Jó, akkor a túloldaláról, ahogy a mező zöldbe táncol, forog lüktet, övét kibontja, s száll a világ, a tüzes szoknya. Jó, akkor arról, mennyi jó volt, szerelem, iga, munka, hóbort, rab lenni, ha mindenkin lánc van, megbújni, mint drótban az áram. Jó, akkor arról, mennyi jó van, nagyot nyújtózni ágyban, szóban, mikor már szerep s idő nem véd, eljátszani, mit sohasem még. | ||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése