Először nem akartam menni, aztán mégis, aztán Luca is akart és nem lett volna hely, ezért átadtam az enyémet, aztán hogy de menjek, mégis lett hely, aztán akart Virág is, neki is átadtam a (következő) helyem, aztán ő mégsem akart, tehát lett volna helyem, aztán meg akartam, végül meg nem is, szóval, így nem mentem el az etyeki filmgyárba/filmstúdióba/filmparkba, így esélyem nincs rá, hoyg a többiek közül engem azonnal kiszúrva *próbafelvételre hívjanak, Brad Pitt tekintetét sem fogom elkapni soha, megérdemlem, ha ily könnyen mondok le a karrierről, de meg ám.
A művész, aki a Korda Stúdió emblémáját rajzolta (már másodszor nem tudom ebben a rövid bejegyzésben az adekvát szót), meg a palántája viszont csatlakozott a meghívókhoz, én pedig varrok végre.
És ez így van nagyon jól.
* mióta keresünk egy ilyen lestrapált, nyúzott, elhízott, karikás szemű 40-est, ez ma már olyan ritka, minden negyvenes harmincnak néz ki, végre egy eredeti negyvenes!
negyvenes harmincnak? a hatvanas húszas évei végén járónak, ki is akadtam a reklámon. bár szerintem melléfogtak. vagy csak nem értek hozzá?
VálaszTörlés