a mozgólépcsőn hallom, hogy befutott a szerelvény és nagyon sietek lefelé, mert mindig nagyon sietek, és kapkodom a lábaim meg a cókmókom, mert utóbbiból is mindig kijut, lent pedig felhangzik az ajtók záródását jelző hang, én akkor még megpróbálkozom, mert hátha (mindig legyen nálatok egy hátha, sosem lehet tudni), de bezáródik, persze, úgy, hogy éppen az orrom előtt, ez a legkínosabb, mert lefejelem az ajtót , de néha hagy egy métert nekem, ami meg azért nehéz, mert akkor irányt kell gyorsan váltani, hogy neki ne fussak lendületből az ajtónak, a nagy testek irányváltása pedig nem könnyű (lásd: hajók, cápák, bombázók), elkanyarodom tehát balra (soha nem jobbra, de ez nem szándék, hanem véletlen), méghozzá úgy, mintha ez lett volna az eredeti terv is, közben pedig látom a bent ülő szerencsések arcát (sajnálat, káröröm, drukk), na, akkor nehéz megőrízni a méltóságomat.
Ilyenkor úgy tenni, mintha igazából a másik oldalon lévő hirdetés miatt futottam volna le, az nem természetes, nem is hihető, ellenben gyakori eset, s ilyenkor van az, hogy elhagyja számat valami olyasmi, amiért a családunkban csak Lolka-Bolka néven ismert Rooney még büntetést is kap.
Én egyszer futottam, a lábamat betettem az ajtóba, azt becsukta a metró, majd újra kinyitotta, én kihúztam a lábamat, csak a papucsom nem jött vele, így metró-peron közötti lebegéséből (szerencsémre) a sínek alá esett. Félpapucsban mentem haza, de otthon bőgtem, úgy szégyelltem magam... :) Ma már azért viccesebb... :)))
VálaszTörléspersze, hogy a Mici 10 kilóval több, aha!
VálaszTörlésIlumilu: juj, ezt átéltem!
Drágám, bearanyoztad az estémet ! Tudom, hogy legszebb öröm a káröröm, mert abban nincsen irigység, de erről persze szó sincsen, egyszerűen vizuális vagyok :)) ( Meg nehézbombázó a szó csúf értelmében.)
VálaszTörlésjól van, MIcike.... buksisimogatás :o))) majd köv. vasárnap kitárgyaljuk, ezt is...
VálaszTörlésGinám: ez egy péntekentként rendszeresen ismétlődő eset, mit mondjak.... :o)))
Mi lenne, ha eleve csak a következőt szeretnéd elérni??? Most záródik? Akkor megyek még egy kört a mozgólépcsőn! ;-)
VálaszTörlés:)))
VálaszTörlésmár régen leszoktam a rohanásról...nemrohanás közben is éppen elégszer elesek, megbotlom, beverem az orrom-fejem-lábam-akármim....rendkívül szerencsétlenül tudok közlekedni, úgyhogy inkább óvatos vagyok :)
de azért ezt jó volt olvasni és nem a káröröm miatt :)
Kellemetlen helyzet... (ne haragudj, de közben vigyorogtam a történteken). :) Nem sűrűn járok Bp-en, de mikor mozgólépcsőznöm kell, már előre félek. Én szédülök rajta. A metróról meg a huzat jut eszembe...
VálaszTörlésén is leszoktam, de inkább csak szeretem ezt gondolni magamról, hogy nyugodtan járok e világban, de közben meg nem is, meg is érdemlem!
VálaszTörlésnevesetek nyugodtan, azért írtam, én is tudok magamon nevetni, de tudok ám! :o))
van az embernek egy Júlia nevű lánya, aki jelmondatnak választotta: "sosem futok a busz után, mert úgy is ott hagy" irígylésre méltó nyugalom...
VálaszTörlésKínos szituációkban én mindig elpirulok...Sajnos nem tudom meggátolni...Egy ilyen kellemetlen esemény közepén egy mellettem álló kellemetlen ember még jó hangosan meg is jegyezte: "Te, hogy belepirultál!"
VálaszTörlésNa ezek után egy szupernóva-kitörés csak pislákoló csillagocska volt hozzám képest...
Nem szeretem az ilyen helyzeteket, de utólag én is mindig nevetek rajtuk,...de csak utólag.