2008. november 9., vasárnap

Cím nélkül (mert frappánsat nem találtam ki)

Egy kicsit rosszkedvem van, egy kicsit melankolikus vagyok, meg egy kicsit fáradt is... mert ugye, itt ez a 2 szakdolgozat, amelyekből még egy sort sem írtam le, meg a karácsonyi készülődés, meg a munka, meg a háztartás, meg a gyerekek, meg a férj, meg a kutya.... meg én is, a sor végén. Soha nem jutok a végére semminek, küzdök ezzel a nyavalyás főiskolával, már többször gondoltam rá, hogy nem is kell nekem az a diploma, minek. De aztán mindig kikevergek ebből az állapotból, ami miatt azonban ezt most szóra érdemesnek tartom, az példaértékű.

Zoltánművész lement édesapjához Csongrádra, mert nagyapa elesett otthon, nekiesett az üvegajtónak, elvágta a nyakát, amiből spriccelt a vér, de nagyapa nem akármilyen figura, kihívta saját maga a mentőket, kinyitotta a helyi biztonság ellenére 3 zárral megerősített ajtaját. A mentős sem tudott mit kezdeni vele, mert a főütőér mellett fél centivel történt a dolog, bedugta az ujját és úgy szorította el, így mentek be a kórházba, ahol azonnal műtét.

És tegnap, mikor éppen valamelyik aktuális dolgozatommal szenvedtem, felhívtak és mivel egy kicsit odavoltam, nagyapa elkezdett vígasztalni, amitől meg még el is sírtam magam. Mert az apósom, aki 72 éves és egyszer már fél oldalára lebénult, majd visszaküzdötte magát úgy, hogy úszni jár és autót vezet, az, aki túl van egy csípőprotézisen, aki most majdnem meghalt, aki több liter vért vesztett, akinek elektrosokkra kell most járnia, hogy az arca helyrejöjjön-- szóval, hogy ő kezdett el vígasztalni, meg erőt önteni belém, azért az nagyon sírnivaló.
Azt is mondta, hogy döntsünk úgy, hogy idén nem lesz karácsony (mert már ezen is sírtam, hogy semmi), ki fogjuk bírni, majd csak úgy együtt leszünk minden cécó nélkül, na és akkor mi van, csak én éljem túl ezt az időszakot.

Én meg megígértem neki, hogy összekapom magam, aztán még sírtam egy kicsit, majd leültem és megírtam az egyik feladatomat. És közben igen erősen szégyelltem magam.


15 megjegyzés:

  1. Drága Zazálea! jaj,nagyon megértelek!!! Fantasztikus a nagyapa!!!!Döbbenet,amit leírtál!
    Gondolok Rátok erősen!
    Én voltam most úgy az angoltanulással,hogy majdnem belevágtam,de heti két estém ráment volna a munka után,annyira azért nem sürgős.Inkábba szakdolgozatomat simítgatom készre,meg az unoka,meg a többi,amiket te is írtál.
    Hát,mit mondjak? Nem irigyellek a fősuliért,de irigyellek a nagypapáért és Zoltánművészért! Nem semmi,hogy ilyen támaszaid vannak!!!!

    VálaszTörlés
  2. Mammka, Te is suliba jársz?! Erről nekem még nem is írtál.... Látod, mindig megszégyenülök. :(

    VálaszTörlés
  3. Ezt nagyon jó volt olvasni... Szerintem példaértékű mindannyiunknak. Boldog lehetsz, hogy ilyen emberek állnak melletted.

    VálaszTörlés
  4. Én meg szégyellem magam. :( De igen, éppen a példaértéke miatt írtam le! :)
    És igen, nagyon boldog lehetek...

    VálaszTörlés
  5. Kitartás és ne szégyelld magad, nyilván nem azért segít lelkileg a papa!!! Hamar túljutsz az ilyen fázisokon remélhetőleg, aztán megint szépen süt a nap:)))

    VálaszTörlés
  6. Kedvesek vagytok, már alakulok! :)

    VálaszTörlés
  7. A nagypapa életösztöne irígylésre méltó. Vigyázz magadra, már biztosan túl van a nehezén és ha ilyen mentalitású, ő sem szeretné, hogy kétségbe ess!

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm, Szera, Neked is. Talán megmaradok most is, én is. :(
    Jó, hogy vagytok, tényleg! :)

    VálaszTörlés
  9. Ne szégyelld,pillanatnyi gyengeség volt,de te nagyon erős vagy,talán nem is tudod igazán...

    VálaszTörlés
  10. Hát, Katafolt, nem tudom valóban. :(

    VálaszTörlés
  11. Ne szégyelld magad! Igazán fantasztikus a nagypapa! Ilyen "depis" hullámvölgyei pedig mindenkinek vannak hidd el!

    VálaszTörlés
  12. Hát igen, csak olyan rémes, hogy mindig annyi restanciám van.... :(

    VálaszTörlés
  13. A 2 éves továbbképzésemet decemberben fejeztem be,akkor leadtam a szakdolgozatomat,de még szeretnék finomítani kicsit rajta,mert a vezető oktatónknak nem adtam még.

    VálaszTörlés
  14. Jaj, Zaza, olyan vagy! Könnyet csaltál a szemembe... és épp dolgozom. Hát szabad ezt?
    Na, kapd össze magad, fel a fejjel, idő-idő, aztán minden kisimul, midnen helyreáll. Most egy kicsit zsufi, de meglásd, szép übnneped lesz. Főleg, ha ilyen családod van. :)))

    VálaszTörlés