2012. április 12., csütörtök

Sportolva

Úszásra járunk, hetente kétszer.
Ennek megfelelően a patak érkezésünkkor még szép, csillámlós, kék, meg zöld, de legfőképpen, hogy átlátszó.




Aztán az úszóbajnok beleveti magát, semmi lemosakodás, meg bemelegítés, mert ez a Zsömle meglátja a patakot és onnantól kezdve az endorfinok átveszik felette a hatalmat. A mozgáskultúra rendkívül fejlett fokát még csak-csak sikerül érzékeltetnem, sajnos azonban  a hanghatás elmarad, pedig. 
A patak, hát az bizonyos változásokon megy át ottlétünk alatt. Igaz, mi is Zsömlével mentünk, varacskosdisznóval jöttünk.




5 megjegyzés:

  1. Ó, egyem azt a vízi vadász retriever vérét! :-)))
    Ha víz van, elszáll az eszük... ;-)

    (Egyszer télvíz idején, -10°C-ban rongyolt bele a félig befagyott Rákos-patakba a miénk vadkacsázni... Én meg aggódtam érte, hogy jaj biztos megfázik a lökött kutyám... Mire rohanva hazaértünk, elől a habos mellkasa tüskésen keményre fagyott... Persze kutya baja sem lett!)

    Azt megfigyelted már, hogyha úsznak, akkor olyan mintha mosolyognának? :-)))

    VálaszTörlés
  2. felolvastam Zoltánnak,Kriszta, röhincséltünk nagyon:))))


    Nóra: az van, hogy annyira élvezi a vizet, hogy megbolondul tőle kicsit,látszik rajta, hoyg nem tud elférni benne ez a nagy öröm - és ettől nekünk nagyon jó,mert muszáj nevetnünk a kis maflán, szóval, ad nekünk még ezzel is. a kishülye.)))

    VálaszTörlés
  3. Én is úgy látom, hogy ő a világ legboldogabb kutyája. :) (Az enyém meg éppen a lábkrémemet kóstolgatja amit a lábamra kentem... :)

    VálaszTörlés
  4. Hú, de élvezi !

    (Kérdezhetek valamit? Lehet, hogy nem figyeltem és lemaradtam pár bejegyzésről, de mi van a másik kutyussal?)

    VálaszTörlés