2013. július 26., péntek

így ünneplek én

Hát, kérem szépen, tegnap reggel elmentem futni, minek következtében szereztem újabb két, ezúttal hatalmas vízhólyagot, de ez semmi, úgy fájt az egyik lábam talpa és ugyanazon lábam sípcsontja, valamint  a másik lábam külső talpéle, hogy 2,1 km után haza kellett battyognom, vízhólyaggal ez igen jó érzés volt. Itthon bőgtem és ordítottam egy sort.
Este fél 10-kor, mikor végre hazaértünk és nyitottam a kaput, a kapu aljával egyszerűen letaroltam a bal sarkam, most nincs már vízhólyag azon, igaz, sarkam sincs. Ordítottam és bőgtem nagyon. Keretbe foglaltam a napot.

A kettő között Pesten voltunk, kaptam rengeteg ajándékot, van egy barátnőm, aki begőzöl, amikor valami esemény van és egyszerűen elkényeztet, nem viccelek, őrület. Köszöntöttek sokan, pittyegett a telefonom rendesen, le is merült délutánra. A Legkisebb még reggel bekiabált a WC-be, hogy ő azt hitte, pénteken lesz csak, de ha már így alakult, boldog szülinapot kíván. Nálunk nem szokás megkeresni a legideálisabb helyeket a köszöntésre, a férjem pl. a Lidl parkolójában fordított maga felé és köszöntött fel. A másik opcióra, hogy ezek a legideálisabb helyszínek szerintük, nem szívesen gondolok.
Bónuszként még találkoztam a kissanyival is (meg NH-val), aki ugyanolyan gyönyörű és kedves (ha nem jobban), mint volt, na jó, az anyukája sem semmi. Nagyon vicces volt, az én férjem nagyjából mindent és mindenkit elfelejt, és amikor egy-egy történetnek nekifutok, köröket teszek meg, hogy be tudja azonosítani a szereplőket. Századszorra is.*  NH-né ezt meg valahonnan tudja és úgy kezdte, hogy a sztorit, hoyg és TB, aki a Lili apukája...  Szerintem ez egyrészt tök cuki, mert figyelembe veszi a férjem igényeit, másrészt meg elgondolkodtató, hoyg rövid idő alatt így kiismerte a férjem, sztem Zé nem figyelt eléggé, mikor Bécsben voltunk.

Később még az is volt, hoyg megismertem új embereket, azt hiszem,  élőben sikeresen rácáfoltam a kedves, tréfálkozós  jelzőre, csak ültem és mosolyogtam, mint kisgyermek első nap az oviban, Vagy ők ordítanak? Olyan is volt, előtte - utána.

* persze, hogy fárasztó. nekem fárasztó férjem van, na

7 megjegyzés:

  1. Akkor én így a nagy nap után kívánok sok bodogságot és jó egészséget.

    VálaszTörlés
  2. Én is, én is! Nagyon boldog születésnapot kívánok, mondjuk akkor még mára is!
    (És az én férjem is ilyen! A legjobban azt szeretem, amikor tök lényegtelen, kikről akarok elmondani valamit, mert a valami lenne a lényeg, de az elején meg kell próbálnom mégis elmagyaráznom, hogy kik azok a valakik, és akkor már régen megbánom, hogy belekezdtem........ És mindezt, persze, társaságban is így...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. össze kellene kötni ezeket mind, egy kupacba, aztán szórakoztassák egymást

      Törlés
    2. mire kibeszélnék, hogy ki kinek a kicsodája! bár különben meg egyáltalán nem is érdekli őket, szerintem, azért van ez az egész...

      Törlés
  3. Megkesve bar, de azert meg az egy hetes toleranciatartomanyon belul: nagyon boldog szulinapot!

    VálaszTörlés
  4. Vááá, én meg így szégyenben maradtam, pedig meghúztam volna a füled, meg én! Isten éltessen sokáig, tartson meg ilyen kedvesen, jó humorral, futócipőben!

    VálaszTörlés