2011. június 5., vasárnap

Holnap

türelmes fővárosiakat kérek, főképpen a könyvtárban, mert halmozottan hátrányos pozícióból indulok (imigyen a szolgálatot teljesítő könyvtáros is), ugyanis lejárt az olvasójegyem, amit emelett el is vesztettem, van egy kis hátralékom két könyv miatt, amiből az egyiket visszavittem ugyan, de ki nem fizettem az előtte keletkezett hiányt, ellenben a másikat elhagytam, vagyis nem én, hanem a gyerekem, de ez mellékszál és nem akarok belemenni. 
És hát kölcsönzni akarok, persze.

Könyvtár előtt még valami cipőt is kell vennem (ebben szeretnék könyvtárba menni, miért, ez lehetetlen?), ami legalább akkor kihívás nekem, mint nadrágot venni, de a nadrágnak legalább ott a szoknya mint alternatíva végső esetben, cipő esetében semmi lehetőség. Nehezen választok, ezret felpróbálok, most megmondom, mind nyomni fog (jobb esetben ott rögtön, általában azonban fizetés után, de akár két év múlva is váratlanul), mind feltör, nem fér bele a széles lábfejem, ha széltében mégis, akkor a magassággal lesz a baj, mármint magas lábfejjel, mert egyébként a cipő sarkának magassága nálam 4 centinél befejeződik. És akkor az igényeimről ne is beszéljünk, hogy semmi pink, semmi sárga, hogy szellőzzön benne a lábam, hogy könnyű legyen tisztítani, hogy bárhová felvehessem (all in one), és igen, ne legyen drága.
Végiggondolva, nem tudom, nem a cipősdobozt kellene-e megvennem.

Nehezített pályán fogok mozogni, érzem.

8 megjegyzés:

  1. A cipő vásárlásos rész nagyon ismerős..:))

    VálaszTörlés
  2. Azt hittem, csak én vagyok ilyen nehéz eset cipő ügyben! :)

    VálaszTörlés
  3. Délelőtt ne vegyél cipőt!!!

    VálaszTörlés
  4. ha ebbe belefer egy nyugis tea valahol csak hivj fel, ma raerek!

    VálaszTörlés
  5. Magamra ismertem a cipős résznél. M-icihez csatlakozom az érdekes történések kapcsán, nemrégiben még arról panaszkodtam, hogy nem tudok cseppet nőiesebb cipőt hordani, ezután még szoktam egy ideig, azt hiszem MEGszoktam, mire valamelyik nap egy lapos szandálba bújtam bele, csak üzletbe kifutásig, és a lábam már kb 100 méter után nagyon fájt.
    Úgyhogy szerintem is jónagyrészben szokás kérdése a cipő.
    Na de a másik dolog, a délelőtti cipő nem-vásárlással nagyon jó tanács!

    VálaszTörlés
  6. Ó, a cipőmizéria...

    Etának igaza van, délelőtt ne vegyél cipőt, mert délutánra kicsit bedagad a lábad, és ami addig nem nyomott, majd akkor fog...

    VálaszTörlés
  7. Ha a hétvége után cipőért kiált az ember lánya, és megy is utána, akkor az azt jelenti, hogy mosolygós volt a Margit-szigeti program :))) Hatalmas esőfelhőket próbáltam itthonról fújni el felőletek, mert abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy rálátásom nyílik a budapesti égboltra. Remélem sikerült, mindenesetre megpróbáltam!

    VálaszTörlés