2008. október 28., kedd

Amszterdam, szenvedés

Miután ez a blog mégiscsak egy naplóféle, ahol illik őszíntének lenni, hát leírom, hogy én úgy szenvedek, mint egy kutya, ha a viharban kint kell lennie. Ma 11, 40-re kértem a taxit, ami elvisz az irodába, ahol is 7 ember vár rám, s ahol majd nagyon okosakat kell mondanom, s ahol meg kell tartani ezt a prezentációt. Megcsináltam, összeraktam, tegnap éjjel még kétszer átvettem az egészet, ma reggel még egyszer... elméletileg megy minden, de mégis...

Valami önbizalomnövelő gyógyszer nem ártana, itt vagyok 40 évesen és olyan gyomorsavval küzdök (konkrétan ma reggel), hogy csoda lesz, ha nem hányok oda a tárgyalóasztalra. Hát megőrűltem én? Minek nekem ez a stressz, nem elég, ami egyébként is van? Akkor voltam hülye, amikor elvállaltam ezt a pozíciót. Mit akar az ember 40 évesen? Én igaziból otthon szeretnék lenni, sütni- főzni a családomnak, olvasni nagyokat, kötni, varrni. Ehelyett... Na jó, reálisan nézve: végezni a jelenlegi munkám, mert azt szeretem, csak ezeket az utazásokat kihagyni.

Valami rettenetesen szenvedek, erről írtam már, erről az aggódásos tulajdonságomról.
Csak éljem túl ezt a napot és ne hányjak le senkit.


9 megjegyzés:

  1. Hajrá, Zaza, szterintem pont most csinálod, amit kell, és biztos jól csinálod! :)))
    Én legalábbis rád gondolok most, hátha ez segít. :)
    Amúgfyliag meg totál megértelek, képtelen vagyok most már bármit is vizsgaszinten tanulni, egyszerűen elég volt, nem bírom az ezzel járó stresszhelyzetet.
    Szóval rádgondolás indul. Azért majd írj, hogy mi volt...

    VálaszTörlés
  2. Hát igen!Teljesen megértelek!!!
    Remélem azóta már túl vagy a nehezén!
    Meggondolandó,hogy módosítsál-e az életeden? Az állandó,gyakori gyomorsav nem biztos,hogy megéri...
    Ha a nyugalmasabb életmódot választod,biztos lesznek sokan-de nem én-,aki őrültnek fog tartani.Viszont elég rövid ez az élet,kérdés mi a fontos? De ez nagyon nehéz!!!!!

    VálaszTörlés
  3. Jaj, te szegény! Remélem sikerült róka Rudi nélkül megúsznod és már mosolyogsz a bejegyzéseden:-)
    /Ezzel a gyomorsavval viszont kellene kezdened valamit, nehogy valami nagyobb bajt csináljon! Homeopátia?/

    VálaszTörlés
  4. Biztos vagyok benne hogy nem fogsz lehányni senkit! Nagy respekt a stresszes munkát végző 40 éveseknek! Magam részéről 39 vagyok, meghalnék egy prezentáción, úgyhogy nagyon szorítok. :-) De biztos ügyi vagy, különben nem lennél ott.

    VálaszTörlés
  5. Azt hiszem,én gyáva lennék egy ilyen melóhoz,de majdnem biztos,hogy hiányozna,ha kihagynád.Légy büszke magadra !

    VálaszTörlés
  6. Én is azt gondolom, valamit csinálnod kell. Ha az ember tud változtatni a 'rossz' helyzetén, tegye meg. Vagy életmód- (munka)váltással vagy a megfelelő stresszoldó megoldás megkeresésével, legyen az homeopátia, jóga, meditáció vagy akármi.

    Addig is gondolj arra, milyen sokan drukkolunk neked:))))

    VálaszTörlés
  7. Megint én.Picit aggaszt,hogy nem jrsz...

    Zaza,te is könyveslény vagy,ezért ajánlom,hogy olvasd el ezt a könyvet.Ha olvastad már,akkor is,ha nem,akkor még inkább.Nem állítom,hogy katarzist indít el,de segíthet.NEM önsegítő könyv,szabályos szakirodalon,de attól még jó lehet.

    http://www.nimfa.hu/konyv/602

    VálaszTörlés
  8. Julcsy! Nem, nem hánytam le végül se4nkit, de határeset volt. :(
    Bár inkább: :))

    VálaszTörlés
  9. Ezkriszti!

    Köszönök mindent, neked még lesz egy bejegyzésem, talán már holnap, majd jól meglepődsz! :)

    VálaszTörlés