Vagy éppen nem. Az egyik gyerekem éppen nyelvvizsgázik, én éppen hazaértem a suliból, ZM-et éppen nyakon öntötték hétvégi munkával (is), a Legnagyobb éppen itthon van, a Legkisebb meg éppen sütni akar.
Folytatnom kellene azt a szakdolgozatot, amelyik legalább elkezdett állapotban van, de milyen jó lenne egy kicsit varrni, miközben a holnapi ebéden, a nap megtervezésen, és ezen a felvételin töprengek.
Mert bár szilárdan megfogadtam, hogy én legalább egy évet pihenek és nyugodt, békességes, duruzsolós karácsonyt tartok, semmi fa alatti tanulás, meg elfojtott stressz, meg izgalom- ennek ellenére csak feladtam ma azt a mellesleg szégyenteljesen magasnak tartott 9000 forintos csekket. Persze, kettőt, mert Lucának is, így a januári nyelvvizsga után most meg a felvételi díjak terhelik a családi költségvetést.
És most ezen jár az eszem, nem hagy nyugodtan a dolog. Mert 40 évesen némileg cikinek tartom, hogy még mindig széles érdeklődési körrel rendelkezem és nem tudom, mit is akarok. Mert de jó lenne pszichológiát tanulni (szerencsére csak nappalin van), szeretnék marketinget (mert nagyon érdekel), de a legjobb talán a szociológia lenne (nagy kedvenc), a praktikusság viszont a HR mellett szól. Talán már benőhetne a fejem lágya, bár miután az andragógia szakon végig az egész életen át tartó tanulásra helyeződött a hangsúly, most elmondhatom, hogy én ennek megtestesítője vagyok.
Van olyan, hogy ha fel is vesznek, azonnal halasztok?.... Mert akkor még pihenhetnék egy kicsit, ZM is ezt szeretné, meg tudom érteni. Egyébként csak 2 év...Persze, a cégnél sem merem elmondani az újabb merényletet, igaz, maradni sem akarok itt, de akkor megint hová menjek, ahol elfogadnak 2 tanulós évet? ...
Különben meg mi vagyok én, hülye? Miért nem örülök a reménység szerint nyáron már birtokomban lévő két diplomának, minek gyötröm magam? Kérdés kérdés hátán.
Folytatnom kellene azt a szakdolgozatot, amelyik legalább elkezdett állapotban van, de milyen jó lenne egy kicsit varrni, miközben a holnapi ebéden, a nap megtervezésen, és ezen a felvételin töprengek.
Mert bár szilárdan megfogadtam, hogy én legalább egy évet pihenek és nyugodt, békességes, duruzsolós karácsonyt tartok, semmi fa alatti tanulás, meg elfojtott stressz, meg izgalom- ennek ellenére csak feladtam ma azt a mellesleg szégyenteljesen magasnak tartott 9000 forintos csekket. Persze, kettőt, mert Lucának is, így a januári nyelvvizsga után most meg a felvételi díjak terhelik a családi költségvetést.
És most ezen jár az eszem, nem hagy nyugodtan a dolog. Mert 40 évesen némileg cikinek tartom, hogy még mindig széles érdeklődési körrel rendelkezem és nem tudom, mit is akarok. Mert de jó lenne pszichológiát tanulni (szerencsére csak nappalin van), szeretnék marketinget (mert nagyon érdekel), de a legjobb talán a szociológia lenne (nagy kedvenc), a praktikusság viszont a HR mellett szól. Talán már benőhetne a fejem lágya, bár miután az andragógia szakon végig az egész életen át tartó tanulásra helyeződött a hangsúly, most elmondhatom, hogy én ennek megtestesítője vagyok.
Van olyan, hogy ha fel is vesznek, azonnal halasztok?.... Mert akkor még pihenhetnék egy kicsit, ZM is ezt szeretné, meg tudom érteni. Egyébként csak 2 év...Persze, a cégnél sem merem elmondani az újabb merényletet, igaz, maradni sem akarok itt, de akkor megint hová menjek, ahol elfogadnak 2 tanulós évet? ...
Különben meg mi vagyok én, hülye? Miért nem örülök a reménység szerint nyáron már birtokomban lévő két diplomának, minek gyötröm magam? Kérdés kérdés hátán.
nem tudom, de szerintem azon is el lehet toprengeni, hogy az elethosszig tanulas nem feltetlen jelenti az iskolat.
VálaszTörlésSokkal szabadabb lennel, hogy mit mikor es mibol. Szerintem az iskola addig kell mig a papir megvan, utana hatekonyabb anelkul.
Sajnos, nem lehet mindent az életből megtanulni... Ha így lenne, nem is kellenének az iskolák, arról nem beszélve, hogy vannak egzakt dolgok, amelyeket csak iskolarendszerű tanulás által lehet elsajátítani. Legalábbis az alapokat.Viszont az informális tanulás (és a non-formális) valóban releváns része az élethossziglan tartónak...
VálaszTörlésnem, en sem hiszem, hogy az eletbol lehetne megtanulni... de a konyvek elerhetoek, nem vagy kotve a vizsgakhoz, amik valahogy mindig karacsony korul vannak, vagy mikor az ember strandra menne;-)
VálaszTörlésSot, szerintem az iskola hatranya, hogy a tananyag lassan valtozik, es mar reg modernebb konyvek vannak, de az oktatas le van maradva. (en is tanar vagyok es ezt sajnos tapasztalatbol mondom). Mert a valtoztatas nem csak a tanaron, hanem egy csomo formalis dolgon mulik.
Lehet azonnal halasztani, tapasztalatból tudom. Legalábbis az ötéves képzésen. Egyébként széles érdeklődési körödet teljes mértékben osztom. Sőt, ha tehetném, én is beiratkoznék valamilyen iskolába, mert oké, hogy lassan változik a tananyag, meg kötöttség, de én pl család-háztartás mellett kötöttség nélkül tuti nem ülök le tanulni, de még olvasni is csak keveset. Persze ha valaki nagyon fegyelmezett, akkor sikerülhet. Angolt is csak addig tanultam, amíg ment a tanfolyam, pedig szentül megfogadtam, hogy utána is legalább hetente, ehhez képest max néhány blog olvasása az angolozás, az meg azért elég szűk szókincs. Szóval hajrá!
VálaszTörlésIgen, bár utálom a kötöttséget, ennél jobban már csak a határidőket, de nekem is az a tapasztalatom, hogy enélkül mindig mást csinálok, pl. varrok. Ami, ugye, nem rossz, csak...
VálaszTörlésÉs igaza van Kicsodának, hogy elavul a tudás, de pl. a szociológia, meg a pszichológia esetében ez talán lassabban történik meg, mint mondjuk az informatika területén.
Hogy ki mit tud, mennyire tájékozott, az meg szintén nem az iskolán múlik, de álláskeresésénél kimondottan előny, ha fel tudunk valamit mutatni.
Kicsit sem bonyolult...:o)))
Na, még van egy egész napom.
Pécs?
VálaszTörlésValószínűleg!Ott beszámítanak egy csomó olyan tárgyat, amit emitt teljesítettem.
VálaszTörlés