Olyan nagyon sok tervet nem kovácsoltam idénre, kérésem persze lenne több is, mondjuk, nagyobb anyagi biztonság*, mert a múlt évben ez megviselt minket rendesen, Zé elvesztette a roppant szűk, de legalább létező keretét, s bár akkoriban sokan biztattak minket, hogy mi úgyis talpra esünk (ezt hogy utálom), végülis talpra estünk, de nagyon - nagyon az élére és ma is elég fájdalmas a járkálás az élenjárás, tudjátok, a kardélen való járkálás. És ezt eléggé unom, valljuk be, ki a fene szeret állandóan osztani- szorozni, hogy most éppen melyik számlát fizesse be. Meg lehet nyugodni, minden befizetődött és még életben is maradtunk és sajnos én sem fogytam annyit, mint kellett volna.
Szóval, innen csak felfelé szeretnék már haladni, de nem is erről akartam írni, hanem arról, hoyg az egyetlen tervem**, nevezzük feladatnak, az időgazdálkodásom hatékonyabbá tétele. Megőrülök ugyanis magamtól. Tipikus halogató vagyok, Pató Pálné született Zazálea.
Hihetetlen káoszt tudok kialakítani magam körül, amiben valószínűleg az is szerepet játszik, hogy azt képzelem, nekem minden a fejemben van, ami igaz is, benne van, de tényleg, csak egyszerűen nem látom át őket, nem tudom a feladatokat csoportosítani, az egyetlen csoport a must have, innentől kezdve miről is beszélek, ugye.
És elhatároztam, hogy ennek vége, elvégre is azt, hogy rend lesz a házban, csak nem fogadhatom meg, de a fejemben, naptáramban talán megvalósítható ez, nem? Van erre taktika? Hogy napló, meg naptár, színes cetli, fontossági sorrend, meghatározott idő? Mondjuk, aki egy személyben csinál mindent, az hogy oldja meg? Már arra is gondoltam, hogy ez biztos a home-office hátránya, mert emlékszem, hogy amikor a multinál dolgoztam és két külön területet vittem egyszerre, akkor tök hatékony voltam, de az úgy volt, hoyg bementem a céghez és elkezdtem dolgozni. És nem az volt, hogy ... ja, dehogynem. Ott is bejöttek és meg kellett szakítani az éppen végzett feladatot, sőt. Akkor nem tudom, talán csak fiatalabb voltam? Vagy okosabb? (és szebb?)
Nyugodtan jöhetnek a segítségek, kézzelfogható, markáns vonalakkal bíróak, küldhettek vasalónőt***, válaszíró programot, portörlő kisiparost, de mindezek hiányában beérem saját példákkal is. Kiszervezés nem opció, most szólok.
* egyáltalán: a biztonság
** valójában nem ez az egyetlen, csak a többi olyan kis megfoghatatlan, ez meg ilyen nagyon konkrét, nagyon súlyos
*** kevéssel is beérem, vasaló is elég, a mienk éppen elhunyt. nyilván nem elvárható így, hogy vasaljakon a férjem (BL- meccseket is kérek a TV-be)
Kedves Rita, lehetséges, hogy valahol a nagyon távoli múltban volt egy közös ősünk? Az a Pató? A halogatás, és az azt követő zűrzavar mindennapos nálunk, a csekkek befizetése is hasonlóan működik. Minden napot túlélünk, de idén én is többet szeretnék. Mert eluralkodott rajtam a folyamatos fejfájás, és a babavárással párosulva már-már naplopónak érzem magam....
VálaszTörlésNekem a naptár, napló nem vált be, viszont most egy naaagy parafa táblára tűzök cetliket , (névvel, árral, címmel, minden olyan fontos infóval, ami eddig elveszett) fontossági sorrendben, és ami elkészült, leveszem, látványosan, ünnepélyesen. És aztán egy nagy rajzszeg alá gyűjtöm az elkészült cetliket, hogy meglegyenek, és hogy lássam, mennyit dolgoztam. Amikor majd hatalmas kupac lesz, elégedett leszek magammal............
(babavárás?? lemaradtam, azt hiszem...)
Törlésnekem ez korábban volt, de nem vált be, már nem emlékszem, hogy miért, valószínűleg nem követtem nyomon a tervet és a valóságot - magyarul elfelejtettem levenni, felírni. gyanítom, minden megoldás jó, ha következetesen végezzük. ez nem jó hír számomra. :)
Babavárás, vagy babavarrás.... most mi várjuk. :D És már azt is tudjuk, hogy kislányka.
TörlésMost, hogy mondod, a héten kettőt nem vettem le..... na, azért így jobban állunk... :)
Nekem is hasonló vált be anno, mint ZerVirnek - csak nekem nagyon low-budget volt (meg hát albérletben laktam, ki nem szarta le): két nagy fekete fotókartont ragasztottam a falra, és színes post-it-ekkel ragasztottam ki a cuccokat. Mindenre volt külön szín, és amivel megvoltam azt áthúztam, majd hétfőn reggelenként szedtem le az áthúzottakat, raktam ki az újakat. Namost, ez persze nálam is csak átmenetileg működött. Volt olyan időszak az életemben, amikor muszáj volt ez a tábla meg a noteszem, hogy én maradjak felül, és ne kapjak pánikrohamot. Csak észnél kell lenni - mert mondanom sem kell, imádtam a színes cetliket. Rendezgetni is imádtam őket, kiragasztani és leszedni is, és csak úgy nézegetni is. És ezzel egy csomó időt feleslegesen eltöltöttem.
VálaszTörlésÉs igen, a munkahely az más: ott bemész, elkezded, otthon meg nincs ez meg. Hacsak nem kényszeríted magadat - én csináltam azt is, be is vált, csak éppen egyszerűen gyűlöltem. Nehezen tudok hozzáfogni a dolgokhoz, biztosan egy jó pszichológus meg tudná mondani miért, de ebből a szempontból édesmindegy. De nekem az motiváló volt, hogy kiszabtam magamnak, hogy mondjuk kilenckor elkezdem, de tényleg, de komolyan, és azt is kiszabtam magamnak, hogy de fél 11-kor tarthatok egy kávészünetet. És így már valamivel könnyebben kezdtem el. Mert ha egyszer méltóztatok elkezdeni valamit, akkor aztán már megy. Meg azt a módszert is csináltam, ugyanennek a problémának a leküzdésére, hogy jó, akkor most nyelek egy nagyot, és leülök félórát dolgozni (az én munkám egyébként nem olyan munka volt, amiben félóra alatt bármit is lehetett volna csinálni, de akkor is). És egyrészt félóra alatt mégiscsak lehetett egy csomó mindent csinálni, másrészt, ismétlem önmagam, méltóztattam hozzáfogni, és onnan már ment a szekér.
De hogy szerintem nekem, ennek a típusnak, amilyen én is vagyok, muszáj ilyen kényszereket magamra erőltetnem. És mindig utálni fogom ezeket, de különben soha, semmit nem csinálnék végig. Így meg de. És egyébként azzal együtt, hogy most is érzem az utálatot, amit akkor éreztem ezekkel a kényszerekkel szemben, akkor nagyon büszke voltam arra, amiket megcsináltam, elértem. Egészen pontosan most is nagyon büszke vagyok azokra...
Nos, az a bizonyos Pató Pali az én ősöm is!! :D
VálaszTörlésA halogatás a legnagyobb hibám, és képtelen vagyok megszabadulni tőle, bármennyire is szeretném. :P
Evvan..
Ezért az időre intézendő dolgokat átadtam életem párjának, így még nem kapcsolták ki a villanyt nálunk. :)
Most egy ideje itthon leledzem, és úgy folyik ki az idő a kezemből, hogy az hihetetlen..
Nem segít semmi ezen a problémán... se határidőnapló, se ide-oda kitapasztott cetlik, se semmilyen táblázat, se a telóba beirkált feladatok.
Szóval tőlem ugyan segítséget nem kaptál, de talán jó tudni, hogy nem van egyedül ezzel a problémával.. :D
Köszi, hogy megírtad helyettem is ezt a bejegyzést!:) sajnálattal látom, hogy más sem találja rá a megoldást...full káosz-idegeskedés-sakkozgatás-éjszakázás az egész...
VálaszTörlésén a határidőnaplóval próbálkozom most. nagyon szépen leírok benne mindent -abszolút mindent-. még meg is tervezem a hetemet! aztán jönnek az átnyilazgatások...mert idén már heti beosztásút vettem, hogy könnyebben lehessen egyik napról a másikra átnyilazni a teendőket. a home office meg azért szar, mert mondjuk 9re végzek azzal, hogy elpakolom a család után a felfordulást, ekkor leülhetnék dolgozni...de azért még bepakolok egy adag ruhát a mosásba és ekkor kezdek el fotózni, képet szerkeszteni, postázni, adminisztrálni, képet feltölteni, válaszolgatni emilekre és ekkor még marad 2-3 órám arra, hogy varrjak, majd irány az oviba a gyerekért...aztán ha ő lefekszik valamikor 10 előtt még az esti műszakban próbálom behozni a napközbeni lemaradást (szia magánélet, vagy kedvtelésből akármit csinálni). nem jó ez így, de legalább szeretem amit csinálok. és igazából ezzel a hozzászólással megspóroltam magamnak egy pszihomókust. köszi!:)
Ajaj, ....Igen forró vérű lehetett ez a Pató Pál, mert úgy látom többen is magunknak követeljük felmenőként. Köszönöm Zazi, nekem nagyon jó, hogy látom, nem én vagyok a világon az egyetlen ember, akinek a feje felett átcsapnak a hullámok, aki rohan utolsó pillanatban a könyvelőhöz, aki időnként elfelejti átutalni a számlákat...szóval mégegyszer köszönöm. Bár sokat nem tudtam neked segíteni ezzel.
VálaszTörlés