2011. április 27., szerda

Ha éppen ketten vagyunk


is egy étkezésnél, akkor is szeretem a fényt, a terítőt, a poharakat, azt, hogy jó leülni a terített asztal mellé, hogy jólesik a falat, az oda nem illő pohárból is jól csúszik a bor, hogy van kire mosolyogni, összedugni a lábat a csálé asztal alatt.  Hogy ráérősen, hogy finomat, de legfőképp, hogy együtt.
Ha egy képet kell az elmúlt napokról, akkor én ezt hozom, magamban, magamnak. Őrizd, lelkem.

5 megjegyzés:

  1. Ez nagyon szép bejegyzés lett...Becsüld meg az Embert is, a pillanatot is, az élet legnagyobb ajándéka a Tietek :)

    VálaszTörlés
  2. Ezt gondolom én is. Egészen a lelkemig hatott/meghatott ez a bejegyzésed.

    VálaszTörlés
  3. Ezek a pillanatképek azok, melyeket érdemes elraktározni és rosszabb napokon elővenni, töltekezni belőlük! Kívánom nektek, hogy még sok-sok ilyen pillanatkép születhessen!

    VálaszTörlés
  4. sokat, sokat, nektek is, lányok

    VálaszTörlés
  5. Sok ilyen meghitt, szép pillanatot kívánok Nektek!

    VálaszTörlés