2012. augusztus 28., kedd

elmondom, de nem lesz benne köszönet

Mivel látom a félreértéseket, elmondom, hogy ez egy szomorú poszt volt eggyel lejjebb, nem kicsit, hanem nagyon, és sajnálom, hogy ha engem viccesnek gondol valaki, nem vagyok, legalábbis nem mindig, ha viszont éppen nem, akkor nagyon nem. És azt is elmondom, hogy nem testről szól a bejegyzés, hanem lélekről, olyanról, hoyg mit gondolt az ember gyermekkorában, mi is lesz belőle, és miket fog csinálni, álmodozások és vágyakozások, gyermeki lélek, meg ilyesmi, de főképpen arról szól, hogy ebből mi lett, még inkább, hogy mi minden nem lett és ez szerintem végtelenül szomorú. Végtelenül.
Számomra legalábbis.

Meg talán arról is szól, hogy noch dazu elfelejti az ember (=én) az álmait, elfelejti, basszus, hát hogyan, és amikor meg egyszercsak rádöbben, az annál rosszabb, mégis inkább felejtse(m) el.

12 megjegyzés:

  1. én gondoltam, h szomorú, de nem tűnt jó ötletnek együtt szomorkodni :S
    nem hatott a blogterápia, h leírod, és akkor már nem tűnik olyan rémesnek?

    VálaszTörlés
  2. szíven üti az embert az ilyen pillanat! keress olyan álmokat, amiket a régiekből még megvalósíthatsz ;)
    Nem biztos, hogy valamennyi gyermekkori álom azért volt, hogy meg is valósítsuk, én hiszek benne, hogy inkább irányt mutattak, és segítettek ezer dolgot megtanulni... Különben is, az álmok legfőbb ismérve, hogy hatalmasak, a megvalósíthatatlan határán táncolnak. Ha csak egy gyerekkori álmunk megvalósul, az már hatalmas siker és boldogság!
    Ja, álmodni, bármikor, bármit lehet! :DDD Ma is álmodhatsz valami újat

    VálaszTörlés
  3. Enivel nagyon egyetértek. Talán azért is, mert éppen ma látogattam meg egy családot. 50 év fölöttiek. S bár sok álmuk nem teljesült nekik sem, de egy évvel ezelőtt álmodtak egy nagyot, és vállalkozásuk útját igen csak átszabták. Mertek újat álmodni, és merték meglépni. Most pedig együtt tudtunk örülni az Istentől kapott sikereiken, áldásaikon.
    Sok álmunk talán nem is igazán a realitás talaján mozog. De ettől még kellenek. Hiszen ezek mindenféleképpen előre visznek. Talán nem arra, amerre mi mennénk, de előre visznek.
    Ne bánd, amit nem tehettél meg. De álmodj valami újat, ahogy előttem már Eni is írta.
    Áldás neked, Rita!

    VálaszTörlés
  4. Én nem értettem félre semmit... én kb. másfél éve voltam így, mint Te, kívánom, hogy legyél jobban!

    VálaszTörlés
  5. Egyetértek, az álmokat is meg kell gyászolni. Én is most tartok ott, már nem leszek atomfizikus, de még orvos sem, és Afrikába sem megyek misszionáriusnak, a szépségkirálynői pozicíót sem foglalom el, és nem lakom egy önellátó tanyán népes nagycsaláddal. Elsiratom mindezt, kapnak virágot a sírjukra és megyek tovább, még nem egészen világos merre és hogyan, de lesznek új vágyak, új célok...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. erről nagyjából az a roppant cinikus megjegyzés jut eszembe, hogy milyen szenvedély az, amiről le tud mondani az ember, de félek félreérted és magadra veszed, holott magamnak szól.
      (még egyszer mondom:nem neked, így vedd, kérlek)

      Törlés
  6. Fel sem nőttünk, s máris öregszünk. Szemét dolog, hát hogy az ördögbe ne fájna!

    http://www.youtube.com/watch?v=HM6lYozaTVg
    Ez most csakezért a két sorért:
    Il nous fallut bien du talent
    Pour être vieux sans être adultes

    ( néha, nagyon néha :) eszembe jut az is, hogy ami lett az álmok helyett, simán van olyan--itt tetszés szerint behelyettesíthető--ér annyit, nyom annyit a latban, beváltható lesz majd ugyanannyi tálentumra, mint az a sok álom.)

    VálaszTörlés
  7. Érdekes húrokat pengetsz meg, Rita! Mert persze vannak álmok, amikről már eleve tudjuk, hogy soha nem fognak bekövetkezni. Azután vannak azok az álmok, vágyak, amik fontosak nekünk. Nekem ilyen az, hogy gyerekkoromtól kezdve álmodtam arról, hogy lesz egy társam, akinek fontos vagyok, és ő is nekem, és persze sok gyermekünk születik. Ehhez képest egyedül vagyok kilencedik éve, egy klassz kissráccal. Nem adtam fel ezt az álmomat soha, de mégsem teljesül. Nem kis fájdalmat okoz a be nem teljesülése ennek az álomnak, de közben meg muszáj előre néznem. S fogalmam sincs, miért engedi meg az Úr Isten ezt a helyzetet, de megengedi. Nehéz az elfogadás. S talán most sebek is feltépődtek bennem...

    VálaszTörlés
  8. hű de iszonyú szerencsés vagyok, amiért soha életemben nem voltam nagyravágyó, még csak versenyszellem, vagy ilyesmi sem volt bennem soha, egyszerűen csak normális életre vágytam mindig...bár gondolom ez téged nem vigasztal...

    VálaszTörlés