van visszaút

A jellemfejlődésem már majdnem a csúcson van, ezt azért gondolom, mert ma sorra vettem a fullasztóan nyomasztó restanciákat és akkurátusan végeztem velük. Na, nem minddel, elvégre ahogy mondtam: már majdnem ott vagyok, vagyis még nem.

Egyrészt megijedtem, hogy utána még hová fejlődhetek,  még a végén lezuhanok, s kezdhetem elölről, másrészt pedig iszonyúan meguntam az egészet, azonnal megértettem, miért rakosgattam őket hétről hétre.