Pihenésképpen... / Stop for a rest...

Mindig akkor jönnek elő ötletek a fejemből, amikor éppen minden energiámat másra kellene fordítani. Valószínűleg az elme így tiltakozik, ez nem kivételes eset, máskor is volt már, sőt, csak ilyen volt. Olyan ez, mint amikor elszántan csináltam a 90 napos diétát, s miközben a gyümölcsnapon már rá sem bírtam nézni az almára, a fehérjenap estéjén édesnek és kívánatosnak találtam.

Most éppen éjfélig tanultam, majd reggel 6-kor folytattam (!), de közben már eszembe jutott egy táskaterv, sőt, azt is kitaláltam, hogyan lehet cipzáras zsebet varrni bele- érdekes, hogy eleddig ez titok volt a számomra. Muszáj volt ma megvarrni, azzal nyugtattam magam, hogy amíg nem varrom meg, úgysem bírok másra gondolni, akkor meg minek, egyébként meg kell a pihenő, mert utána frissebben, pihentebben állhatok neki. Azért amikor majd az első államvizsga után lecsömpült szájjal jelenek meg újra, akkor halkan emlékeztessetek erre az eszmefuttatásra. De csak halkan. :o)

Egyébként lenne benne cipzár a tetején is, de a türelmetlenségem miatt nincs, ugyanis a megfelelő méretű, színű éppen nincs itthon, én meg nem bírtam várni. Sikerült kitalálnom, hogyan tudok belevarrni cipzárt, na, mire jó egy államvizsga, ugye.

Most már mégiscsak neki kellene veselkednem a Meska boltnyitásnak, széles kínálatnak ugyan nem mondanám, de indulásnak megtenné. Arra viszont nekem nincs időm, hiszen (ugye) tanulni kell. Ezért a szót nem is szaporítom tovább.

I should give all my attention to learning (the 1. state examination will be in 2 weeks) but yesterday I had a brainwave- and today I carried it out. Of course it's about a bag. I have a conscience about the today-sewing but (telling the truth) yesterday I was learning until midnight and today I began to learn at 6 o'clock a.m.- so everbody can appreciate my effort. :o)

It was the first time I could sew a pocket with zip it wasn't so terribile I had imagined!
I think it's time to open a Meska-shop (it's a shop like Etsy) but I don't have time to do it. You know I have to learn for my state examinations. :o)

Az én kis falum

Itt élek. Sajnos, nem a kastélyban, az Sándor Móricé volt. Bár, ha belegondolok, mennyit kellene ott takarítani... Vagy akkor lenne saját személyzetem? Az más, akkor jöhet.
Van itt nyári, téli és őszi kép is. Tavaszi, az nincs. :o(

A keresés eredménye

Mert az úgy van nálunk, hogy mindig mást találunk meg, mint amit egyébként keresünk. Ami kellene, azt soha. Középső szerint egy nagy fekete lyuk az egész házunk.

Most éppen egy esettanulmányt kerestem a gépen, amit én írtam (valamikor, valamiről), és a csoporttársaim állították, hogy "de pedig" és "bizony, hogy"- naná, hogy államvizsgához nélkülözhetetlen, be kell mutatni, meg ilyen apróságok.

Közben olyan képekre bukkantam, amelyeknek hamarosan aktualitása is lészen, ugyanis a tavalyi jól sikerült 1. Viseletek Napja után a mi kis falunk május 9-én, azaz most szombaton idén is megrendezi, értelemszerűen a másodikat...
A tavalyi alkalmon (ZM által) készített fotókra bukkantam, szerintem ennél jobb ajánló nem kell. :o) Csak mondom, hogy 40 km a fővárostól, hm.
Programhoz katt ide.

Az esettanulmányt nem találtam meg.

Festési előkészületek

Az elkövetkező 1 hónap sűrűségét tekintve már eddig is úgy gondoltam (de csak gondoltam, még nem tettem), hogy talán most szeretném igénybe venni a 25 évenként egyszer előforduló nem-főzés lehetőségét. Na, amikor elolvastam Ildikó levelét a festéshez szükséges cuccokról, akkor módosítottam: 2 hétig fagyit, tejfölt, joghurtot eszünk. Vizet iszunk, s desszertként befőttet eszünk. Ily módon két legyet ütünk egy csapásra. Nem főzök, és lesz elegendő dobozkám.
Na jó, mosogatni azért kell. Legalább a dobozokat. :o)
Ja, Ildikót a családom csókoltatja.

Én meg remélem, hogy érti a viccet. Szerintem igen. :o)

"Szemeimet...

...a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem."


Napra pontosan egy hónap múlva lesz a 2. államvizsgám, amely tény magában foglalja azt is, hogy előtte még egy másikon is túl kell esnem. Ennél fogva szemeimet a célra vetem, legalábbis próbálom és ez biza azt is jelenti, hogy nem a varrógép lesz a leggyakrabban használt eszköz a közeljövőben.

Biztosan lesznek bejegyzések, de képek nem. Arról nagyon nem akarnék képet készíteni, ahogy a szobánk kinéz, magamról sem, főleg nem az utolsó napokban, varrni pedig (értelemszerűen) kevesebbet fogok.

Szilárdan elhatároztam, hogy minden reggel 5-kor felkelek, mert akkor még friss, üde az ember és állítólag az agya a pihenten töltött éjszaka után, mint a borotva, na, ez ma, az első próbálkozás után már megdőlni látszik, igaz, ehhez talán időben le kellett volna feküdni. Mert hallottam én a vekkert, le is nyomtam, sőt, fel is ültem, még a szemüvegem is megtaláltam, de amikor a vezetési stratégiákról olvastam, már nagyon csúsztam lefelé. A makro- és mikrokörnyezetnél egyértelműen eldőlni látszott a dolog, de akkor még arcoskodtam, hogy márpedig, és igenis. Végül a taktikai tervnél feladtam, lehajítottam mindent és visszafeküdtem. Mit mondjak, szédítő tempóban aludtam el.
Úgy látszik, én az éjszakázásnál maradok. Talán bejegyzést is akkor fogok írni. :o)

Szervezési ismeretek avagy a bezzeg-családok ellenpólusa

Bezzegéknél biztosan nem fordulhat elő, hogy ballagásra indulás előtt kilyukad az egyetlen harisnya.

Biztosan minden cipőt megtalálnak.
Biztosan nem ég meg az utolsó adag sajtos rúd.
Bezzeg-gyerekek tuti, hogy nem hisztiznek a frizura miatt (mert minden szál mindig tökéletesen áll).
A ruháik 2 nappal korábban már kivasalva várják, hogy felvegyék őket.
Nem este 10-kor mossák fel a konyhát, és Bezzeg- kutya nem mászkálja össze szuttyosan.
Bezzegéknél szóba sem kerül, hogy étterem vagy otthoni ünneplés lesz, hiszen az étterem előnyei felbecsülhetetlenek.
Bezzeg mama elfoglaltsága kimerül abban, hogy a fodrásznál cseverészik, körmeit lakkozza a kertben, nagyokat sóhajtozván, hogy mekkora meló is egy ballagás.
Ha mégis otthoni buli lesz, akkor persze minden Bezzeg-csemete odaadóan segít neki, nem kémia tanulásra hivatkoznak, meg X-man bemutatókra.
És nem esznek meg mindent még a buli előtt.
Biztos, hogy a kertben minden fűszál katonásan áll náluk.
Minden tányér, pohár, kés, villa az asztalra készítve.
Tuti, hogy a Ballagó nem az utolsó pillanatban dobálja szét a készülő kiállítása képeit-úgy nagyjából mindenhová.
Az elő sem fordulhat, hogy Ballagó az anyukája cipőjét elhagyja néhány nappal korábban, természetesen az iskola ünneplős fekete egyenszoknyájával egyetemben.
És náluk székeket sem kell kölcsönkérni a szomszédból, vagy ha igen, akkor nem a vendégek érkezésekor.
Nem borulnak fel a virágokkal teli vázák, de ha igen, akkor nem az ételekre esnek. Főképpen nem a gyümölcslevesbe.
Bezzeg-kutya biztos, hogy nem kuncsorog kajáért, hiszen jól lett (ő is) nevelve.

És akkor most csak annyit, hogy mi a történet ellenpólusát képezve nem Bezzegék vagyunk.
Viszont a kép közepén boldogan mosolygó, manó-hajú lányka a mienk. És ez nekünk elég. :o)