált egyre nehezebbé. Az is érdekes volt, hogy bár mindig full-ra megtöltöttem a fazekat, mégis minden egyes óra elteltével csökkent a vízszint mennyiség.

Nem tudom felidézni a sorrendet, különben sem lényeges, de az biztos, hogy készült  9-10 üveg chutney, a többi ment lekvárnak. 31 kisebb-nagyobb üveg. Készült

- sima szilvalekvár, semmi nélkül (szilva, nothing else)
- vörösboros szilvalekvár, vörösbor (szilva, kevés cukor- savanykás volt a szilva)
- vörösboros, fűszeres szilvalekvár I.  (vörösbor, szilva, fahéj, gyömbér, némi cukor)
- vörösboros, fűszeres szilvalekvár II.( vörösbor, szilva, szerecsendió, fahéj, citrom leve, némi cukor)

A végére meguntam, megmondom őszintén, nem a macerát, mert az kimaradt, hanem magát a szilvát, úgy éreztem magam, mint amikor általános iskoláskoromban egy hétig szilvát szedtünk, a végére már bármilyen más gyümölcs látványa jobban esett. Most viszont jólesik ránéznem a spájz szilvarészlegére.

* a rengeteg felesleges ajándék mellett időnként kaptam ilyet is anyósomtól

Befőzés XXVIII. - szilvachutney

Ebben a befőzési szezonban egyszer már mondtam a must have kategóriát, ennek a szilvachutney-nak még be kell férnie ebbe a fiókba. 24 kiló szilvával birkózom, már csak a vége van, de még mindig készülnek a lekvárváltozatok, ez viszont már a spájzban.

Mi nagyon szeretjük az indiai  ízeket, szeretjük, hoyg fűszeres és egyszerre érezzük a négy alapízt, vagyis, inkább csak hármat, azt viszont erőteljesen. Merthogy ez csípős is, édes is, savanyú is.

A recept innen származik, azonban. Megfogadtam, hogy most akkor mérek mindent, de legalább a szilvát, hogy az alaptőke meglegyen, mire azonban észbe kaptam, már a zepterben rotyogott a cucc, így aztán mindent úgy csináltam, ahogy szoktam, kiskanállal próbálgattam, fogalmam sincs, miből mennyi került bele. Ezen túlmenően még annyi a változás, hogy a vörösborecet egy részét én vörösborral helyettesítettem, de ment bele az ecetből, lötyköltem hozzá. A másik változás a curry volt, curryből ezerféle van, melyik kellhet hozzá, maradtam az én imádott vörös currypasztámnál, adtam a fűszerezésnek, az már egyszer biztos. Adtam valamennyit, ugye.

A történethez még hozzátartozik, hogy az első két adag szilvalekvár (18 üveg) főzése után két napig mondtam a férfinak, hogy most chutney lesz, chutney, mégis, amikor megkóstoltattam vele, felordított, hogy tejóég, ez csípős! savanyú! édes! Hm, finom!

Na, mondtam, akkor pont jó.

 

    

Akkor hirtelenjében pakoltunk (nem keveset) a sült csirke mellé, de azóta már ettük finom sajtokkal, abbahagyni nem lehet, meg kell várni, míg valami elfogy a tányérról. Félő, hogy ez a kísérleti 8 üveg nem tart ki tavaszig karácsonyig.

Must have, mondom én.