A sós perec nekem a mozit hívja be, nem a multiplex-et a dolby surround-dal, hanem a régit, a kopottat, a kényelmetlen székeivel, a Ben Hur-ral, a jegyszedő nénivel, aki aranyoskáimnak hívott bennünket, meg egyáltalán, a szombat délutánokat.
Ropogós perec volt, amit íratlan szabály szerint úgy kellett enni, hogy a mellécsorgott, de a perechez tapadt sós résszel kezdtük, utána jöttek a perecen lévő sós foltok, azokat leharapdáltuk, lepattintottuk, végül ott maradt a csupasz perec, nem egy gasztronómiai élmény, mégsem emlékszem, hogy megmaradt volna.
Meséltem a Középsőnek, de nem értette, hát persze, a pattogatott kukorica light colával nyugati métely volt, gondolom én, a magyarított változat nekik retro, nekünk emlék.
A Vígszínházban mindig van perec, nekem életidegen, oda nem illő, színházban perec, és akkor még sajtos is, puha is, a tükrös büfében perecet majszolni nem lehet zavar nélkül, van az emlék, van a jelen, nincs átfedés, vagy mégis, de nem igazán, zavar van inkább.
A receptet Ercsutól vettem, a sós részeket lepattintottam, először a melléfolytakat, aztán a rásülteket, végül a csupasz perecet (az igazi perecet, meg a rudakat is) is megettem, már csak Ben Hur kellett volna a szellemidézéshez.
Ropogós perec volt, amit íratlan szabály szerint úgy kellett enni, hogy a mellécsorgott, de a perechez tapadt sós résszel kezdtük, utána jöttek a perecen lévő sós foltok, azokat leharapdáltuk, lepattintottuk, végül ott maradt a csupasz perec, nem egy gasztronómiai élmény, mégsem emlékszem, hogy megmaradt volna.
Meséltem a Középsőnek, de nem értette, hát persze, a pattogatott kukorica light colával nyugati métely volt, gondolom én, a magyarított változat nekik retro, nekünk emlék.
A Vígszínházban mindig van perec, nekem életidegen, oda nem illő, színházban perec, és akkor még sajtos is, puha is, a tükrös büfében perecet majszolni nem lehet zavar nélkül, van az emlék, van a jelen, nincs átfedés, vagy mégis, de nem igazán, zavar van inkább.
A receptet Ercsutól vettem, a sós részeket lepattintottam, először a melléfolytakat, aztán a rásülteket, végül a csupasz perecet (az igazi perecet, meg a rudakat is) is megettem, már csak Ben Hur kellett volna a szellemidézéshez.
Átküldenéd a receptet?
VálaszTörlésSzó szerint így ettük a perecet. :)
VálaszTörlésMár nagyon régen nem ízleltem perecet. :)Talán most.
A lányaim így eszik a perecet:
VálaszTörlésleszedik róla a sót, azt anyának adják, aki imádja, a többit ők majszolják:))
Akár én is írhattam volna e sorokat:o)
VálaszTörlésRita drága, nekem is elküldenéd a receptet, olyan perecet majszolós kedvem támadt a soraidat olvasva:o)
De jó ötlet ez az egyenes perec! Csináltam már korábban ilyet, de kevés fért el a tepsin.
VálaszTörlésKedveseim, Ercsunál találtam, övé az érdem, én csak megsütöttem. :o)
VálaszTörlésItt a link:
http://ercsu27.blogspot.com/2008/01/stangli-2.html
Tegnap este perecevős este volt, de ZM csak befalta, férfi, na. :o)
Szívemből szóltál!!!! Nagypapám vitt el a Ben Húrra. Meg a sivatagi Show-ra. Könnyes is lett a szemem, mert már sok-sok éve nem gondoltam erre. Nagypapám sincs már sok-sok éve... de őrá sokat gondolok!
VálaszTörlésIgen,mi is így ettük :))
VálaszTörlésÉn imádom a Fővárosi Nagycirkuszt, évente négyszer biztos elmegyek. Na, ott mindig perecet eszem, nagyot-sósat-finomat. Az egész úgy jó ahogy van!
VálaszTörlésNekem errol az jutott eszembe, hogy nàlunk hetente egyszer jott a mozis bàcsi, ès matinèeloadàst tartott. Bevonultunk a règiiskola lesotètitett nagytermèbe, ès akinek nem jutott pad, vagy szèk, az a foldre ult. Csorgettuk a Dunakavicsot, meg a zizis zacskòt, ès ittuk a Traubit. Igy a foldon ulve torokulèsben làttam a Ben Hurt, ès az E.T.-t, de azt hiszem, mèg a Hàzibulit is. Fèlidoben szunet volt, mert a mozis bàcsinak àt kellett fuzni a nagy filmtekercset.
VálaszTörlésLehet hogy ma este sütni fogok? :)
VálaszTörlés