Vasárnapi vers/ Poem for Sunday

Szabó Lőrinc: Mégis csak álom

  
De nem így volt ez, nem egészen így.
   Csak most, harminc év múltán, érzem így,
   magyarázom így diákkoromat.
   A valóság akkor álom maradt,
   akár kapáltam, akár szöktem a
   becsi méhesbe olvasni. Buta
   szívem lenézte az emberi tényeket
   (igazán hozzájuk se férhetett),
   és boldogan csak akkor dobogott,
   mikor valamin csodálkozhatott:
   mindig egyfélén: képeken, álmokon,
   lepkék táncán, hangyán, szilvamagon,
   királylányon, a gyors fecskén, ahogy
   telecsicseregte a templomot,
   zsálya ajkán, a harangon, amely
   egyszer majd a kezemet vitte el
   - vagy a Semmin: szent volt a pillanat,
   amikor felejtettem magamat!