2011. január 15., szombat

Nem kellene váratlanul

érnie, hogy ha ezt a táskát viselvén megkérdezik tőlem, én vagyok-e akkor a Zazálea.
De egy egymilliós városban? Váratlan mégis. Váratlan öröm.
Ide firkantotta: zazálea dátum: 14:10
Címkék:

4 megjegyzés:

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)