2012. március 7., szerda

Böjtölve

Hosszan gondolkodtam rajta, hogyan is lehetnék én a böjtnek aktív része. Ha jól érzékelem, már túl vagyunk azon, hogy pusztán a húsról mondjunk le, sokkal inkább átvitt értelmet kap a böjt, önmagunk megtartóztatása, valahogy így foglalom össze. És ez szerintem remek. 

Először arra gondoltam, én a léckatonáimat bontom le, egyiket a másik után, lassan, komótosan, eltüntetem sün-életem tüskéit, de azért mégse vállaljunk olyat, ami előre kudarcra van ítélve, ugyebár, viszont van nekem még néhány olyan tulajdonságom, amitől ha megszabadulnék, könnyebben lélegeznék, egészen biztos vagyok, ráadásul nem kevés önmegtagadást igényel a végrehajtás. Például született  pesszimista vagyok, vallom, hogy az optimistától csak az különböztet meg, hogy nekem több infó van a birtokomban, szeretek komor és viharos képet festeni magam elé, akadályokat és gátakat és ellenállást látok ott is, ahol nincs, mert az nem lehet, hogy nincs, ha  pedig mégsem, akkor ez nyilvánvalóan csapda. Szeretek nyafogni, nyafogni nagyon szeretek. Sajnos. Fetrengeni a nyafogásban, az a nekem való.
Amikor NH-néval arról értekeztünk, hogy hogy is van ez a dolog az elégedettséggel, meg amikor magamban értekezem erről, mert egyre gyakrabban bukkan fel mintegy önvizsgálati kérdésként, szóval, ha végiggondolom, akkor azért látom, hogy rengeteg jó dolog vesz körbe, de azért szeretném hozzátenni, hogy nem kell ehhez tudatos átgondolás, anélkül is bennem van, de azért én szeretek megmerülni az önsajnálat mocskában, mit tegyek, ez van. Mostanában elég élni a mindennapokat,  noch dazu ki sem kell lépnem a magam köré húzott kerítés mögül, benne vagyok a sűrűjében, de azért azt nem gondolom, hogy mi lennénk a legrosszabb helyzetben. Mondom ezt úgy, hogy engem gyerekkoromban sem érintett meg az "Afrikában meg éheznek a gyerekek" szöveg és az a helyzet, hogy most sem attól  érzem magam jobban, ha látom a FB-on, hogy a világ másik felének még  nehezebb. Én ilyen cinikus is vagyok, vagy miaszösz. 
Még azt is hozzáteszem, hogy nem hiszek a pozitív gondolkozásban sem, meg az ezotériában sem, meg a keleti vallásokban sem, mindezek összemosásában sem, én mélyen hívő (keresztény)ember vagyok, a leggyengébb láncszem az Isten-ember viszonyban, azonban. Azonban tudom, hogy képes vagyok belesüppedni a saját magam mocsarába azzal, ha csak a negatív hatásokra figyelek, mert közben eltelik egy nap, egy hét, egy év, én meg itt ülök és nyafogok (visszacsatolás: abban jó vagyok), ahelyett, hogy legalább ami jó van, arra figyelnék. A múltkori bejegyzésnél írta Kata, hogy ők akkor most minden este három jó dolgot emelnek ki a napból, meg NH-né is írta, hogy ő pedig egész nap koncentrál a jóra és ez engem megfogott, mert ez nekem erőfeszítés, nem is kevés, önmegtartóztatás a javából, hogy én a jóra koncentráljak, miközben itt van mellettem karnyújtásnyira a megszokott, jól bevált, ismerős nyafogásom, körítve némi pesszimizmussal? Mint másnak a húsostál böjt idején, olyan nekem a nyafogás. 
Szerintem Isten elfogadja ezt az én böjtömnek, én úgy gondolom, van benne lemondás, megsanyargatás, önfegyelem, nehézség is, tiltólista  is (még egy rendes nyafogást sem?). Egyelőre nehezen tudom elképzelni, hogy ez életszemléletté válna, de még csak a későn kezdett böjt első napján vagyok,még sok gyakorlásra van szükségem. Én vagyok Isten idétlen báránya, de nem baj.

Kezdve a sort rengeteg jó dologgal... 
például a tegnap éjjel, a fürdőszobában, a mosdó alatt látott (számomra) azonosíthatatlan objektumról kiderült, hogy mégsem macskakaki
például az éves gázelszámolásunkat 0-ra hozták ki
például nagyon megörültem az egyébként nem böjti desszertről készített fotómnak
például sikerült mindebben a jót meglátnom.

31 megjegyzés:

  1. Te idétlen Isten báránya, te:))))

    VálaszTörlés
  2. én komolyan mondom ám,Julcsi! az egészet. csak még a koncentrálással vannak a bajok.

    VálaszTörlés
  3. Nem baj, hogy te vagy a gyenge láncszem az ember-Isten viszonylatban, az ember inkabb attól nyugszik meg, hogy viszont a másik láncszem erős, hát nem? Fordítva rosszabb lenne, noch dazu még idétlenebb :)

    A nyafogasról meg szerintem mindenkinek nehéz lemodnani, kiváló böjti ötletnek találom. Főleg ilyenkor, mert ugye 4000 eurós fizetéssel nem lehet olyan nagy kihívás.

    Én nem nyafogok, ellenben szorongok és sötét jövőképeket festek lelki szemeim előtt (aka én csak felkészülök a lehetőségekre), az egész napos tudatos figyelés ennek gyógyszere hivatott lenni. (értsd megmaradjak a jelenben, plusz ne szorongjak)

    VálaszTörlés
  4. nevezzük egy hullámhossznak! :)

    VálaszTörlés
  5. Ez de jó! Bár én inkább kihívásnak nevezném, amitől meg ugye jól megerősödünk majd. Tegnap pl. a gyerekek alig tudtak 2 jót mondani, a kis nyavalyások, miközben én azt hittem, hogy annyira de annyira szuper kis napjuk volt. Remélem, gyakorlással hamar eljutnak az elvárt 3 db-hoz. A kis negatívok. Brrrrh.

    VálaszTörlés
  6. sztem náluk másról van szó,kevesebb negatív éri őket, ezért nem érzékelik különlegesnek a jót, de majd az élet jól lekoptatja róluk :)
    (még van mit gyakorolnom, de ez csak vicc volt)

    VálaszTörlés
  7. Ez a napi három jó, ez tetszik :) Lehet, hogy bevezetjük.
    Meg az idétlen bárány is tetszett (bocsánat, hogy mosolygok rajta :))

    Én is hajlamos vagyok egyébként mindenféle elborult, fekete jövőképeket magam elé festeni néha (és nem is tűnnek olyan elborultnak nekem. csak másnak. :D), pedig nem kéne, meg azt gondolom (szeretném azt gondolni), hogy összességében és alapvetően nem vagyok egy nyavalygós-nyöszörgős típus. És különben is, nem pesszimista, hanem realista :)))

    És különben meg majd kibújnak a te bazsalikomjaid-paradicsomaid is, és akkor az máris sok-sok öröm egy csapásra. Na? :)

    VálaszTörlés
  8. azokkal még beszélnem kell ma, elő kell vennem őket:)

    VálaszTörlés
  9. Valld be, hogy rólam írtál! Viccen kívül, sajnos én is hasonló vagyok és igazad van, próbálkozom másként látni a körülöttem lévő dolgokat. nem könnyű változni. De az már remekül megy, hogy a barátimra rászóljak, ha negatívak:))

    VálaszTörlés
  10. Persze, én is viccelek, belül meg szorongok, hogy ójaj, szegénykék, biztos azért nem találtak, mert mi is annyit negatívkodunk mostanában a sok parázni való miatt, hogy már rájuk ragadt. Menthetetlenül. Ezért is jó egy ilyen bárányka, mint te, aki felnyitja a szemünket:-)))

    VálaszTörlés
  11. És különben jó lenne pl. a fb-on elindítani egy oldalt, ahova az emberek beírhatnák, hogy aznap milyen jó dolog történt velük. Hátha sokak szemét, lelkét ráirányítaná ez a jókra. Mit szólnak a kedves erre járók ehhez az ötlethez? És a bárányka?

    VálaszTörlés
  12. KAnya, én sajnos nem vagyok fb-n, de azért aranyos ötlet.
    A szülői példamutatás egyébként tényleg sokat segít, lehet, először neked kéne elmondani a gyerekeknek 3 jó dolgot a te napodból.. vagy egyébként is így csináljátok?

    VálaszTörlés
  13. Este a három "jóragondolásban" megemlítelek Téged is. Velem ma az a jó történt, hogy olvashattam a soraidat. Nincs különösebben jó napom (azok a fránya gondok) de erőt adtál. Most mosolygok. :-)

    VálaszTörlés
  14. én csak magamról,nem is mernék másokról! :)

    Katám, de hát ez a ti ötletetek,én csak alkalmazom magamra:)
    szót fogadok,mondjuk úgy :)

    a FB?Kata, ebben most szkeptikus vagyok, egyrészről lehetne, meg miért is ne, és tényleg sokan csatlakoznának, gondolom,sokaknak jót is tenne,
    másrészről én ismerem magam és képes avgyok elmenni a tömeggel, holott ez most egy belső böjt nálam. félek, hogy én elbohóckodnám, de ez csak az én félelmem. :)

    csinálj csoportot, ha gondolod!

    VálaszTörlés
  15. Pont ezek az én aggályaim is, Rita. Úgyhogy egyelőre még hezitálok.

    VálaszTörlés
  16. NH-né, ez nehéz kérdés, mert ugye befolyásolni se akarom őket... de lehet, hogy ma kipróbáljuk úgy, hogy előbb mi mondjuk. Kisebb korukban rendszeresen így búcsúztunk este egyébként, csak az utóbbi időkben maradt ez el. Ezért is jött jól tegnap az írásod, meg persze Ritáé is.

    VálaszTörlés
  17. Kérem szépen, van a FB-on ilyen csoport, MA EZT SZERETTÜK címen, nyilvános:)

    VálaszTörlés
  18. KAnya, olyat mondjatok, ami csak a ti napotokban volt (pl hogy milyen jó volt neked, hogy aznap szót fogadtak), azzal nem befolyásolod, hogy ő az ebéd utáni sütit, vagy a játszóteret mondja (vagy semmit, mert uncsi nap volt, hogy szót kellett fogadni :)))

    VálaszTörlés
  19. Egy gyerek ajánlására olvastam el ezt. Egy kicsit nyál, olykor idegesítő is, de ezt-azt el lehet lesni ettől a kislánytól. És akkor már mindjárt világosabb az élet. :o)
    http://www.scribd.com/beniweni/d/74096720-Az-elet-jateka

    VálaszTörlés
  20. Szerintem az Isten szereti az ő idétlen báránykáit. Főleg, ha őszinték. :)

    Mindig ebben bízom.

    VálaszTörlés
  21. még mindig jobb a pesszimizmus, mint a reményvesztettség...

    VálaszTörlés
  22. Nem tudom, a nyafogás mire vezet?
    A pesszimizmus hová visz?
    Az önsajnálat miért jó?
    Ezek mind jók ?,, ha nem lenne jó talán felhagynál vele?
    Bocs, Rita, de most ezek a kérdések fakadtak ki belőlem..keresem rá a válaszokat

    VálaszTörlés
  23. ööö... de hát ki mondta, hogy jó?

    VálaszTörlés
  24. most megint visszajöttem,annyira nem értem, Judit Eszter (ami egyébként nem baj).
    tehát. nem jó, ha jó lenne, nem akarnék megszabadulni tőle,hanem dédelgetném.
    én egyébként nem vagyok racionális, nagyon nem, éppen ezért nem tudom észérvek alapján eldönteni,hogy mi maradhat az életemben, s mi nem. ezt viszont nem bánom, mert ha nem így lenne, akkor én egy olyan kivételes ember lennék,akin már nincs mit alakítania az Úrnak.:)

    VálaszTörlés
  25. Már a római jog is ismerte a just mormorandust, azaz a morgáshoz való jogot. Ennek a nőiesített változata a nyafogás. Miért kéne ennek benned szorulni? Hogy a végén egy rakás depresszió jöjjön ki belőle?

    Gyerekkoromban nagyanyám volt a lelki mentorom. Minden este kivánhattam valami nagyon jót. Minden este azt kivántam, hogy ne dűljön ránk a ház (nem sok híja volt) és legyen mit enni. Aztán másnap este örültünk, hogy na ugye ma se dűlt ránk. Akkor könnyű volt boldognak lenni. Ma én is örökké nyafogok.

    VálaszTörlés
  26. drága Márta néni, te nem tudhatod, h én egy nagyon súlyos perióduson mentem át (de csak úgy,mint az alkoholisták), nem beszélek róla inkább, csak azt akarom mondani, hogy nyafogtam én akkor is, mégis egy egy éves bezártság, 5 hónapos bentlakásos terápia és 8 hónapos nem-alvásos időszak volt. rengeteg gyógyszer. meg egy csomó minden.

    tehát inkább kicsit fordítva látom: pozitívabban szemlélni a világot, talán könnyebb. vagy nem? nem tudom.de küzdök vele!
    kiírtani ezt úgysem tudom, nyilván nem is kell, a csökkent mennyiség viszont már eredmény. :)

    egyébként nyafogós vagy tényleg? de igazi,rendes nyafogós?

    VálaszTörlés
  27. Nem akartam túl kritikus lenni, de ezek a kérdések fakadtak ki belőlem az írásod olvasása után.Sok mindent én másként gondolok.
    Megleptél, mert a munkáid, fotóid mind olyan harmóniáról,rendezettségről beszélnek.
    Persze, nem ismerjük egymást igazán ( itt ebben a blogvilágban)és ez néha félreértéseket szül.
    Kívánom, hogy meg tudj szabadulni ezektől , Isten segít....

    VálaszTörlés
  28. Nekem viszont az tetszik, amit a pap mond a Csokoladeban (jo, tudom, nem magas irodalom, de akkor is). A böjtnek nem feltetlenul az kell legyen a lenyege, hogy lemondjunk valamiröl. Lehet az is, hogy csinaljunk valamit, amit eddig nem.
    Anita

    VálaszTörlés
  29. Judit eszter: sztem eddig is nyafogtam itt, csak viccbe oltva, s az mindig másképp puffan, azt sokan szeretik olvasni :)


    Anita: óh, nem kell mindig a magasirodalom (egyébként mi az?), a Csokoládé nagyon helyre ksi történet. A böjt pedig személyreszabott is lehet,mindenképpen. :)


    Motyi: biztos vagyok benne, h szereti az Úr az ő kis bénáit. ) tudom. :)


    Eta: megnézem, de mintha én olvastam volna!

    Hajni:a kettő néha együtt jár ám!

    VálaszTörlés
  30. Nagypapám kedvenc mondása: "az én pesszimizmusom még mindig viharos optimizmus az élet realitásaihoz képest."

    VálaszTörlés