2009. január 18., vasárnap

Felvételik

A szigorlat kapcsán több tanár újfent adjusztált, hogy márpedig egy egyetemet el kellene végeznem. Én meg úgy gondolom, hogy szeretnék egy olyan karácsonyt, ami nem a vizsgák miatti tanulás okozta stresszből állna, így hárítottam (újfent) azzal, hogy szükségem van egy év pihenőre, esetleg még többre. Aztán ők vetették fel azt, hogy jelentkezni kellene, majd rögtön egy évet halasztani...

Nem is ez az érdekes, hanem a családunk (értsd ezalatt elsősorban a gyerekeinket) pályaválasztása. A dolog apropója, hogy idén Luca került sorra, lassan jó lenne eldönteni, mégis mit jelöljünk be. És ez ugyanolyan határozatlansággal, tanácstalansággal párosulva jár, mint tavaly, ugyanebben az időben. Zsófi végül az ELTE-re ment, néderlandisztika szakra. Amikor a faluban megkérdezik, mégis hová jár a Legnagyobb és ezt így elmondom, akkor van erős csodálkozás, a legpozitívabb válasz az volt, amikor a kozmetikus azt kérdezte, hogy akkor ez valami humán, ugye? Vagyis nem nagyon tudják hová tenni, bólogatnak meg néznek, én meg magyarázom.

Ettől már csak a következő kérdés a jobb, ettől előre rosszul vagyok, miszerint mit tud ezzel majd kezdeni, ha elvégzi. Azonnali, előre megjósolható, kiszámítható reakció, hogy ideges leszek, majd elmondom, hogy fogalmam sincs, elmegy Hollandiába dolgozni vagy tanít hollandot, vagy fordít vagy mittudomisén. Ezek után nem kérdeznek többet, csak látom a szánalmat, na, ez is majd a munkanélküliek számát gyarapítja. (Megjegyzem, hogy 20 főt vettek fel az államilag támogatott szakra, Zsófinak muszáj volt szupernek lennie, egyáltalán minden gyerekünknek, mert mi a költségfizetős részt nem bírjuk vállalni. Olyan tanáraik vannak, mint Balázs Géza, Nádasdy Ádám... )

És akkor eljött a január vége, eljött a következő menet, Luca is sorra került, aki egyébként holnap lesz 18 éves. Na most ő egy külön eset, miután a papa tehetsége benne összpontosul, hosszan könyörögtünk neki, hogy menjen a kisképzőbe, de persze nem, ő nem akar.t A tehetség nem tűnik el, max. egy kicsit szunnyad egyet, kértük, hogy járjon különórára, de azt sem, arról nem beszélve, hogy igen széles az érdeklődési köre, így végül mégcsak nem is kommunikációs szakközépiskolába ment, hanem sima gimnáziumba, mondván, hogy ott majd kap olyan impulzusokat, ami talán ráállítja a maga útjára. Na, most a 4. év elején azt mondja, hogy azért egy kicsit bánja, hogy nem a kisképzőbe ment és talán mégis megpróbálja (az előbbi fokot kihagyva) az Iparművészetit. Ahová nem veszik fel, ezért nem is tudja, miért, hiszen esélytelen, de a fenébe. is... (Nem mondom meg, milyen gondolataink voltak, a gyermekbántalmazás csúnya dolog, különben is egy 18 évessel már mit kezdjen az ember.) De lehet, hogy mégsem jelentkezik.

Ami ennél is jobb, az a pályaválasztás alternatívája, ugyanis a dramaturgia érdekli. Amikor ezt hallottam, rögtön az jutott eszembe, hogy ezt hogyan fogom prezentálni a falubelieknek, megint néznek rám szánakozva, szegény Lovászék, ilyen gyerekeik vannak.

A dramaturgia nagyon jó, de hogy kis hazánkban hány dramaturgra van szükség , azt jelzi, hogy két évente indítanak ilyen szakot, azt is csak 2 helyen az országban. Ha nem Pest, akkor Luca ugyan el nem megy, mert ő hétközben haza akar ugrani, ez egy kicsit mondjuk komplikálja a dolgot.

Na most nekem a következő gondolataim vannak: hát nem igaz, hogy nincs egy olyan gyerekünk, aki mondjuk olyan szakot választana, ami által biztosítottá válna majdani idős szüleik támogatása. Mondjuk, valami hasznosat. Ajánlgatom nekik a pénzügyi pályát, mehetnének a PSZF-re, de nem , csak jókat vihorásznak rajta. Bezzeg a néderlandisztika, meg a dramaturgia, az igen.

Nos, így állunk mi a határidő előtt 3 héttel.




12 megjegyzés:

  1. telen egy német barátnőm jutott eszembe, aki dramaturg akart lenni, ezért egy évet gyakornokoskodott gimi után egy színháznál, aztán elment germanisztika-publicisztika szakra (nem is tudom, ez utóbbi van-e MO-on így) Közben folyton színházak körül legyeskedett. A németeken azt látom, hogy nem annyira a emgfelelő szakra, hanem a megfelelő gyakornoki helyekre hajtanak, akár ingyen vagy kis pénzért is dolgoznak pár órát az áhított cégnél/ területen. A lányt azóta elvesztettem szem elől, de ahogy ismertem, szinte biztos vagyok benne, hogy mára azt csinálja, amit akart.
    Utólag azt látom, a diploma tökmindegy. Ha a humánhoz ért, csináljon valami humánt, magyar szakot pl és kisebb tanfolyamokkal meg gyakorlatokkal helyezkedjen. Én drámapedagógiát is tanultam, ez pl leendő dramaturgoknak nagyon hasznos. És más hasonlók is vannak. Na egyelőre ennyi, de ha sikerül, még írok emilt is. pussz

    VálaszTörlés
  2. Az elejéről eltűnt pár betű, szóval nem telen, hanem Hirtelen

    VálaszTörlés
  3. Hagyjàtok had csinàljanak amit szeretnènek! Màr ha sikerul a bejutàs(otthoni felvètelikkel..?)Az èn fiam is az idèn èrettsègizik, jòl tanul, de nem akar tovàbb menni, amit nagyon sajnàlok, de mèg remènykedem, hogy èrettsègiig megvàltozik a vèlemènye..!

    VálaszTörlés
  4. Anyahajó! Az e-mailt kíváncsian várom, érdekel a meglátásod. Egyébként én is azt látom, hogy csak a 2 nagy terület (humán/reál) közötti választás legyen meg, a többi majd kiderül menetközben.

    Endy! Hát ez az, mi hagytuk, nem is ment a Kisképzőre a csemete. A fiad nem várhat az érettségiig, hiszen most kell beadni a felvételi lapokat...Győzködjétek még, február 15-ig van idő...Vagy valami felsőfokú szakképzés? Egy tanárom szerint annak több a haszna, mint a diplomának, mivel gyakorlatot oktat, nem elméletet.

    VálaszTörlés
  5. Szia! A lányom a kisképzőbe és az Iparművészetire járt..A kisképzőt ne bánd /annyira/!A főiskolán Videó szakot végzett, én is a jövőjét féltettem, /ő lubickolt a suliban/ és bejött neki....Van intermédia szak a képzőn és van vizuális kommunikáció...A szinház-és filmmüv. főiskola is indít dramaturgia szakot... Körül kellene járni, van ebben fantázia! Az iparra elsőre kevés esély van, de meg kell próbálni, sokat jelent a tapasztalat a következőre....

    VálaszTörlés
  6. Ebből is látszik, hogy a lányok igazi egyéniségek, nem ott szeretnének továbbtanulni, ahol minden második osztálytársuk :-). Én ennek örülnék. Amúgy meg anyahajóval egyetértve, mindegy a konkrét diploma, közben majd úgyis kialakul, mihez van kedve/tehetsége/lehetősége, és tanfolyamokkal képezheti magát sok irányba. (Ui: Képzelheted, hogy a mi szüleinkre milyen szánakozva néztek :O)

    VálaszTörlés
  7. Phm! Hú, de rejtélyes neved van... Igen, dramaturgia van a Színház-és filmművészetin, vagyis olyan helyre menne a csemete, ahol többszörös a túljelentkezés. A párom a Képzőművészetin tanult,őt elsőre felvették, nagyon szerette.

    Zsukka! Egyéniségnek egyéniségek, az biztos, mindig azt akartam, hogy önálló, saját gondolkodású gyerekeink legyenek, na, most aztán jól megkaptuk, hú, de jó... :o)))))

    VálaszTörlés
  8. Nekem 3 gyerekem van, abból a fiú totál reál beállítottságú, úgyhogy mindannyian hülyének vagyunk titulálva. :(
    A lányom a középső drámatagozatos iskolába járt, és elsőre felvették színházrendezői szakra Marosvásárhelyre. Közben rájött, hogy az nem nekivaló, hazajött, most dolgozik, és készül a Képzőre. Tudja, hogy nem elsőre fogják felvenni. És éveken át hiába mondtam neki, hogy kéne járni rajzszakkörbe, stb... És ugyanez a gyermek 5 évesen kijelentette, hogy szebben rajzol, mint én. :) Szóval, mennek a maguk fejük után, mi meg kapkodjuk a miénket. :)
    Egyébként nekem megköszönte a művészpalánta lányom, hogy nem kényszerítettem orvosnak, vagy ilyesminek- ez az ő döntése kell legyen, mert neki kell majd nap mint nap helytállnia. Nekünk az a feladatunk, hogy a készségeket fejlesszük, a tehetséget felfedezzük. Szerintem.

    VálaszTörlés
  9. Az én lányom is tehetségesen rajzolt, kreatívkodott általános iskolás korában. Azt hittem, kisképzőbe fog továbbmenni, de akkor azt mondta nekem: "Miért döntsem el már most, hogy mi leszek, ha nagy leszek? Ráérek gimi után." Néztünk nagyot, és hagytuk. Gimi után sem kellett irányítani (nem is hagyta volna). Már 10. után kitalálta, hogy turizmus, vendéglátás szakra szeretne járni, és mindent megtett, hogy sikerüljön neki. Most ott tanul, ahova nagyon szeretett volna menni. Felvételi előtt rákérdeztünk még utoljára a képzőművészetire, s akkor azt válaszolta tetszene neki, de előbb olyan dolgot szeretne tanulni, amiből meg lehet élni, aztán még lesz ideje a szórakozására is, pl. egy lakberendezői OKJ-s tanfolyamra.
    Azt hiszem, akkor teszünk jót a gyerekeinkkel, ha mellettük állunk, segítjük őket céljaik elérésében. Dönteni nem dönthetünk helyettük. Nem is engednék. Talán így van jól. Mindenkinek megvan a maga útja amin végig kell mennie.

    VálaszTörlés
  10. Egyetértek, ezt nagyon jól írtad, Agibo.

    VálaszTörlés
  11. A továbbtanulás egyenlőre még nem érint bennünket, de azt hiszem Agibonak igaza van, hogy ha mellettünk állunk, és segítjük őket a céljaik megvalósításában, akkor nagy baj nem lehet! (legalábbis ebben reménykedem).
    A lányom 6 évesen közölte, hogy balettmester lesz, és a világ legjobb dolga színpadon szerepelni:))akkor még sima általánosba ment, heti 3-szor balettozott, 5. oszátlytól jár a balettiskolába és foggal-körömmel dolgozik. Azt hiszem ő tipikus példa arra, hogy csak támogatni lehet, irányítani nem:))

    LUCA LÁNYODNAK BOLDOG SZÜLINAPOT KÍVÁNOK!!!!

    VálaszTörlés
  12. NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT LUCÁNAK!

    VálaszTörlés