meggyújtom a mécsest, akkor nem a fizikai közelség a releváns, hanem a gondolati, hogy tértől és időtől függetlenül ott vagyok, ahová gondolom magam, azzal, akivel akarom. Még csak temető sem kell, sír sem kell, semmi nem kell, talán mécses sem. Az is inkább csak nekem számít. S ha ez így van, hát ki mondja, hogy nem lehet egy várost a magunk halottjának tekinteni, hogy nem lehet veszteségként gondolni egy városra, ki ítélheti ezt meg, ugyan már.
A képet pedig szeretném nem elrontott képnek látni, hanem gyönyörűnek, ahogy a férjem látja.
Akinek van füle, hallja.*
*Máté13
Igaza van.
VálaszTörlésÍgy van!
VálaszTörlés