2012. augusztus 27., hétfő

(cím nélkül)

Mostanában radikális változások vannak, és nem a pink pólóra és a spontánul kapott rózsacsokorra (what's more: rózsacsokrokra) gondolok, hanem pl. arra, hogy este 8 után nem vagyok  hajlandó dolgozni, nem és nem. Ennek nyilván meglesz a böjtje, gondolom, majd éhen halunk, de azért azzal biztatom magam, hogy az éhenhalás előtt még lesz egy pár hónap, amikor már lefogytam, de még élek, és az milyen jó lesz, karcsún és fiatalosan fiatalon fogom leélni azt az időszakot, lehet majd sírni, hogy pedig mennyire megszépült az utolsó időkben.
Egyébként meg nekiálltam a kettes számú munkának, a mappát a szigorúan este 8 előtt végzendő felirattal láttam el.

5 megjegyzés:

  1. Ilyen mappám/fogadalmam/vágyam nekem is volt már. Most, itt lent a műhelyben, a betolt zsíroskenyér mellé téged (is) felfaltalak, és akkor immár jóllakottan, zsírtalanított kézzel nekilátok még egy menetnek. Elillantak a rövidített munkaidőről szőtt tervek, pedig annyira jó volt az ötlet. Remélem nálad működik majd, és éhhalál sem lesz belőle. Így legyen! :)

    VálaszTörlés
  2. Jó döntés! (kíváncsi vagyok, betartható-e?) Kipihenten amúgy is sokszoros erővel megy a munka, úgyhogy nem fogsz éhen halni! :)

    VálaszTörlés
  3. Fogadkoztam én is. Aztán azon kaptam magam, hogy harmadik este zsinórban csomagszelvényeket írok és üzleti levelezek háromnegyed tizenkettőkor. Vasaló kihúzva, varrógép sem kattog, de ...munka ez is. Megint átvertem magam.
    S most lássuk, el tudom-e küldeni.

    VálaszTörlés
  4. Nahát, átment! Lejárt a penitenciám :)

    VálaszTörlés