2012. november 22., csütörtök

csak egy vélemény

Tegnap éjjel már nagyon fáradt voltam,  de annyira, hogy aludni sem bírtam, na, akkor kellett volna megírni ezt a bejegyzést, mert remekül összeállt a fejemben az egész dolog, míg a mára tervezett könyvelőlátogatás után pánikszerűen be kellett rohannunk holnap helyett Pestre, s ettől  a kis változástól (meg a hozzákapcsolt programoktól) nemcsak lelassultam, de el is tompultam, nem baj,  csak maradt valami bennem.

Szóval: hónapokkal ezelőtt keringett az éterben egy felhívás, belinkelem, bár az is kiderült közben, hogy több angol változat is volt, nem ez a lényeg (de a végén visszatérek rá).  Elég sokat gondolkodtam rajta, de nem azon, hogy megosszam-e, inkább azon, hogy ez engem miért is zavar. Mert valami zavart benne, nem éreztem teljesen magaménak a felhívást, nem tudtam vele azonosulni. Lehet, hogy célszerűbb lett volna akkor iziben megbeszélni másokkal, de hiába, a reakcióidőm (s)nem a régi.

Valószínűleg ott kezdődik bennem a morcogás, hogy nem szeretem a kétpólusú világot, nem szeretem, hogy van a rossz - jó, fekete - fehér, MSZP - FIDESZ, multik - kézművesek ellentét, a világ ennél sokkal árnyaltabb - remélem. 
A kétpólusú látásmód rákfenéje számomra abban rejlik, hoyg akkor most minden rossz, ami nem kézművestől jön, holott (valljuk be) nem így van. Persze, vannak ócska termékek és vannak baromi jók is, én speciel a svéd nagyáruház termékein belül is bírok különbséget tenni, tapasztalatból. Megvettük, nem vált be, kerestünk asztalost.  És ugyanez fordítva is megtörtént már. Nemcsak velük.
De ez csak az origó.

A legnagyobb bajom ezzel az, hogy szerintem az emberek többsége nem ezen vonal mentén vásárol, nem itt húzza meg a képzeletbeli falat, sokkal relevánsabb az a tény, hogy az adott termék milyen. Hogy JÓ legyen. És (számára) MEGFIZETHETŐ. 
Direkt nem olcsót írtam, az ár általában nem önmagában áll meg, hanem egy viszonyszám, kinek mihez képest drága valami vagy olcsó. A 4000 forintos táska is lehet drága, ha nem tudom megvenni, mert egyszerűen nincs annyi, de a 40.000 forintos is lehet számomra megfelelő és az van, hogy mindkettőnek lehet örülni.

Tapasztalatom szerint az emberek vásárlási szokásait nem nagyon befolyásolja az a tény, hogy az adott kézműves éppen hogyan áll anyagilag. Gyakran nem is ismeri, nem tud róla többet, mint egy áruházi polcon lévő termék készítőjéről, a rohadt multiról. Sőt, mást mondok, gyakran nem is érdekli. Az érdekli, hogy az, amit megvesz, az neki jó legyen, tetszetős legyen, kívánatos, esetleg szükséges vagy praktikus. És legyen (számára)  elérhető áron. Ha ez a kettő megvan, akkor esetleg gondolnak arra, hoyg jé, tényleg, de jó lesz ezzel a készítőnek is, ez afféle hozzáadott érték, de hoyg nem e mentén vásárolnak, az szerintem biztos.

És ez így van jól.

Nem mondom, hoyg nem nehéz megélni ma, nálunk egészen különös helyzet alakult ki, iszonyú sokat kell dolgozni azért, hoyg minden számla be legyen fizetve, ez van. De sorry, remélem, hoyg nem ezért vásárolnak tőlem. Hogy a törzsvásárlók, akik már a hatodik táskájukat kérik tőlem, nem jótékonykodásból teszik ezt. Persze, van célzott vásárlás is, amikor valaki segíteni akar, lehet, hogy  nem vagyok hiteles ezek után, de nem egyszer vásároltam így már én is. De ettől nem leszek törzsvásárló.  Tekintve, hoyg mostanában minden fillért kétszer kell megnéznünk , nekünk is át kell gondolnunk, hogy mire költsünk, hogy amit megveszünk, az valóban jó legyen.  Amikor szappant veszek, nem azért nem veszek multitól, mert az egy rohadt kapitalista, aki ne az én bőrömön (szó szerint értve is) gazdagodjon meg tovább, hanem azért, mert egyszer kipróbáltam néhány kézműves szappant és baromi jók. Nekem, nekünk. Az első gondolataim között nem szerepelt az az érzés, hogy akkor én ezzel segítek. Sőt, a második között sem, de arra határozottan emlékszem, hogy a következő rendelésnél már az volt a fejemben, hogy hú, de jó, hogy ilyen szuper szappanokat készít, ez kell nekem. Ha eszembe jut a jótékonykodás, de nem annyira jó a termék, tuti, hogy nem rendelek többet, ugyanis nekem sincs kidobandó pénzem. Sajnos. Viszont sokkal többet hoz a konyhára a termék minősége, semmint az egyszeri odaszánás.

És ez nem azt jelenti, hoyg nem adunk másnak. Adunk. Ahogy bírunk. Csak annyira, de annyira igen. Ezt azonban nem tudom összekeverni a saját vásárlásaimmal. Természetesen tudom, hogy igenis van olyan, amikor minden kötél szakad és a vásárlásommal segíthetek és segítek is, de ez nem alap, nem kiindulópont, hanem egy ad hoc jelleggel megspékelt szomorú helyzet.

Mindemellett azt sem hiszem,hoyg egy adott ponton túl (nevezzük ezt kényszerítő erőnek) a készítő elégedett és boldog lenne, ha tőle ezért vásárolnának. Nem  hiszem, hoyg ez a célja bárkinek is. Az, hogy egy adott piacon milyen nehéz megélni, senki nem vitatja, sok a fókavadász, kevés a fóka, ismerjük a gazdasági helyzetet, de ez a bejegyzés most nem erről szól. Please.

Éjszaka azon is gondolkodtam, hogyan lehetne ezt másképpen fogalmazni. Fogalmam sincs. Illetve van, csak éppen bármit is mondanék, az marketingszövegnek hatna (mi a baj a marketinggel, könyörgöm), ami annyira jó céltábla, bárhová lőnek, úgyis eltalálnak. Pedig  össze lehetne kötni itt dolgokat, oké, nem biztos, hogy ilyen szép lenne, meg emelkedett, bár nekem tetszik a "vásárlóink a részvényeseink", tetszik. Csak ne lenne ennyire egy irányba vezető a gondolat.

A bejegyzés nem panyizsuzsi ellen szól a dolog, félreértés ne essék, tegnap éppen ő küldte nekem át a magyar változatot (kösz, Zsuzsi!), nem szól senki ellen, ez egy vélemény, amit remélem, követ több is. Fontos megemlíteni azt is, hogy több angol változat is keringett a fb-on, például ez is, ez nekem jobban tetszik, jobban átérzem a  mondanivalót, úgy ad érzelmi többletet (vásárlónak és készítőnek egyaránt), hogy  azzal az árkérdést is (mellékesen, de)  érinti.

46 megjegyzés:

  1. Nagyon egyetértek. Én sok helyről vásárolok. Tesco- ból is, bizony, itt van a fenekem alatt, félóra alatt mindent bedobálok, és kész. Persze azt is tudom mi az, amit nem szabad onnan. De, ha fele annyiba kerül ugyanaz a csomagolt termék, mint egy kis magyar boltban, hát... És igen, megvan a varázsa a piacra járásnak, ugyanoda mindig, mert jó az áru, és kicsit azért is, mert erdélyi az eladó, de a jó áru nélkül hiába lenne. És veszek, persze, kézművest is, mert jópofa, mert egyedi, mert mindenki megcsodálja, mert jót tesz a bőrömnek, én önző módon, bevallom, csak ezért. Jó érzés, persze, de az csak bónusz, hogy ezzel segítek a kézművesnek.
    Mellesleg, azzal is sok magyar embernek segítünk, ha multitól vásárolunk, megmarad a munkahelyük pl. Az én férjem bizony csúnya nagy multinál dolgozik, és nekünk igenis jó, ha ennek a multinak jólmegy sora :)

    VálaszTörlés
  2. Zazi, imádlak, hogy ezt nem nekem kellett megírnom. Én rohadtul unom már, hogy egy bizonyos réteg szemében már a "hazafiatlan" jelzőt kell eltűrnöm, mert nem csak kézművestől vásárolok.

    VálaszTörlés
  3. Ehhez nem lehet hozzátenni semmit se. Így kerek, ahogy van. Fehér testvérem jól beszélt.

    VálaszTörlés
  4. én is vásárolok rohadt multinál, sőt, rámosolygok a magyar pénztárosokra is, mert tudom, nem jókedvükből dolgoznak ott, ahol, de örülnek, hoyg egyáltalán van hol. most ez nem is idevaló, azt hiszem, csak eszembe jutott.:)

    szóval, azt is érzem, hoyg kettéválunk, de úgy ráadásul, hogy fogcsikorgatva veszünk valamit a kézművestől, hiszen elveink miatt nem vehetünk a multitól. jaj, hagyjuk már ezt a dumát... én ott vásárolok,ahol nekem, nekünk JÓ. igen, piacon IS, igen, bevásárlóizében IS.

    a saját érdekeimet nézem, igen,igen, lehet, de szívjóságból csak egyszer veszek valamit. utána kemény üzletasszony lesz belőlem,mert nekem is vérre,izé,pénzre megy. a magam ellensége pedig nem vagyok.

    ha viszont tetszik valakinek (kézművesnek)a terméke, képes vagyok ...odajárni :D

    VálaszTörlés
  5. ez egy olyan vicces helyzet, amikor a velemenybol kell kitalalnom, hogy mirol irsz:-) fogalmam sincs;-P

    VálaszTörlés
  6. Válaszok
    1. nekem nem, mert nem vagyok facebookon:-)

      Törlés
    2. ezt sajnos nem tudom elfogadni kifogásként ugyanis az első link nem fb-ra mutat :DD

      a véleményedre pedig igen-igen számítok

      Törlés
    3. csak a vegen neztem a linket:-)
      nekem ezzel kicsit mas bajom van. en utalom(!) mikor a kezmuves arrol beszel, hogy o a `lelke egy darabjat is beleteszi` nekem ui. a szakertelme kell!
      attol, hogy valaki kezmuves darabokat csinal nem lehet rosszabb a minosege, mint a kinai tucatnak. nagyon sokszor azt latom, hogy az igenytelen minoseget probaljak valami massal potolni `lelke`, gyereke cipojere gyujt, es igy a vasarlast kizsarolni belolem. En ettol duhos leszek es nem megerto.
      Itt is ezt erzem, engedjek meg nekem, hogy DONTSEK, ne pedig buntudatbol vegyek. Masreszt en nem akarok az eladohoz `kozel kerulni` nem erdekel! tolakodasnak erzem. Neki az a dolga, hogy a munkaja beszeljen es ha az jo, akkor a reklam ARROL szoljon.
      Olellek:-)
      K

      Törlés
    4. Hát én nagyon egyet értek veled, kedves Kicsoda! :-)

      Törlés
  7. Teljesen egyetértek veled, azzal amit írtál.
    Azonban úgy gondolom, hogy a kézműves termékeknek tényleg kell némi "reklám", mert különben a legtöbb emberhez nem tud eljutni. Ahhoz, hogy valaki kézműves terméket vásároljon, érdeklődés kell, esetleg némi utánajárás is. Mindenképpen plusz energia ahhoz képest, hogy leugrom a tecsóba, mert ott nem csak kaját kapok, de műszaki cikket, nadrágot, meg táskát is, sőt még akár ékszereket is, nem is beszélve a kozmetikumokról. Szóval szerintem kell a figyelemfelhívás, hogy lehet máshogy is. Amikor az ember reggel álmosan ül a buszon, meg félálomba zenét hallgat, délután ugyan így hazafelé, akkor nem fogja megnézni, mi van a kezedben, válladon, füledben, meg ilyesmi. Amikor pedig a munkahelyén ül, a nem meghatározott munkaidejével, akkor dolgozik, mint a hülye, a helyzet elég hasonló szerintem. Természetesen nem azért vásárolok néha kézműves terméket, mert ezzel segíteni szeretnék, de azért jó érzés, hogy a pénzem oda jut, ahova kell. Szóval szívesebben veszek olyat, amiért az kapja a pénzt, aki dolgozott vele, mint olyat, amiért kap 2-3 ember pénzt aki dolgozott vele, meg 10-15 olyan, aki nem tudom, mit csinált, de azért mégiscsak ebből él. És sajnos a nagyvállalatok nagy része így működik. Tök máshonnan hoznék példát: a MOL-nál kb 2000 ember dolgozik a termelésben, és amit csinálnak azt kb 10000-en próbálják eladni. Ez így nagyon nem jó szerintem. És nem a benzinkutasra gondolok, mert az általában vállalkozó, nem mol alkalmazott. Ettől nem gondolom, hogy annak a terméknek,ami kevesebb kézen fut át olcsóbbnak kellene lenni, de jobb érzés, hogy legalább jó helyre kerül. És nem azért, mert jótékonykodni akarok, szimplán csak mert megérdemli. Árban meg az a lényeg, hogy nekem megérje és kész. És természetesen én is vásárolok multiban, sőt, főleg ott, még így is, hogy megvan bennem az érdeklődés. Abban tökéletesen egyetértek viszont, hogy ez a kampányszöveg nem lett tökéletesen megfogalmazva, nem a lényeget emeli ki. Kicsit hosszú lettem, bocsi, túl sok mindent akartam egyszerre leírni, ráadásul nem vagyok biztos benne, hogy jól sikerült átadnom az érzéseimet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jók a hosszú válaszok (is),mert elgondolkodtatnak. én ebben csak ott látom a zökkenőt (nemhibát, csak zökken egyet a dolog), hoyg ez mind a vásárlás UTÁN jön. maga a kiválasztás nem az a lépcsőfok,ahol ez engem befolyásol, sőt,utána sem befolyásol, csak jóérzést ad.
      a "csak" idézőjelben van!

      Törlés
    2. igen, jó érzés jön és persze utána. Előtte az a fontos, hogy azoknak az embereknek, akik ezt az érzést nem ismerik, egy kicsit megnyissuk a látószögét, hogy van néha más választási lehetőség. Amiről a legtöbben szerintem nem tudnak. Vagy azt hiszik, hogy nem tudják megfizetni, holott lehet, hogy jobban járnának. És persze most általánosítottam, természetesen nem kellett volna, de különben csak még hosszabb lennék :)

      Törlés
    3. azzal tökéletesen egyetértek,hoyg nyissuk meg a látószöget, az jóó, igen, igen, de azzal nem, hogy szociális érzékenységükre hatva manipuláljuk őket.ez nem szép szó, most nem jutott más eszembe (befolyásoljuk?)

      Törlés
  8. Nem tudjuk megfizetni már sokan Norcsi, hidd el. És nem tudom miért kell hozzá ezt a hazafias körítést kitalálni, hogy "fogcsikorgatva" megvegyük, és folyton "beletolni az arcunkba" mindenhol.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Konkrétan arra gondoltam, hogy van, ami olcsóbb. Pl. (és ez csak egy apró példa) az utcánkban veszem a gyönyörű tojásokat, sokkal olcsóbban. Csak ehhez nyitott szemmel kell járni. És szándékosan én ebbe most biztosan nem vittem bele semmiféle hazafiasságot, meg kötelező felhangot. Én sem engedhetek meg magamnak túl sok mindent, biztosan nem veszek olyat, ami felesleges, vagy rosszul járok vele. Na azt hiszem ezennel viszont már nagyon elkanyarodtunk a lényegtől. Valahogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy úgy kezdtem az első hozzászólásomat, hogy tökéletesen egyetértek... (és ezt komolyan is gondoltam)

      Törlés
  9. még az is van nálam, hogy én nem feltétlenül magyar terméket veszek, bevallom, nálam számít ugyanez a kettősség, az ár és a minőség. és ha ennek keresztmetszetében nem magyar termék van, akkor bizony nem.
    éppen azért, mert számít a kiadott pénz.


    egyébként mindenki vásároljon nálam :DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eljön még az én időm :)
      (mármint remélem egyszer nekem is lesz Zazálea táskám)

      Törlés
  10. Vettünk tegnap egy vasserpenyőt az egyik I...-ban.
    Ma reggel lefejtettem a csomagolást, a szépséges, súllyos, kék(!), fanyelű, öntöttvas+teflon - álom serpenyőről és egy távoli nagyhatalom neve díszlett rajta.
    Juj! Kiáltottam, s most is azon gondolkodom megvettük volna, ha feltűnik már ott a felirat?!
    Igaz hazai hasonló terméket sehol sem láttam, így nem szorosan kapcsolódom a fentiekhez. De áttételesen talán igen...
    Más: Néztem a drága cuccokat, dugig pakolt bevásárlókocsikat - és arra gondoltam hány hazai munkavállaló kapna munkát, ha hazait (is) vennének azok, akik megtehetik.
    A Zuram fargásaihoz foghatót nem látok a környezetemben, de kinek van igénye manapság kézműves remekre? Pedig a MKR kiállításokon, és máshol is csuda klassz dolgokat látok! Nyilvánosságuk alig...
    És itt gonolok mindarra a szépségre, ami túl a bóvlin alkotódik legyen az mai ihletésű, iparművészeti, vagy népi jellegű termék.
    Összeszorult a szívem Tihanyban a sok kacatot látva!

    Egy szó, mint száz: Megfizethető, minőségi termék, s ha lehet magyar!
    Azért a serpenyőt nagy becsben fogom tartani, már elmostam, kiolajoztam, elmostam, stb...
    Várom, hogy a Zuram készítsen hozzá egy tartót, ami állja a súlyt és nem szakítja ki a falat...
    Szép napot nektek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tihanyban eszméletlen, hogy mi van,én már vagy két éve írtam erről, nem térek észhez tőle :(

      Törlés
  11. Oly szépen elmondtátok előttem mindent ami fontos számomra... Hogy ne szánalomból vegyünk a kézművestől, hanem mert tetszik nekünk. Hogy ne muszájból vegyünk a termelőtől, hanem mert megéri nekünk. Hogy egy kis reklám kell, különben a multilátogató közönség nem veszi észre, hogy többől lehet választani. De azt ne várja el a kézműves, hogy mindenki meg tudja fizetni az ő szaktudását, egyediségét, anyagválasztását. Manapság nem mindenki teheti meg. És azon se sértődjön meg, ha az ár-érték arány szemlélésekor manapság az ár nagyobb hangsúlyt kap. Szerintem az a legfontosabb, hogy elégedett legyek (pedig nem vagyok egoista), az én pénzemből az én igényeimet fogom kielégíteni, az én preferenciáim alapján. Ha ezek alapján kézműves terméket veszek az külön öröm lesz, ha meg még kellemes ismeretséget is kötök az pedig a bónusz.

    VálaszTörlés
  12. Hát szerintem meg nincs igazad - mert ez a felhívás nem arról szól - legalább is az én olvasatomban, - hogy jótékonykodjunk, vagy hogy erőnkön felül költsünk, hogy hazafiaskodjunk vagy hogy a multik úgy ahogy vannak rohadtak. Arról szól, hogy akiben van rá affinitás, de még nem gondolta végig, az dönthessen tudatosabban és esetleg ugyan azt a 4ezer ft megfontoltabban, más körülmények, ismeretek birtokában költse el, más szemmel is kezdje nézni a világot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. semmi hazafiaskodást nem írtam (amit igen, az már egy áttételes gondolat volt), és bár értem a felhívást, a hozzáadott érték fogalmát, valahogy nem kedvelem ezt a megfogalmazást. valószínűleg az angol szöveg sem így gondolta, csak valahogy mégis furcsán hat. ezért írtam a végén azt, hogy egy adekvátabb szöveg talán célszerűbb lenne.


      egyébként érdekesnek találom azt, hogy a készítők többsége is érzi ezt a fiaskót, ami viszont sokat elárul.

      szeretem, ha ellenvéleményt fogalmazol meg, mert az egy más szemszög, az pedig kell.

      Törlés
  13. Én is rendszeresen vásárolok különféle kézműves terméket; de a multiknál is magyarok dolgoznak. Az igazság szerintem most is az arany középúton van.

    VálaszTörlés
  14. Köszi a véleményedet.
    Én sosem gondoltam arra, hogy valaki sajnálatból, szánalomból vásárol.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én sem gondolom és remélem, nem ez jön le a véleményemből, mert akkor rendesen rosszul fogalmaztam.

      szerintem a hozzáadott értéken van a hangsúly ebben az esetben, nekem ez a rész tetszik nagyon, azt domborítanám ki nagyon.

      nehéz ebben az esetben kikerülni annak látszata alól,hogy ez ellened szólna, pedig baromira nem. sőt.

      Törlés
  15. Most az egyszer mást gondolok a témáról. Ez is ritkaság. Szerintem nem rossz ez a felhívás, sok pontján tudok azonosulni is vele. Kicsit lehetne kevésbé segélykérő éle, az tény.
    Bőven elszaladt a ló az egész fogyasztói társadalommal. Szerintem aki hazai kézművestől vásárol az igenis támogat egy hazai munkahelyet és ez nem tudom miért lenne baj. Nem sok ezer kilométerről szállítják az árut. Üssetek agyon szerintem ez érték. Még ha az én zsebembe ettől egy fillér sem kerül. Van egy réteg aki költ karácsonykor. Lehet hogy a felhívás hatására elgondolkozik rajta hogy mi lenne ha ezt hazai, tehetséges, minőségi árut készítőtől szerezné be. Tapsolok. És itt most pont hogy mindegy hogy keramikus, varrós, bútorfestő, vagy kismiska.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. üssünk agyon??

      amit te írsz, az egy másik megközelítés (szerintem!),teljesen más, belevehetjük az ökológiai lábnyomot is, de az messze vinne az eredeti felhívástól. és abba si egyet értünk, hogy legyen felhívás, vásároljanak hazai készítőktől az emberek, de azért, mert azok között is van jó.
      érted,mire szeretnék kilyukadni, csak bénán fogalmazok?

      Törlés
  16. ööö... éntőlem NE AZÉRT vásáolrjanak, mert támogatnak; anem azért, mert szép, jó minőségű, egyedi, stb. Az a megbecsülés, nem a "legyen már neki is jó egy kicsit" ...

    VálaszTörlés
  17. igen azt hiszem abban, amit irsz latszik a kulonbseg. szerintem a kezzel keszult munka MAGABAN nem ertek. a jo minoseg az ertek. es azon belul nem kerdes, hogy kezzel keszuljon, ha lehet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a jóságon van a lényeg? legyetek jók,ha tudtok :D (kicsit elviccelem, ne haragudj)

      Törlés
  18. Az alap hogy tényleg jó az a tárgy.

    VálaszTörlés
  19. Szerintem azt csak ti látjátok bele hogy vásároljanak hazai készítőtől akkor is ha az nem jó. De erről tényleg ráérünk januárban filozofálgatni. Mindenki a saját szempontjait látja. Hű, de bölcs voltam.

    VálaszTörlés
  20. A szánalom szón akadtam fenn. Nem biztos, hogy sikerül megfogalmaznom normálisan, amire gondolok, de megpróbálom. Nekem szánalom helyett a felelősség fontos. Azzal, hogy hova teszem a pénzem - bármennyi van is - azzal lényegében szavazok egy érték mellett. (Persze feltételezve, hogy itt is, ott is jó árut kapok.) Ha adott pillanatban arra fektetek nagyobb hangsúlyt, hogy mondjuk ne zárjanak be egy gyárat Mo-on, akkor szimbolikusan annak a termékét vásárolom. Ha mondjuk ismerem x.y. kézművest és tudom, hogy minden vásárló számít épp most, és azt is tudom, hogy amit cisnál, az jó, akkor jelképesen oda szvazok a pénzemmel. Nem váltom meg ezzel a világot, nem az én párezer forintos vásárlásom menti meg a gyárat a bezárástól és a kézművest a csődtől, de amit tudtam, azt felelősséggel megtettem.
    Ez a gondolkodás nekem Ausztriában nagyon új volt, de de mostanra teljesen magamévá tettem. Nagyjából tudom, hogy a világ nem lesz tökéletes hely, ha én egyedül fair trade kávét veszek, de úgy érzem, hogy az én felelősségem, hogy megtegyem, amit tudok. És ha az kétszer annyiba kerül, akkor lehet, hogy napi három kávé helyett csak egyet vagy kettőt iszom. Nem szánalomból, hanem felelősségből. Nem tudom, sikerült-e értelmesen elmondani. A többit meg már leírtam valahol, talán fb-on?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. öööö... ezt én használtam? átolvastam, nem találtam, de lehet, h már annyiszor olvastam el, hogy fel sem tűnik.
      teljesen érthető, amit mondtál, sőt, ennél több is.
      a lényeg, ha jól értem, hogy az adott termék JÓ és ezért odaszavazol a pénzzel. és sztem ez a lényeg számomra is, ez a kiindulópont, hoyg legyen JÓ. ha jó,akkor örömmel, s ahogy azt korábban már többször leírtam, ez számomra HOZZÁADOTT ÉRTÉK, egy plusz. de onnan indulok ki,hogy legyen jó...

      mert mi van akkor (visszájára fordítom, amit mondasz), hogy tudod, hogy baj van X-nél és számítana a forintod, de a termékek nem annyira jók? én vennék, ahogy ezt írtam is, de nem lennék törzsvásárló. most akkor ez gáz vagy ciki vagy önző?


      én azt hiszem, itt mindenki egyetért, egyet gondol, csak mindenki másképpen közelíti meg a dolgot, beszélünk felelősségvállalásról, támogatásról, értékről. egyet nem hangsúlyozunk eléggé, hogy az a kiindulópont, hoyg az adott termék JÓ.pedig ez fontos. és én ezt próbáltam hangsúlyozni, bár az bizony előfordulhat, hogy nem sikerült elég jól ezt átadnom.

      ha nem jó a termék, akkor hosszan nem fogja senki támogatni, mert (és ez sztem teljesen emberi) előbb-utóbb nem akar esetenként akár még többet is fizetni, ha a kávéja közben nem annyira jó és megkeseredik a szájában. persze, megédesítheti a tudat, hoyg de legalább jót teszek.

      én / mi fair trade kávét iszom / iszunk, nagyon finom, nem olcsó, de mert JÓÓÓÓ, fizetek érte többet is,miközben valóban melenget az érzés, hogy na, valakinek ezzel jobb lehet az élete. de nem venném meg éveken át, ha közben ihatatlan lenne a kávé.

      szóval,én erre próbáltam elmenni, hogy maga az, h kézműves és vki a két kezével csinálja, még nem biztos, hoyg elég a vásárláshoz.

      Törlés
    2. az pedig egyéni megítélés kérdése, mármint az,hoyg neki mi a jó. de ezt azért nem feszegetném, mert messzire vinne. :)

      és igen, vásárlás nélkül támogatni szerintem lehet, de az nem bántó vajon? ezt meg nem tudom ? :(

      Törlés
    3. Szerintem itt kicsit elbeszelunk egymas mellett.
      Adel, amit mondasz, hogy a fair trade/okogazdalkodas/kezmuves termeket tamogatja az ember amogott egy felelossegvallalas van, ebbben NAGYON egyetertunk.
      De, es itt amit Mici mond fut ossze a dolog, hogy nem arrol kelljen szolni a reklamnak, hogy te a gyereke balettra jaratasaert vagy felelos, meg hogy a cipojet megvegye, innentol valik demogogga a szoveg. Azert fordulunk ezek fele, mert ok is felelosseget vallalnak, tisztabb termeket allitanak elo, gyerekek/felnottek kizsakmanyolasa nelkul, fentarthato kornyezet mellett stb.
      Amiert engem a dolog a masik iranybol zavar az a meskan latszik. Kezdetben tenyleg minosegi dolgok voltak, havi szinten vettem ottani eladoktol. Aztan egy csomoan ugy lattak, ja ilyet en is tudok, es elarasztotta a szemet. Szerintem feleve semmit nem vettem ott:-( es nem erzek semmi felelosseget hogy tamogassam.
      Szoval hogy konkret legyek, a szovegnek arrol kellene szolni, hogy en azert tamogassam a kezmuvest, mert o is felelosseget vallal a kornyezeteert, erteket termel. Ez arra hivna fel a figyelmet, amirol beszelunk. Igy csak azokhoz szol, akik amugy is ezt tennek:-(

      Törlés
    4. Igazad van Kriszta teljesen.

      Törlés
  21. Rita: nem, nem te használtad, valamelyik kommentben volt, csak technikailag nem bírok arra válaszolni, amire vonatkozik. (most sem) A jóságról azért nem értekeztem hosszan most, mert arról már a fb-on írtam. De igen, én is úgy gondolom, ahogy te.
    Mii: sajnos azzal kapcsolatban, hogy valakinek pénzt adni csak azért, mert tudom, hogy szüksége van rá - ezzel nincsenek jó tapasztalataim. Tudom, hogy én se tudnám könnyen elfogadni és tőlem is többször már nem fogadták el, pedig tényleg szívesen adtam volna. És értem is a szempontjaikat, tényleg tök nehéz pénzt elfogadni, bármennyire jó szívvel adja a másik és bármennyire nem vár érte semmit cserébe. Na de szerintem nem is erről szólt a kiindulás szöveg, szóval ez csak mellékvágány. Szerencsére bőven van nagyon jó alkotó, akitől örömmel vásárolok - nemcsak magyarok, szóval nem kizárólag hazafiassgból - és örülök, ha tudom, hogy ez közvetlenül hozzájuk megy és nem még ezer más láncszemnek a kereskedelmi láncolatban.

    Na meg a másik, amit még le akartam írni - és ezzel most pont magam ellen beszélek: nemrég olvastam egy könyvben egy kritikát a korosztályomról ill. a kicsit fiatalabbakról, miszerint már annyira a fogyasztás került az életünk középpontjában, hogy az az illúziónk, hogy pusztán a fogyasztásunkkal tudunk igazságos világot teremteni. Pedig természetesen nem tudunk. És azt már csak én teszem hozzá, hogy lehet, a világ akkor lenne jobb, ha jóval kevesebbet fogyasztanánk. De akkor se biztos. Meg ez már amúgy is messzire megy. ;)

    VálaszTörlés
  22. Nem olvasom most el az utóbbi kommenteket. Csak elmondom, hogy becsöppentem tegnap egy kézműves kör konferenciájára, érdekes és tanulságos volt.
    Ráadásul csodás alkotásokat láttam - ruhák, kiegészítúk, faragások stb.
    A délutáni program Az Óbudai Egyetem könnyűipari karán folytatódott.
    Hallgatóknak mutatkozott be az alkotó közösség.
    Eszembe jutott ez a vita közben...
    Más:

    Meséltem ott egy Kata nevű lánynak a blogodról - másodéves és táska vonzalma van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de jó lehetett! de szívesen ott lettem volna, de szívesen megbeszéltem volna ezt az ott lévőkkel, de kár, hogy nem voltam :(

      Törlés