úgy jártam, hogy rengeteg van belőlük, mert úgy alakult... ami azonban akkor hasznosnak tűnt , sőt, egyenesen kihagyhatatlannak (mármint felvásárolni egy fél Dexion-Salgó mennyiségűt, elcipelni magammal a város legalább három, egymástól jelentős távolságra lévő pontjaira, ekkora tételnél éreztem a távolságot, nem kaptam meg mint üveggolyót, nem), az itthon már kevésbé, ugyanis egy része nem nyílik, egy másik (szintén releváns) része baromi nehezen, a maradék az, amivel magam is elbánok, remek vásár volt, mondanom ne kelljen.
A használható típusból született most ez a kettő, mert aki neszesszert kapott (korábban), kapjon (végre) pénztárcát is.
Egyszer nekem is lesz saját táskám (ja, az már van, csak nem kedvelem), saját pénztárcám, saját mindenem. Egyszer.
Egyszer....ez ismerős nekem..:-)))
VálaszTörlésHehe :) Nekem is.
VálaszTörlés:) egyszer...
VálaszTörlésA tárcák nagyon aranyosak. Most jutott eszembe, hogy régen anyu mennyire szerette ezt a kapcsos megoldású tárcát...
Ez lényeges információ, ezek szerint szigorúan csak úgy érdemes venni ilyen zárat, ha ott helyben ki is próbálja az ember?
VálaszTörlésSzinte minden varrósnak! :o))
VálaszTörlésBeám: csináljak egyet, mondd? De most komolyan, beszéljük meg az anyag színét. Ennyi az egész.
Mária: hát, nem ártana, de amennyit én vettem, átnézegetni egyesével....