2011. február 15., kedd

A megfoghatatlan


tulajdonsága, hogy nem lehet bemutatni, elmondani, ezért mit tesz az ember, hát ábrázolja kínnal és keservvel, a leggyakrabban eredménytelenül, mert bár vágya van, képessége hozzá nincs, mint ahogy én is próbálom elmondani, milyen érzés is az, mikor kirendelődik  a fellélegzés. Mikor még nem múlik el, minek távozását várjuk, de kapunk valami levegőt és fényt, mikor már szépia a fekete-fehér.
Elmondani én ezt nem tudom, nem bánok jól a szavakkal, fényképezni sem tudok, aki mégis érti, az érti igazán.

11 megjegyzés:

  1. Úgy látom, azért kézzel fogható eredménye is volt a tegnapi napnak:o) Az egyebek pedig egy fincsi hab a tortán, ugye?

    VálaszTörlés
  2. volt, volt, szívem, de ennél jobb volt, csak el nem mondhatom azt, rám fért, no :o)

    VálaszTörlés
  3. Én meg már megint lemaradtam valamiről, látom ám, hogy valami nagyon klasszról, de sebaj, leszünk mi még együtt!:)))

    Viszont szabadjon megjegyeznem, hogy badarság olyan kijelentésre ragadtatnod magad, miszerint nem bánsz jól a szavakkal. Az egyik kedvencem vagy, nem utolsó sorban éppen amiatt, ahogyan a szavakkal bánsz.:x

    VálaszTörlés
  4. csak nem tudom elmondani, Melindám, hoyg mit is akarok, tudod!

    VálaszTörlés
  5. Azért általában elég jól sikerül, hidd el!:)

    VálaszTörlés
  6. most akkor kapsz egy lájkot, rendben, ilyen modern vagyok, mit szólsz? :o)
    (puszillak)

    VálaszTörlés
  7. Te tudod csak igazán szavakba önteni...

    VálaszTörlés
  8. én, én, mindig csak én, persze!

    VálaszTörlés