Lehet, hogy áhítattal kellene kezelni a könyveket, mi egyszerűen használjuk őket, behajtjuk a lapok sarkát, szétnyitva tesszük le, elveszítjük a borítókat, nem vagyunk jó gazdák, ellenben szeretjük őket, nagyon is. Könyvtári könyv esetében van otthonosság érzés, ezer kézen ment már át a könyv, nyomot hagynak az emberek, még bele is firkálnak, igaz, ez szakirodalom esetében fordul elő, de én szeretem, mert láthatom, mi érdekelte őket, mit tartottak fontosnak, még az is előfordult, hogy széljegyzetet írtak, gondolatokat, az nagyon izgalmas volt, de csúnya dolog, meg elítélendő is, tudom.
Ellenben a személyesen kölcsönkapott könyvek, azokkal van baj elég, mert van borítója, sehol egy behajtás, egy gyűrődés, de még a lapok sincsenek szétfeszítve, nem merek közeledni hozzá, úgy tartom a kezemben, mint egy műtárgyat, óvatosan olvasom őket, tisztelettel, de legfőképp aggodalommal, nem tudom, az azonosulás és az elmélyedés megtörténik-e, távolságtartóak vagyunk, nagyon is.
Ellenben a személyesen kölcsönkapott könyvek, azokkal van baj elég, mert van borítója, sehol egy behajtás, egy gyűrődés, de még a lapok sincsenek szétfeszítve, nem merek közeledni hozzá, úgy tartom a kezemben, mint egy műtárgyat, óvatosan olvasom őket, tisztelettel, de legfőképp aggodalommal, nem tudom, az azonosulás és az elmélyedés megtörténik-e, távolságtartóak vagyunk, nagyon is.
Ezért van az, hogy a fontos könyvekből saját példányom van :) Hogy elolvasom a kölcsönkönyvet, hogy tetszik, vagy nem, az eldönthető, aztán igyekszem saját példányt beszerezni, pont a távolságtartás lekűzdésére. Nagyon jól megfogalmaztad, mi ez az érzés, nem tudtam volna nevén nevezni
VálaszTörlésÉn nem szeretem a firkált, hajtogatott, foltos könyveket, igyekszem vigyázni rájuk akár saját, akár kölcsön. És nem érzek távolságtartást egy rendes könyvvel, ezt igazából nem is értem...
VálaszTörlésNo, most van az, amikor egyet is értek, meg nem is.:-) Mert amit olvasok, meg beleélek, meg vele élek, azokkal én is leteszem kihajtva...behajtani, beleírni nem szoktam. Csak a "pszichológiásokban" néha aláhúzni, de inkább teleragasztom őket indexelő cetlikkel. :-)
VálaszTörlésAztán van jó pár, amit csak kesztyűs kézzel, áhítattal... :-)
Szerencsére a kötőseim megvannak "gépen" is, illetve nyomtatva/spirálozva. Na, ezekkel "dolgozom", az eredetiekre viszont nagyon vigyázok. De "ők" más kategória: szinte albumok...
Értem miről írsz! :)
VálaszTörlésA nekem kedves könyveket én is megszerzem sajátnak.
De a további bánásmód többféle lehet. Ha "szakmai könyv" vagy tankönyv, akkor lehet, hogy beleírok, aláhúzom, hajtogatom. De csak szeretetem jeléül. :)
Na és vannak regények, albumok, amiket nagyon szeretek, ezerszer újraolvastam mindet, mégis vadiújnak tűnnek. Nem feszegetem, szigorúan könyvjelzővel csukom be, mégis el tudok veszni bennük.
Bocs, hogy írtam, eddig csak olvastalak :D
Vera
Ha valaki eddig "csak" olvas és nem ír, arra nincs bocsánat, arra öröm van, Vera! :o)))
VálaszTörlésEgyébként mindenkinek igaza van, mert belegondoltam és igen, nekem is van olyan könyvem, amire vigyázok, de nem is kerül mindennap a kezembe, nem az a "lekapom a polcról" típusú könyv.
Hogy hogyan bánunk vele, az lehet személyiségvonás, én az emberekhez is így viszonyulok, ha közel van, akkor nagyon közel, ha nem, akkor távolságtartás van, biztosan így van - velem.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNe legyen lelkiismeret furdallásod :)
VálaszTörlésÉn ugyanígy vagyok a könyvekkel.. és én úgy gondolom, hogy értékét az adja, meg, amit elindított benned.. amit magadba raktároztál.. amit ad neked. :)
Szerintem egy könyv sokkalta boldogabb, ha igazán használva van :)
Én a magam részéről behajtogatom, aláhúzkodom, széthajtom, megkínozom, kávéval leöntöm a könyveket. Mindig rohanva olvasok, nem nagyon vigyázok a könyvekre, de szeretem is, ha egy könyvön látszik a használat. Persze a kölcsönkapott könyvekre vigyázok. Imádom az új könyvek illatát, de szeretem, ha hamar elmúlik az "új könyv" kinézet.
VálaszTörlésNagyon jól megfogalmaztad. Én is így vagyok ezzel, meg mint a Kataca, ha nagyon fontos egy könyv, én is megveszem!
VálaszTörlésJól van, nem vagyok egyedül, nem vagyok kivétel! Éljenek a könyvhasználók! :o)))
VálaszTörlésMániákusan olvasok. Hajnalokig. Különleges helye van a "betűknek" az életemben.Birtokolni akarom őket. A táskámban akarom cipelni őket, kekszet akarok fölöttük rágcsálni. Ha nagyon értem, vagy nagyon nem értem őket, beléjük akarok írni. Mivel ilyen a viszonyunk nem kérek kölcsön könyvet. :o)
VálaszTörlés