A filmek és én

A filmekkel való kapcsolatom egy kicsit más, mint a könyvekkel. Először is elfelejtem, hogy láttam-e egyáltalán azt a filmet (ill. én biztos vagyok benne, hogy nem, aztán a családom meggyőz, hogy dehogynem), aztán amikor a címről valami rémlik, akkor sem tudom, miről is szólt a film. Ezért, ha valamit ajánlok, akkor az tényleg megmaradt bennem.
Sokáig még a kedvenc színészem nevét sem tudtam megjegyezni, mostanra megtanultam: Alan Rickman.

Másrészről meghatározó filmről mégsem beszélhetek, de tény, hogy van néhány, amit akárhányszor is.

1. Téli vendég- a kedvencem rendezte, fájdalmas is, szomorú is, igaz is. Ajánlom mindenkinek, ill. csak ajánlanám, nem adják a csatornák, hiába, nem egy közönség kedvence-díjas.

2. James Ivory filmje: Napok romjai- ZM-mel rendszeresen feltett kérdéseink egyike: Nem nézzük meg a Napok romjait? Olyan rég láttuk... (A Fehér grófnő hasonlóképpen remek történet.)

3. Szeretem a Sült, zöld paradicsom-ot. Emberi tartás, vidámság, meg minden.

4. Igazából szerelem- Alan Rickman-nel, naná.

5. Na, nincs ötödik, de bosszantó. Mert van, amit én is nagyon szeretek (Árnyékország, Amelie, Hosszú jegyesség), meg van, amit többször is megnéztem, de ha már csak egy hely kiadó, azt nagyon meg kellene gondolni.