2013. április 23., kedd

fussunk neki még egyszer a témának

Szóval.
Én alapvetően nem vagyok egy sportember. Nehezen veszem rá magam,  amikor nem volt túlsúlyom, akkor is, most nyilván még nehezebben. Nekem ehhez észérvek kellenek, magamtól nem megy, magamtól az megy, hoyg heverészek a nyugágyban, a bal kezem mellett valami kötés, a jobb mellett néhány könyv és legyen, aki időnként hoz nekem limonádét.Ez ciki, ugye?
Az, viszont őszinte.
Én nem szeretem, hogy nehéz, hoyg fáj, hogy izzadok, hogy izomlázam van, én inkább számolom, hogy már csak kétszer kell a héten és vége a szenvedéseimnek Ez van.

Viszont ismerem magam .és tudom, hogy nekem nem szabad az első alkalomtól azt várnom (mondom ezt úgy, hogy közben meg nyilván ezt várom, hát ha egyszer elkezdek mozogni, akkor nyilván, hogy okozzon minimum extázist, hogy testem a földtől elemelem), hogy rám tör a boldogság, hogy ez azzzzz!, a futás (vagy bármi más activity) az enyém, az én világom, hoyg ez az a sport, ahol kiteljesedhetek végre és ami végre - végre nekem is örömet okoz. Ilyen még nem volt és (az alaphelyzetből kiindulva)  feltételezem, nem is lesz.
Olyan azonban már nem egyszer volt, hoyg minden vágyam ellenére, önmagamon erőszakot téve elkezdtem valamit csinálni, például elkezdtünk egy barátnőmmel hetente háromszor tornázni, de nem ám csak hetekig, hanem hónapokon át, jó sokáig, és menetközben elkezdtem élvezni. Mondjuk, ez elég sokára jött, azt hiszem, fázisok voltak, az utálat elég hosszan kitartott, aztán elkezdtem látni az eredményt és akkor már célszerűnek láttam a mozgást, meg elkezdtem  fizikailag jobban viselni a testemet, de ez még mindig elég távol állt attól, hogy szeressem. Hiányozni hamarabb hiányzott, de nekem a hiányérzet még nem szerelem, ugye. És akkor valamikor elérkeztem a szeretem- stádiumába, de ez elég hosszú és rögös út volt.
Aztán ugyanígy voltam az úszással is, amikor elkezdtem (orvosi előírásra és nem fizikai problémák miatt) úszni, akkor én úgy gondoltam, hoyg tényleg, ezt én tudom csinálni és biztos szeretem is, aztán az első medencébe ugrás mászás során kiderült, hogy valahogy átevickélek az 50 méteres medence túlpartjára, de igazából csak a szégyen tartott vissza attól, hoyg menetközben kétszer megálljak és levegőért kapkodjak. És nagyon sokat kellett úszni járnom, mire elkezdtem élvezni, de tény, hogy itt ez hamarabb bekövetkezett, mint egyéb esetben és simán leúsztam 1 - 1, 5 km-t. Csak az úszás nem kimondottan zsírégető, ugye.

Tehát azt akarom ezzel mondani, hogy nekem a mozgás nem lételemem, sajnálom, forduljatok el tőlem, ez van, nem természetes számomra,  hanem hosszas észérvekkel alátámasztott önszuggeszttió, amelynek következményeként ráveszem magam, hogy akkor gyerünk és csináljuk. Csináljam. És ha menetközben egyszer csak valamikor kiderül, hogy hopp, ez nekem nem is rossz, az még mindig messze áll a flow-tól, de ez nem azért van, mert az adott mozgásforma nem nekem való, hanem azért, mert nekem lassabban esik le, hogy én ezt már rég megkedveltem. Így aztán az első futás élménye számomra ugyanolyan rossz, mint az első úszásé, az első aerobiké, vagy akármi másé, ebből nem szabad azt leszűrni, hoyg ez nem fordul át valamikor valami pozitív érzéssé, hiszen nekem alapvetően a mozgás nehezen avanzsálódik flow élménnyé. És ezt most magamnak mondom. 

Ha tegnap nem futok, hanem elmegyek egy spinning-re vagy .ugrabugrálni, az ugyanezt váltotta volna ki belőlem, anti-sportoló vagyok. Viszont elkezdtem és mivel (az eszemmel)  tudom, hogy több kell nekem az elfogadáshoz, hiszen a tapasztalatok ezt mutatják, ezért egyelőre nem hagyom magam (magamtól) eltántorítani, hanem továbbra is győzködöm magam, hogy de, ez jó lesz. És ha nem változik, az sem baj, mert kipróbáltam, de azért még adok magamnak esélyt. Mega  futásnak is.

És bár sápadtra irigykedem magam, amikor arról olvasok, hoyg valaki elkezdett futni és már az első alkalmakkor azt érezte, hogy ez az, bingó, megvan a mozgásformám, a szabadságélményem, azonosulni mégis azokkal tudok, akik azt írják, hoyg 50 méter, 100 méter, iszonyatnehéz volt, majdnem belehaltam, lámpaoszlopig futottam és bele kellett kapaszkodjak, én ebbe beledöglök, muszáj ezt nekem?,  de oké, csinálom,. megyek tovább.. A másik érzésért epedezem, de inspirálni ezek inspirálnak.


Legyen úgy, hogy én is így járok.ha pedig egyszer majd elönt az a nyamvadt flow, nyugodjatok meg, hogy szólni fogok róla.

45 megjegyzés:

  1. Majdnem pontosan 20 évig kerestem azt a mozgásformát, amitől jól is vagyok, meg örömet is okoz és függőséget is annak érdekében, hogy amikor nem esik jól, akkor is menjek. A futás az nagyon nem jött be.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. és ez akkor nekem óriási kérdés, hogy tényleg lehet-e (kell-e) élvezni a mozgást és ez legyen-e a cél, vagy egyszerűen csinálni kell és kész, mindenféle túlmisztifikálás nélkül.

      Törlés
    2. Szerintem ez alkat kérdése is. Vannak kemény, fegyelmezett emberek, akik csinálják és kész. És vannak élvezetvezérelt emberek (mint én is), akik akkor csinálják, ha van benne valami, ami jót tesz nekik fizikai, vagy pszichés, vagy spirituális, vagy szociális vagy bármilyen téren.

      Törlés
    3. élvezetvezérelt!!! ez annyira klasszul illik rám is, hogy ha nem baj, lopom a nemhivatalos önéletrajzomba

      mindemellett hálát adok, mert a flow jön nekem a futástól, ha végre eljutok futni.

      de ugye a sok csábítás, az ne lenne...

      Törlés
    4. na, itt a lényeg, valami ilyesmit gondolok én is (vagy éppen ezt), csak ilyen hosszan írtam, amit te két sorral eltaláltál.:)

      Katókám: akkor csak mozdulni kell,elindulni, nyilván e z is akarati dolog, de én ezért már tudok irigy lenni.
      hm.én bármiért tudok irigy lenni :)

      Törlés
  2. Ohhhh igen...
    Szívemből szóltál.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szeretem, ha más is így van, ez persze, nem jó, de hát ki vagyok én, hoyg felülemelkedjek a hasonszőrűek társasága okozta fészekmeleg érzésen??

      Törlés
  3. En nem elvezem a futast. Futok, mert ez a legeegyszerubb, nincs idöm masra, a kondiciom meg szar, valamit csinalni kell. Flow nincs, gyanitom nem is lesz, igazibol nem is varom. Nem lehet mindent elvezni. De csinalom, mert erzem, hogy segit. Nekem a legrosszabb, hogy unom. 25 perc a lelektani hatarom, többet nem birok, megöl az unalom. A nordic walking egyebkent jo alternativa, en itt elek, ahol ezt kitalaltak, es mondhatom legalabb olyan nepszeru, mint boldogabb orszagokban a kavehazban uldögeles. Csak jol kell csinalni (de akinek edzö baratnöje van annak ugye ez nem lehet gond). En egyebkent sok eröt kaptam Murakamitol, amikor elolvastam a futasrol irt könyvet, ö mondjuk hosszu tavokat fut, amit en nem akarok, de nagyon erdekes es tanulsagos volt ezzel egyutt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. azt a könyvet keresem én is, csak nincs a ktárban. pedig hátha meglök majd!

      én is szeretném unni, nagyon szeretném már, legalábbis abban az értelemben ahogy te mondod...

      Törlés
    2. Érdemes angolul elolvasni.A Bookstation- nél mindig van belőle.

      http://www.bookstation.hu/item/what-i-talk-about-when-i-talk-about-running-

      Törlés
  4. Rita szerintem biztosan megvan az a mozgás is ami örömet tud okozni csak még nem találtad meg.Hogy legyen zsírégető is? Az nem biztos, hogy összejön az örömmel. Az életmódváltás valamilyen mozgással kombinálva én ebben hiszek, csak legyen meg az elhatározás mélyen bent. De ami az egyik nap laza és öröm az a másikon szenvedés.Akkor nem kell erőltetni,és túl variálni sem. Kitartás!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igazából az is van, hogy ha zsírégető, már örömet okoz- de ez csak tréfa, azt hiszem.

      most én erre ráfekszem, és mozogni fogok,majd sokat fogok nyöszörögni itt, el kell viseljétek vagy el kell lapoznotok sokszor.:(

      a biztatás jólesik,jöhet,jöhet! ;)

      Törlés
  5. Én is az élvezetvezéreltek számát gyarapítom és a húsz kg plusszommal ott tartok, hogy eszem szerint is tudom, hogy nem jó ez így, és oké együnk kevesebbet és mozogjunk többet, de amióta eszerint élem az életem 1. boldogtalan és idegbeteg vagyok, mert mindig ezen rágódok, 2.egy dekával sem lettem könnyebb, bezzeg azuram 10kg-mal igen és ennek mindig hangot is ad, és innen vissza is kanyarodhatunk oda, hogy emiatt idegbeteg vagyok és rágódok...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szívemből szóltok, nálam ugyanez a helyzet. 20(25 :-( )kg plusz, szobabicikli a szobasarokban. Nincs idő (kibeszéd) nincs kedv, pedig én is "boldogtalan és idegbeteg vagyok" ezért. De egy csomó időt elvesz tőlem, szabad időt, amikor inkább kézimunkázhatnék vagy olvashatnék. De közben zavar a súlyom. Voltam én is "nadszál" vékony, akkor sem szerettem sportolni. Ez nem az én világom.
      Hogy mikor lesz annyi lelkierőm, hogy változtatni tudjak ezen, nem tudom. Talán, valamikor.

      Törlés
    2. hehehe, pluszok itt is vannak, 30, ez van, szégyellem, de már rajta vagyok - bár én sokszor rajta voltam már.

      én is ebben a kettősségben kínlódom, hoyg utálok tükörbe nézni, ráadásul semmi nem jön rám, mindig idétlenül nézek ki - csak itt meg itt ez a jóember, néha azért mondhatna valamit, beszólhatna, amitől jól megsértődhetnék, de legalább elkezdeném. gondolom én.

      és nem. így mi együtt eszünk. :(

      lányok, fogjunk már össze! magunkért! komolyan mondom.

      Törlés
  6. Igen, igen, én is így érzek! Tudom, hogy nem jó, hogy változtatni kellene, mindig utálattal nézek bele a tükörbe és mégsem visz rá arra, hogy elkezdjek mozogni.
    Mondjuk én a futást már gyerekkorom óta nemszeretem, sőt utálom sportnak titulálom.
    Igaz, hogy az én kebelméretem sem ideális a futáshoz. :-D

    Nekem még mindig a szobabicikli a "rögeszmém", hogy azzal itthon (nem kell kiöltözni, mert senki sem lát), a szobában, akár tévénézés! közben is tudnám csinálni. :-DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kebelméretben én verhetetlen vagyok,nem akarnám leírni, hogy futás közben ez milyen zavaró volt,pedig. :(((

      levegőt tuti, hoyg nem jól veszem, de majd holnap jól fogom, este kiokosodtam. persze, ha ennyi mindenre figyelnem kell, nemelég,hoyg futok???, akkor nehezebb lesz.

      a szobabicaj sztem jó, csak itthon kiröhögnének vele :)

      Törlés
  7. Nekem az a rögeszmém, hogy a futás annak való, aki egyébként is nyüzsgő, nem olyan lusta szemlélődőknek, mint, na jó, pl. én is. A szelid mozgásformák, olyan tai chi-félék sokkal inkább. Ebből alakult nyugatias (német) változatként a trilochi. Azt szeretem. Igaz, izomépítés nem nagyon lesz belőle, csak jó közérzet. Valami női magazinból kitépett két lapon van egy gyakorlatsor, azt elég rendszeresen csinálom. S amikor nem lógom el, olyankor pl.a hátam sem szokott fájni. Ennyi varrás mellett már ezért is megéri.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez a másik, Kata, amiért mozdulnom kell, a sok ülés. gerincnyavalyák, zsibbadó kéz éjszaka.
      ezt is rendszeresen kell csinálni, gondolom én, hiszen az a titka mindennek.

      trilochi -én még sosem hallottam, na, most rákeresek!

      Törlés
    2. Ha találsz valamit magyarul, szólhatsz nekem is. Német linkek vannak, de ott úgy látom, erősen fizetős a dolog: kis ismertető, aztán iratkozz be a kurzusra, vagy vedd meg az anyagot.

      Törlés
  8. Én is villanyoszlopos futó vagyok. :D Sok hónapba telt, mire végigélveztem öööö mármint élveztem, hogy körbefutottam a Margit-szigetet. Eccer. Aztán jött az uram és az eltunyulás, és most 30 kg plusszal kezdtem elölről a villanyoszlopozást. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. együtt sírunk, együtt nevetünk akkor, Viki és ez nem rossz. szeretem, ha őszinték vagyunk, én fától fáig, te oszloptól oszlopig. és az, hogy TE már meg tudtad csinálni, NEKEM is erőt ad.

      Törlés
  9. biztos van egy kényszerem is, hogy a francba,mindenkinek megy a futás, mást sem olvasok, csak hoyg egy cipő kell és kész. és akkor nyilván feltámad bennem a vágy, hogy én is, én is futni akarok,pedig akar a fene. csak sajnos én semmit sem akartok, de nyugodjatok meg, hoyg ma lenyomtam egy norbit, nem élveztem ezt sem jobban, mint a tegnapi futást, muhahha.:D

    ja, és akarat is kell,az igaz.biztos, itt bukik meg nálam a dolog.


    eléhezés, így hívják a bringában ezt az állapotot,Micikém, jobb, ha tőlem tudod. házi szakértőnktől tudom.:)

    VálaszTörlés
  10. Mici, lehet dús keblekkel futni. Egy jó szoros sportmelltartó kell. Nekem is megdúsultak, fénykorombeli 80B-ről 90C-re, és amíg csak sima melltartóban próbálkoztam, fájtak. Vettem egyet (nem is flancos drága, de jó széles pántú) és ebben leszorulnak, nem lafognak. Anyukám meg is jegyezte amikor felvettem: hopp, máris egy mérettel kisebbek. :D
    Na szóval, ebben nem fáj, nem lafog, nincs kifogás. :) Legalábbis EZ nem kifogás.

    Rita, mekkorát röhögtem, hogy a Norbit sem élvezted jobban, mint a futást. :) Én a Rékát élvezem, lassan végig is tudom csinálni, de amióta kertészkedés van eltunyultam. Megint. :(

    VálaszTörlés
  11. te azt hiszed, vicceltem, hogy én utálok mozogni? hát nem.:)

    igen, sportmelltartó nekem is kell, bár nekem alapból vastag a pántja...

    VálaszTörlés
  12. Én kb. két hete minden este bicajozom amíg a lányom közben fut.Nincs semmi célom, mivel a súlyom nem igazán akar megmozdulni- mármint lefelé-, de a karcsúság sosem volt a legfőbb jellemzőm.De a mutatvány végén ahhoz, hogy hazajussak kb 50 lépcsőfokon kell feljönni. Na ott eddig általában kiköptem a tüdőmet.Ha egyszer úgy feljövök, hogy észre sem veszem, hogy lépcsőztem,... na akkor fogom az új célt kitűzni. Addig pedig megpróbálom lesz.rni, hogy a zuram mennyit fogyott.(Nem könnyű!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez tényleg jól hangzik,Kriszta! hajrá, hajrá!

      Törlés
  13. A múlt hét végén nekiálltam kertet szépítgetni (ez a nyári hobbim) és új gyepszegélyt tettem le. Egész nap hajolgatás, térdelés, négykézláb mászkálás, stb. Élveztem, mert sütött a nap és szépült a kert. Hétfőn nem bírtam megmozdulni az izomláztól... Aztán ott van a takarítás közbeni zene hallgatásra történő ugra-bugra... Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nem csak sporttal lehet ám mozogni :D Egyébként meg beálltam mögéd a sorba és elkezdtem újra gyötörni magam. Kb. 30 kg túlsúly, két szétesett térd és egy lustácska pár nehezítéssel...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én most megijedtem a bal térdemtől, meg meg is mérgesedtem, elkezdett fájni, neked milyen a térded,hogy bírja?

      Törlés
    2. Sajna mindkettő szétment még zsenge tini koromban. Az egyiket egy vérre menő focimeccsen rúgták szét (szó szerint), a másik szétesettet a tesi tanáromnak köszönhetem, aki úgy gondolta jó ötlet a lépcsőn lefele egy lábon ugráltatni az osztályt láberősítés címén. Az eredmény három hét sín... Szóval elég rozogák és csikorognak. Vagyis csak szőr mentén terhelhetem őket (az egész napos kertészkedés nem tartozik ide :D)Bemelegítés, aztán ütemes séta és végül a futás, aztán megint séta és a végén nyújtás. A villanyoszlopos módszer nálam is befigyelt, de nem alkalmanként. Minden távot addig csinálok, míg könnyedén nem megy. Támogatásképpen van egy gumis térdfogóm is ám!

      Törlés
  14. Na, én erre még rátehetnék egy lapáttal (melltartó méretügyileg), de tényleg fedje jótékony homály. :-)
    Annyit elárulok, hogy nekem 80D-s már 18 éves koromban kellett! :-O

    VálaszTörlés
  15. sztem mi egy csapat vagyunk, VIki, most már tuti. :)

    VálaszTörlés
  16. Szereteném figyelmedbe ajánlani az erős öniróniából eredő nevű DK (Dagadt Köcsög) közösséget. A történeteiket olvasva látod majd, bármennyire is fájó, mégis mentálisan, biológiailag azonosság van - hess kiválasztottság érzése... :)- a túlsúllyal sportolni kezdők között. Alapvetően csak x kg súlytöbblettől megválva szabad elkezdeni a futásszerű futást, kímélendő az újszerű terheléshez még hozzá nem szokott izületeket. Keringésünk, izomzatunk sokkal hamarabb alkalmazkodik a sportolásból adódó 'sokkhoz', mint a porcaink. Ezt segítendő, valamint az optimális, élvezhető futómozgás megtanulását, kialakítását is segíti ez az ÁTMENETI időszak, amelyben a hosszú, tempós nagy sétáknak van ideje. Náluk kaphatsz a kezdetektől felépített edzéstervet, amelyet biztonsággal követhetsz, hogy eljuthass a futásszerű valamihez.
    Ahogy írod, valóban nyomasztó olvasni a flow-ról meg egyéb rózsaszín élményekről szóló lassan bulváráradattá növekedett propagandát mindenütt. Még én aktív futóként is zavarónak érzem, hiszen ez egy alapvetően egyszemélyes kissé intim! (sport)tevékenység, amelynek pont az egyik hozadékával a magunkbafordulással mond ellent a nyilvánosság. Persze jó , hogy egyre többen kezdik az életmódváltás igénye miatt felfedezni és nem fogok haragudni érte, ha felezővonalakat kell majd felfesteni a futóösvényekre, útvonalakra, de mindenképpen figyelni kell a fizikai és lelki sérülést hordozó egyéni gyenge pontjainkra, amelyeket lassan elvakít az enyhén kilógó lólábú üzleti céllal is fűszerezett hipe. A futás tökéletesen jó arra, hogy magadat még jobban utáld a gyengeségeidért, de megadja a lehetőségét a változásnak, fejlődésnek(?). Persze ez bármely más RENDSZERESEN végzett sportforma magában hordozza.
    Rita kedves Te, a történeteted, a második fejezetnél kezdted el, lapozz vissza az elejére:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én már olvastam róluk,csak nem találtam meg az origót, hogy hoygan csatlakozzam hozzájuk,de most,hogy felhoztad, s elém terítetted őket, kedvet kaptam a kereséshez újfent.köszi,Ágota! :)

      én úgy vélem, hogy ez a hype-olás, ami a futás körül van, egyrészt sokakat elindít az úton, másrészt, aki nem érzi az univerzummal való egyesülést, az könnyen elbizonytalanodhat, holott lehet, hoyg egy a titok (most figyeljetek, titokmegosztás jön): csinálni kell. aztán vagy jön a flow, vagy nem.

      Törlés
  17. Dettó, dettó, dettó. Anonim alkoholista kolléganő jelentkezik. És látod, nyolc hónap és tessék :)

    VálaszTörlés
  18. És igen, engem is DK Gergő beszámoló blogbejegyzése inspirált. Ha ő tudja, akkor én is. 124 kilótól a maratonig. Konkrétan ez volt az engem elindító írás: http://dagadtkocsog.blog.hu/2012/07/08/bemutatkozas_tv2

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. közben kiderült,hoyg olvastam! csak azt nem értem, a térdével mit kezdett,majd jól rákérdezek

      Törlés
  19. És bocs, hogy megint én, de most olvasom újra, és amit az első Vivicittájáról ír, szó szerint pontosan azt éreztem!

    VálaszTörlés
  20. Úristen, de szívemből szóltál!!! De rég nem olvastam ennyire rám passzoló dolgot!!! Amikor megkaptam apuméktól a szobabiciklit, mondtam én, hogy ezt most nagyon és abba se hagyom, és apa csak kitalálta hogy az a bicikli igazából fogas, és törülköző szárító. De egy hónap után tényleg csak fogas és törülköző szárító volt. Elmúlt a varázs, és ha biciklizek a lihegéstől a tv-t sem hallom,hát mi abban a buli?? Most a jó idő itt van keresem a görkorit, meg a biciklit, de az első megpróbáltatásnál biztos megint eldobok mindent, és spuri vissza szentheverdébe. Most már van kutya is, talán a sétáltatás meghozza a kívánt lelkesedést.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem kívánlak elkeseríteni, a kutya az egyik best ever lény a földön, mi már csak tudjuk, sétáltatjuk is a falu vígságára az ebet,hegynek föl,lejtőnek le, de ettől nekem egy deka nem ment le eleddig. viszont tökjó.:)

      jaj, én nagyon utálom magam már, mert semmi nem jön rám, semmi, SEMMI, utálom a ruhaüzleteket is, mindent utálok. ja, a sportot is. de azért holnap lenyomok egy norbit. :)


      mindenesetre az (nekem) jó,ha más is érez így, nem a tény a jó, mert az nem, hanem a tudat, hogy nem vagyok kirívóan béna és szar, bocsánat, de vagyunk néhányan így, akiknek nem a sport alatt termelődik az endorfin. már elnézést, ugye.:)

      Törlés
    2. A legrosszabb a ruhaüzlet, meg amikor kinézek páromra... hozd még is az eredetit, nem kell a kisebb... ő meg néz,hogy miért, én meg nézek, hogy csak hozd, ne kérdezz mert sírás lesz a vége. Nálam már az is eredmény lesz ha a napi 20-40 perc sétát végigcsinálok rendszeresen. És itt írták hamarabb, hogy frusztráló, hogy a másikról leugrott egy 10-es, nálunk az a baj, hogy mindkettőnkre ráugrott a kapcsolatban a 10-es de ettől a párom csak éppen embernek néz ki és nem etióp éhezőnek amilyenné az egyetemi kollégium tette (173cm66kg most). És szeret, és mondja hogy így is tökéletes vagyok, és hozza a csokikát, meg a chipsecskét, és én meg imádok főzni, és íííííígy??? Íííígy kérem nem lehet, igaz?? :)

      Törlés
  21. Én is úgy kezdtem ahogy te... Ha 3 perc alatt megvolt egy kör akkor emeltem az adagot még eggyel a következő edzésen. Mikor a 10 kört elértem maga volt a csoda, kifeküdtem a pályán és királynak hittem magam azaz királynőnek... De az is hosszú út volt míg az egyenest futom a kanyart sétálomból 10 kör lett, az is lassan kb fél óra alatt... És basszus csak cél kell jön a félmaraton és a hosszabb távok, meg tudod csinálni kib@szott jó érzés hogy le tudod magad győzni... Mert nem mással kell versenyre kelni, csak magaddal... A sport rengeteg erőt, önbizalmat ad... mert képes vagy bármire

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. MOncsa, te a DK-ból jöttél? odavagyok:)

      én ilyen történeteket szeretnék most hallani,hogy iszonyú nehéz volt, levegőt sem kaptam,elátkoztam mindenkit,DE kimentem futni két nap múlva megint. köszönöm! ;)

      és azt szeretném, ha fél év múlva én is ilyet írhatnék...

      Törlés