Már annyiszor emlegettem ezt a rémet, hogy ideje megírnom, mi is a problémám. Ugye, a kiindulási pont az, hogy 40 éves vagyok, most végzek 2 szakot, dolgozom egy teljes időmet, energiámat, szellemi kapacitásomat, leleményemet és kreativitásomat betöltő munkakörben. Van egy szép nagy családom és vagyok én magam is, igaz, a sor végén. :)
Na mármost: a 2 szak az 2 szakdolgozatot jelent, ugyebár. És amikor témaválasztásra került a sor, akkor az arra az időpontra esett, amikor éppen 4 nap alatt vágtam be a 600 oldalas marketinget (meg a másik 3 tárgyat), amire is egy helyre kis csillagos jeggyel távoztam és úgy éreztem, hogy ide nekem az oroszlánt is. Ezzel a lendülettel néztem meg a kiírt javaslatokat, s úgy éreztem, én ennél sokkal jobbat, sokkal érdekesebbet tudok, arról nem is szólva, hogy ne a 120. szakdolgozatot olvassa a konzulens, mondjuk a kismamák felnőttképzési lehetőségeiről. De az tény, hogy nem a tanár iránti tisztelet és sajnálat vezérelt, amikor azt gondoltam, hogy majd én robbantok, hohó..
Így most a következőkkel kell(ene) megbírkóznom, ezek az ötletek fogantak meg ebben a nyakamon lévő kobakban:
1. Művelődésszervező szak- andragógiát választottam, vagyis a saját cégem felnőttképzési rendszeréről írok, ez még a jobbik, mert itt legalább helyben vagyok, hozzájutok a szükséges infóhoz. De persze én többet akartam (naná) és kitaláltam, hogy miután a társaság egy svéd cég anyavállalata, majd én megkérdezem a központot, van-e központi irányelv, satöbbi. Meg megkérdezem az általam ismert országok ismert alkalmazottait, nekik van-e, majd ezek után virítok a mienkkel. Persze, nem árt átböngészni egy halom szakirodalmat, ezért, ha valaki tud céges, vállalati, munkahelyi képzésről valamit, és segíteni is szeretne, hát... tárt karokkal! :o)
2. Kommunikáció szak- na, ez csúnya lesz. Mert azt gondoltam, hogy én a javaslatoknál jobbat tudok (nem megírni, csak kitalálni), így aztán a következőt ötöltem ki: A Zsoltárok Könyvének stilisztikai elemzése. Ezt így fejből. Két kézzel kapott utána a tanárnő, azt csak később mondta, hogy reméli, tudok görögül. Meg héberül. És otthon vagyok a stilisztikában. Meg az irodalomkutatásban. Meg annyi mindenben, hogy már nem is emlékszem.
Valamiért azt gondoltam, hogy majd én most megmutatom, meg ha már írom, akkor olyat, ami érdekel, meg minden.
Egy jól sikerült szigorlat után az ember szárnyakat kap, de hogy senki nem volt, aki lehúzott volna a földre, azt azért igen sérelmezem.
Hogy mit gondolok ma? A jobb napjaimon azt, hogy nem vagyok normális. A rosszabbakon azt, hogy ez halál. Azt, hogy életem főműve lesz, már rég nem gondolom. Bőrbe kötve, mindörökre... :)
Ui: Minden megoldás érdekel!
A lényeg majdnem lemaradt: 1 sort sem írtam még egyikből sem, mert még üzleti tervet kell készítenem egy fiktív kulturális vállalkozáshoz (25 oldal), kutatást kell csinálnom kis falumban a vizuális antropológia eszközével (20 oldal), össze kell hasonlítanom 2 ország felnőttképzését minden szempontból, és a többit elfelejtettem. De még van. :(
Na mármost: a 2 szak az 2 szakdolgozatot jelent, ugyebár. És amikor témaválasztásra került a sor, akkor az arra az időpontra esett, amikor éppen 4 nap alatt vágtam be a 600 oldalas marketinget (meg a másik 3 tárgyat), amire is egy helyre kis csillagos jeggyel távoztam és úgy éreztem, hogy ide nekem az oroszlánt is. Ezzel a lendülettel néztem meg a kiírt javaslatokat, s úgy éreztem, én ennél sokkal jobbat, sokkal érdekesebbet tudok, arról nem is szólva, hogy ne a 120. szakdolgozatot olvassa a konzulens, mondjuk a kismamák felnőttképzési lehetőségeiről. De az tény, hogy nem a tanár iránti tisztelet és sajnálat vezérelt, amikor azt gondoltam, hogy majd én robbantok, hohó..
Így most a következőkkel kell(ene) megbírkóznom, ezek az ötletek fogantak meg ebben a nyakamon lévő kobakban:
1. Művelődésszervező szak- andragógiát választottam, vagyis a saját cégem felnőttképzési rendszeréről írok, ez még a jobbik, mert itt legalább helyben vagyok, hozzájutok a szükséges infóhoz. De persze én többet akartam (naná) és kitaláltam, hogy miután a társaság egy svéd cég anyavállalata, majd én megkérdezem a központot, van-e központi irányelv, satöbbi. Meg megkérdezem az általam ismert országok ismert alkalmazottait, nekik van-e, majd ezek után virítok a mienkkel. Persze, nem árt átböngészni egy halom szakirodalmat, ezért, ha valaki tud céges, vállalati, munkahelyi képzésről valamit, és segíteni is szeretne, hát... tárt karokkal! :o)
2. Kommunikáció szak- na, ez csúnya lesz. Mert azt gondoltam, hogy én a javaslatoknál jobbat tudok (nem megírni, csak kitalálni), így aztán a következőt ötöltem ki: A Zsoltárok Könyvének stilisztikai elemzése. Ezt így fejből. Két kézzel kapott utána a tanárnő, azt csak később mondta, hogy reméli, tudok görögül. Meg héberül. És otthon vagyok a stilisztikában. Meg az irodalomkutatásban. Meg annyi mindenben, hogy már nem is emlékszem.
Valamiért azt gondoltam, hogy majd én most megmutatom, meg ha már írom, akkor olyat, ami érdekel, meg minden.
Egy jól sikerült szigorlat után az ember szárnyakat kap, de hogy senki nem volt, aki lehúzott volna a földre, azt azért igen sérelmezem.
Hogy mit gondolok ma? A jobb napjaimon azt, hogy nem vagyok normális. A rosszabbakon azt, hogy ez halál. Azt, hogy életem főműve lesz, már rég nem gondolom. Bőrbe kötve, mindörökre... :)
Ui: Minden megoldás érdekel!
A lényeg majdnem lemaradt: 1 sort sem írtam még egyikből sem, mert még üzleti tervet kell készítenem egy fiktív kulturális vállalkozáshoz (25 oldal), kutatást kell csinálnom kis falumban a vizuális antropológia eszközével (20 oldal), össze kell hasonlítanom 2 ország felnőttképzését minden szempontból, és a többit elfelejtettem. De még van. :(
Hihetetlen dolgokat csinálsz! Tényleg! Ez nem semmi! A ZSoltárok könyvéhez annyit, hogy nem tudom segít-e, de én egyházzenét (is) végeztem, ott himnológiából sok dolgot tanultunk a héber költészetről, csoportosítottuk a zsoltárokat formai, stilisztikai szempontból. Lehet, hogy ez nem sok, de talán egy fejezet erejéig elég. Bár nem szeretnék okoskodni, lehet, hogy már Te is eljutottál idáig. Ha tudok segíteni vmivel, szólj! További sok erőt, fel a fejjel, már nemsokára vége!
VálaszTörlésHú, Leda, az nekem iszonyú nagy segítség lenne, mert (ez a lényeg)én még 1 sort sem írtam egyikből sem.....:(
VálaszTörlésSegítesz?.... :):):):)De jóóóóóóóóóóó!
Hát..nem semmi amit csinálsz! Család,munka,iskola. És még kreatívkodsz is. Le a kalappal előtted!!
VálaszTörlésDe tudod, pont ez a baj, vagyis, hogy mindenben csak félig vagyok ott. Legalábbis úgy érzem. :(
VálaszTörlésDe majd jövőre! :)
Én nem sokban tudok segíteni, talán annyiban, hogy rendszeresen végigolvasom amit írsz...és eggyüttérzek..))
VálaszTörlésAzért azt nem szeretném, ha egy panaszkodós csajnak képzelnétek, én nagyon jól vagyok, csak vannak sűrű hónapok az életemben. És ezek is hozzám tartoznak, ezektől vagyok olyan, amilyen.
VálaszTörlésKöszönöm az együttérzést,sokat segít! Csak ne értsetek félre! :):)
Én csak kibic módjára örülök, hogy ezen már túl vagyok. Ne érts félre, sokmindent csináltam én is anno, de más volt. Persze a nők szerepe a közösségben a Gordon módszer nekem kicsit már sok volt. A felnőtt képzés kicsit másként ment. Megjegyzem ez is megérne egy szakdolgozatot!
VálaszTörlésNahát,mondtam én,hogy te nagyon bátor emberke vagy :-)Így hirtelen
VálaszTörlésnem jut eszembe semmi,amivel segíthetnék,de ha találok valamit,hozom.
Köszönöm, lányok, nekem az is segítség, ha velem vagytok! :))
VálaszTörlésÉn is szurkolok. Tanultam munka mellett, nem akarnám még egyszer.
VálaszTörlésSzakdolgozat témák:
Az elsőt lenyomod lendületből! :-)
A stilisztikás tényleg nagyfába esetének tűnik. Segíteni sajna nem tudok, marad a szurkolás.
Az sem rossz... :)))
VálaszTörlés