könyv, mint egy világtérkép (de legalább Európa), a kiteregethető változatú, újabb és újabb oldalakat hajtok ki, újabb és újabb utak (szereplők) futnak egymásba, s hol vagyok már a kiindulóponttól, nem is tudom, pedig vissza-visszatérek oda, csak éppen egyre jobban megpakolva, ami árnyaltabbá teszi a kezdeteket is, a sok hajtogatástól egyes oldalak elszakadoznak, esetleg leválnak a többiektől, el is tűnnek, mégis ott lógnak még valahogy, belefonódva az európai történelembe, földrajzba, politikába. Néha, persze, eltévedek a könyvben, ennyi út, ennyi élet, ennyi sors, ki hinné ezt a gazdagságot, én biztosan nem, szűk látókörű vagyok, szűk a térben, az időben. Az a legborzasztóbb, ha szegénynek látom magam, pedig gazdag vagyok.
az első frázis,ami beugrott hirtelen (ötletek egy szabad ülésben részemről):
VálaszTörlésboldogok a szegények, mert övék a Mennyek országa :)
nem véletlen a mondatom nekem sem ...
VálaszTörlésAz olvasmánylistádon láttam régebben, hogy Ulickaját olvasol, és kíváncsi lettem. Ezért amikor nyáron megláttam egy barátnőm polcán az "Odaadó hívetek, Surik" című könyvet, rögtön le is kaptam. Nagyon tetszett, hihetetlen, hogy teljesen hétköznapi emberek hétköznapi életéről mesél, és mégis letehetetlen. Persze nem feltétlenül vidám, mint sok más jó könyv sem, de hát az élet is ilyen, sajnos. Mindenesetre fogok még tőle olvasni, az biztos, és köszi az olvasmánytippet. :)
VálaszTörlésÚgy van ez, hogy nem minden könyve remekmű, mint ahogy más sem csak azt írt, a Szonyecska kifejezetten nem tetszett (nekem, ezt hangsúlyozom), a Vidám temetés nagyon jó, ez pedig elképesztő. Látod a Surikot én még nem is olvastam, merítek tőled!
VálaszTörlésTavaly olvastam és alig tudtam letenni:) most a Vidám temetést hoztam el a könyvtárból.
VálaszTörlésigen ez erdkes, mert engem meg untatot. adtam neki tobbszor eselyt, aztan visszavittem. A szonyecska (ehhez kepest) nekem jobban bejott, de a revelaciotol azert messze volt. majd benezek en is megint a konyvtarba, hatha van valami mas;-)
VálaszTörlés