Adva van egy disznóól,. nevezzük lakóhelynek, amelyben vannak a kész táskák, a majdnem készek és a már biztosan befejezetlenek, az ezekhez még szükséges vagy már nem kellő textilek, néhány nagyobb doboz, állványok és egyebek, s akkor még csak a most kialakult állapotról szólok, az alaphelyzetről, tehát a vasalnivalókról, a tiszta, de el nem pakolt ruhákról, könyvekről, egyebekről nem, és ez mind csak a látszat*, mert most nem szólok a belső rendetlenségről sem, hogy wamp előtti napon én szép csendben megőrülök, de most ezt sem ecsetelem, hanem csak megkérdezem, hogy honnan jön ilyenkor az a csillapíthatatlan vágy, hogy nekem Okudzsavát kell olvasnom, magyarul, persze, hogy jó sok időt töltsek előbb guglizással, majd olvasással, emberek, ez a vég.
*bár látványos látszat, azt el kell ismernem
Megmondom őszintén, hogy ezt utálom az alkotásban. Ha abba belemerülök, minden elúszik :(
VálaszTörlésIlyenkor csak hallgasd Okudzsavát :)!
VálaszTörléshttp://bard-cafe.komkon.org/Audio/Okudzhava/
de ez nem mérlegelés kérdése ám, gondolom,nálad sem! :o)
VálaszTörlésMelinda: szuper, köszönöm!