Attól, hogy a blogok nyilvánosak és közszemlére vannak téve, mindenki vidulására, örömére, bosszankodására, attól még érezhetem magam furcsán betolakodónak, ha egy blog archívumát olvasgatom, retrospektív üzemmódban, de még csak nem is időrendben, illetve igen, de fordítva. Ettől van olyan furcsa érzés, mintha egy lezárt házban járnék, hát gyorsan a jelen bejegyzést is elolvasom, fellélegzem, létezik, létezem.
Nézd meg ezt: Lüscher-teszt
VálaszTörlésköszönöm, hogy meglátogattál s maradtál is! Honnan szorul beléd annyi gondolat, szó, melyeken aztán rágódni, elmélkedni, derülni, esetleg tovább emészteni, tovább fantáziálni lehet? Nem beszélve az anyagba öntött elgondolásokról... Jó nálad!
VálaszTörlésMegnéztem! :o)
VálaszTörlésSzavak, szavak, szavak. Néha gondolatok. És akkor betűk. Ennyi. :o)
Bárcsak nekem is ez lett volna, de engem -megismételve több hónap különbséggel is- halálpontosan szíven talált. :(
VálaszTörlésJaj!
VálaszTörlés