2011. november 3., csütörtök

És akkor levágtuk a kerítést a kutyáról

Hát, hogy is mondjam. 
A Zsömi.
Tegnap nekirontott a kertben rakott tűznek, Zoltán akkorát ordított, hogy lent, zárt ajtó mögött  is hallottam. A kutyus az ijedtségtől szerencsére megtorpant és csak a jobb oldali bajsza pörkölődött meg, igaz, érzékelhetően, ez azonban még semmi a mai napra nékünk juttatott kalandból, ma felülmúlta önmagát, pedig kezdünk edzettek lenni.
Ma ugyanis beszorult a kerítés rácsai közé, azt vettük észre, hoyg visít kegyetlenül, éppen középen akadt el,  lógott a kerítésen talapzatán, semerre nem ment a dolog, elől kutya, hátul eb. Mi sem tudtuk kiszedni, pedig próbálkoztunk, én térdeltem a tiszafa mellett és fogtam az iszonyatosan rémült kutya első részét, ebben a deréktájig található dolgok voltak, Zoltán hátul nézte, hogy lenne menthető, de félő volt, hogy eltörik a medencecsontja, így aztán Zoltán elővette a masinát, hogy akkor szétszabdaljuk a kerítést, de ezzel meg az volt a baj, hogy Zsömi annyira fél a gépektől, hogy világgá szaladna tőlük, és akkor most a feje fölött szabdaltuk volna a vasat, jól bevadult tőle és mivel nem tudott elszaladni, még jobban beleszorult a rácsok közé. Zoltán kajabált, hogy tartsam, én vissza, hoyg azonnal hagyja abba, mert a kutya szívrohamot kap, de én is, mert nem bírom tartani, a fél testében is iszonyú erő van.
És akkor jött a barátnőm fia, Zoltán tartotta a kutyát, Dániel kivágta a vasrácsot, ketten szétfeszítették, én meg kiemeltem a Zsömit. Aki a nagy sokk közben belészorult energiát levezetendő azonnal széttépte a fekete csipkés bugyimat.* 
És a végére befutott a szomszéd is, hogy akkor a rácsot vissza kellene hegeszteni, de ő nagy bölcsen azt tanácsolta, várjuk  meg, míg megnő a két rács közötti méretre, hátha addigra már ...megokosodik.


Mi baromira elfáradtunk, ő már jól van.

* igaz, nem rajtam

16 megjegyzés:

  1. Hálistennek semmi baja!
    A szeme sem áll jól, de imádom ezeket a vakarcsokat, főleg, ha zajlik körülöttük az élet! :)

    VálaszTörlés
  2. a kutyus, az a hős... láttátok volna, szörnyű volt

    én kevesebb jégzajlást is elbírnék már, Viki...

    VálaszTörlés
  3. Rettenetes lehetett, szinte látom, ahogy pánikban kiabáltok...de megmondom őszintén, nevetve olvastam, aztán meg még jobban nevetve felolvastam a páromnak is. :-)
    Végül megcsodáltuk az édes kis, "énnemteheteksemmiről" pofiját a fotón. :

    VálaszTörlés
  4. Édespofa! És még mi jöhet? Én mindig azt gondolom, hogy rosszabb már nem, de a Rozika is tud még meglepetéseket okozni. A legújabb, hogy átugorja a direkt neki gyártott kerítést.... De most egy hétig kutyamentes őszi szünetem van. Juppiéééééé! :o)

    VálaszTörlés
  5. Jaj, micsoda dráma! Szegény kutyus, és szegény te! De, ugye, megbocsátod, most nevettem egy jót, elég sz..r napom volt, de az ellenállhatatlan stílusod jobb kedvre derített. Azért mire nem képesek ezek a nyavalyások! Nekünk egy német vizslánk van, gondolhatod. Volt már pár kalandunk. Pl. tavaly télen, amikor nagy hidegek voltak, megengedtük neki, hogy bent maradjon, ha elmentünk valahová. Egy alkalommal visszaléptem valamiért, hát a mi Trefink a hitvesi ágyunk közepén, az ágyneműben trónolt, épp befészkelte magát. Pár napja elég büdinek éreztem a takarókat, el nem tudtam képzelni, miért. Hát, ezért. :)

    VálaszTörlés
  6. áh,már mi is nevetgélünk, de én ott hasznavehetetlen voltam, csak öleltem ezt a kis marharépát.

    VálaszTörlés
  7. Hát, én is csak csatlakozni tudok Nórához, szegénynek (meg Nektek is) szörnyű lehetett ez a megpróbáltatás, de bevallom, azért én is nevettem, mikor elolvastam. :)

    VálaszTörlés
  8. utólag már mi is tudunk nevetgélni, de akkor...

    hát csak megnő,de főképpen, hoyg csak okosodik! :o)

    VálaszTörlés
  9. :-)))))) Kutyásként azt kell hogy mondjam, hogy szegény kutya, szegény Ti, de az az igazság, hogy hülyére röhögtem magamat. Tényleg, bocs. Én is nagyon megijedtem volna, de ezt így olvasva...:-)

    VálaszTörlés
  10. :D :D

    Nekem erről az jutott eszembe, mikor a húgom csinálta ezt a drága jó nagyszüleimnél, akik elég idősek voltak már akkor. Kidugta a fejét a rácsoságyból, a rácsok között, és nem tudta visszahúzni a fejét, mert elakadt a füle miatt. Az éjszaka közepén kellett lemenni a pincébe fűrészt keresni, és elfűrészelni az ágyat.

    VálaszTörlés
  11. A mamám kutyája kb. ugyanígy járt. Egy-két napra elkezdett vérezni, kiderült, megsérült a méhe, ki is kellett venni. Szóval szerintem vigyétek el egy röntgenre (akkor is ha fiú), nehégy valami belső sérülése legyen.
    Amúgy mindenki szegény:)

    VálaszTörlés
  12. Ki az, aki erre a postcímre ne kattintana rá? És tényleg, a beszámoló be is váltotta az előzetes reményeket. Nagyon kellett röhögni. Utólag már biztos Ti is tudtatok.

    VálaszTörlés
  13. Anyám, micsoda kaland. Az a nehéz, hogy kis hülyék még (már bocs) de az energiájuk már megvan bármihez. De majdcsak eljön az idő amikor okos, tapasztalt nagykutya lesz.

    VálaszTörlés